Nem fogok itt gyakran recepteket lobogtatni, pláne az enyémeket nem, aminek a miértjét persze több oldalról is meg tudom közelíteni, de a legmeggyőzőbb indokom bizony az, hogy egyáltalán nincsenek saját ételkreációs leírásaim, régi, megsárgult nagymamás receptjeim (amit nagyon sajnálok, hogy egyik nagyimat sem kértem soha, hogy jegyezzék le a finomabbnál finomabb receptjeiket, és nekik sem jutott eszükbe, mivel ők sem kapták a mamájuktól papiron, csupán figyeltek és segítettek, így elsajátították a trükköket, én meg nem tettem mást, mint megettem a végeredményeket, és nem jegyeztem meg előállításuk furfangos módját - most meg már könnyes szemmel emlékszem vissza a Dagi mama darázsfészek sütijére, vagy a karácsonyi beiglikre, és az Agárdos mama különleges madártejére, amit csak ŐK tudtak pont úgy.......) és másokét is csak nagyon ritkán veszem elő. Hacsak, valaki nem kíváncsi a szuperszendós- vagy salátás receptjeimre, mert ezekben nyerő vagyok, és a pasi a tojásrántottáimat is isteníti, meg szerinte a sajtos tésztám is különleges:-)

Na de, mivel itt rögtön gyanuba keveredtem, hogy mégiscsak tudok én főzni, csak a jópofáskodás miatt nyomatom ezt az antikonyhatündér szövegemet, így most leleplezem a kemény igazságot: tényleg nem rohangászom fakanállal a kezemben, nem szeretek és nem is tudok sem sütni, sem főzni, de azért időnként becsúszik egy-egy ehető dolog, elkap a gasztronómiai hév, és rittyentek valamit.

Az egyik (a kb. három süti közül, amit valaha is csináltam) ilyen az almatorta, amit a párom külön kérésére szoktam elkészíteni, mint például szombaton is, amikor a délelőtti KV-zás és kertészeti túra után kimerült, és elaludt a kanapén, és húzta a lóbőrt majd' estig, és a sütő vége csöngetése ébresztette fel, addigra én jól megleptem a sütivel. Hogy milyen az íze, azt nem tudom, mert sosem kóstoltam meg, mégpedig a cérnulási törekvéseim miatt álltam ellen... Az illatát azért én is érzem, isteni, Ő meg egyenesen imádja! Ami külön kedvemrevaló, hogy gyorsan össze lehet kavarni, aztán már csak sül 45 percet a tortaformában, és kész.

Hozzávalók:
15 dkg cukor (én mindig barnacukorból csinálom, most meg találtam valami különleges, sötétbarna bio cukrot...), de néha a fele cukor helyett teszek bele mézet
15 dkg liszt
fahéj, amit öszekeverek egy zacsi vaníliáscukorral
10 dkg margarin, amit megolvasztva teszek bele a tojások előtt
2 db tojás, kicsit elkeverve
sütőpor, egy teljes csomag
4-5 db nagy alma (én mindig meghámozom)

Elkészítés:
Meg kell keresnem a mérleget, amit a múltkor elraktam, hogy legközelebb ne kelljen kutatnom utána, de most sem találom........Közben bemelegítem a sütőt 180 fokra, és már kialszik a piros lámpa is, mire a bőgés határán megtalálom valami idióta helyen a mérleget......Ki volt az a dinnye, aki képes betenni a legalsó fiókba, az alufóliák alá????? (én voltam a múltkor).
Lisztet, cukrot, sütőport összeeresztem egy tálba, felolvasztom a margarint folyósra, de nem túl melegre, és összekavarom az egészet. A tojásokat ügyetlenül felütöm (valahogy mindig a tűzhely fölött persze, csak tudnám, hogy miért, amikor így a gázrózsákba folyik a fehérjének egy része, amit az életbe ki nem szedek onnan) és kicsit összekavarintom a kedvenc kis tálkámban, amiben a salátaszószokat is megalkotom (imádom, külön nekem készíttette valaki, rajta a nevemmel, pont pici dolgok kotyvasztására való), majd zsupsz bele a többihez, és csomómentesen eldolgozom. A tészta kész!
A leszedhetős abroncsos tortaformát használom hozzá, aminek az alját és oldalát kivajazom (nem szoktam sütőpapirt tenni alá), megpuceválom az alámákat, vékony szeletekre vágom, szépen elrendezem az alján (ez a kedvenc részem, bár felesleges nagy műgonddal legyező formát alkotni, mivel a tészta miatt úgyis csak én tudom, hogy úgy van alatta....), aztán megszórom a fahéjas vaníliás cukorral, és rákaparom az egész masszát (amitől mindig frászt kapok, hogy túl sűrű a tészta, és nem jut mindenhová, de a sütőben mégis megtalálja a járatokat, és szépen, magától eloszlik a formában, annyira jófej!)

Piroska kitudjahonnanszedte almatortája

 

Kb. 45 percig szoktam sütni, 180 fokon, de mivel izgulok, nézegetem, nehogy megégjen a teteje, így a 30. perc környékén törökülésbe helyezkedem a sütő előtt, és mint valami jó filmet, figyelem az üvegen keresztül a folyamatokat (a kutyák ezt a részt kedvelik a legjobban, és heves szeretetükkel halmoznak el, amiért lementem az ő szintjükre, a konyhakőre).
Amikor kicsit kihült, megszórom porcukorral, a tálalásnál meg mézrácsokat szoktam rajzolni a tányérra.
Tarararam!!!! Kész!:-)

Ez volt az almatorta egy cseresznye miatt.