Már egyáltalán nem bánom, hogy annak idején bedöglött a munkahelyemen a KVfőző, így legalább teljesen ráhangolódtam a reggeli elhozóspoharasmézestejesemre (időnként hazafelé is betérünk persze), így napközben alig jut eszembe, hogy bedöntenék magamba egy pohárral jó sok tejjel. Persze eleinte siránkoztam rajta, hogy milyen megbecsülés ez, de beletörődtem, mint minden eddigi felsőbbutasításra történő kényelmi alapszolgáltatásaink megnyirbálásába, úgy mint no ásványvíz (igyál csapvizet), no tej és cukor meg tea, stb.

Én kevésbé, de az egyik részlegen (vicces, mondjuk tizenvalahányan vagyunk összesen) dolgozó kollégák viszont igen gyakran éjszakáznak bent az irodában, és éjjel, mikor szeretnének egy kicsit felpörögni, és már a közelben sincs nyitva semmi, ahol megihatnának egy KV-t, meg már felitták-ették mindazt, amit reggel csomagoltak (és pesrsze kiették a hűtőből mások által meghagyott maradékokat is), csak egyetlen dolgot tudtak tenni: kimentek az udvarra karkörzéseket végezni.....

Pár hónap után megelégeltük ezt az állapotot, és kalapozni kezdtünk egy új KVlefőzőre, mármint magunk közöt (itt kell megjegyeznem, hogy én pl. ekkor már egyáltalán nem ittam bent feketét, de persze természetesnek tartottam, hogy beleadjak egy-két ezer forintot, de volt olyan, aki nem volt hajlandó, habár naponta kávézik azóta is.....garazsdezső), és vettünk is egy kisebb gépet. Ezután persze ezt használta az egész iroda, beleértve a főnököt is (aki persze sosem megy ki a konyhába, erre van az asszisztense, és persze nem szállt be a költésgekbe sem). Továbbra sem volt céges KV, csakis a vendégeknek, ha a munkásosztály inni akart, hozott magának lefőznivlót. De mára már ez a luxus is a múlté, már a használati jogot is elvesztettük.....

Mikor aztán ez a gép is bedöglött, már csak a szerencsén múlt, hogy éppen kibírtuk -e csalogatni a levét, vagy sem, és teltek el hetek is, hogy megmakacsolta magát, és nem adott ki fekete löttyös, csak fortyogott......Aztán, kb. három hónapja életveszélyessé nyilvánítottuk, és a recepciós kislány is csak bukósisakban és külön veszélyességi pótlék fejében vállalta volna az élénkitő nedü lefőzését, így öszepakoltuk és eltűntettük a konyhából.

Kezdett ismét igen kínossá válni, hogy még egy KVval sem tudom megkínálni a hozzám érkező tárgyalópartnereimet, úgyhogy erre rendszeresítettem pár zacskó azonnaloldódós változatot (ja, a vízforraló is kipurcant, de a micro még működik...). Mivel a főnökünk is rendszeresen készíttetett magának KV-t, egy idő után neki is feltűnt, hogy hiányérzete van, így lassan, többhetes kérdezősködésre beadta a derekát, és megengedte Dixinek, a recepciósunknak, hogy vegyen egy szerkezetet, max. tízezer forintért. Ez volt kedden, olyan dél körül.

Másnap jön be hozzám Dixi, akit rögtön meg is lapogatok, hogy milyen szép kis gépet talált, meg köszönjük, hogy megvette, mire szegénykém leszegett fejjel mondja, hogy van egy kis gond....Főnök tegnap délután telefonált neki, hogy megveheti ugyan a gépet, de mindenkit tájékoztasson arról, hogy az új KVfőzőt csakis ő, vagyis a recepciós használhatja, senki más, és csakis a főnöknek és a hozzánk tárgyalásra érkezőknek készthet vele KV-t, mi meg nem ihatunk belőle....Mire Dixi megkérdezte, hogy "és ha hozunk magunkkal lefőzni való KV-t, ahogy eddig is tettük?" Akkor sem...........Dixi megkért, hogy tájékoztassam a kollégákat, mert ő nem meri, és én meg is tettem. Nem hitték el, azt gondolták, megint jópofáskodom. Pedig DEEEEEE!!!

Hiába fogadom meg, hogy nem húzom már fel magam ezeken, az itt eltöltött évek alatt megszokhattam már ezt a fajta hozzánkállást, és egyébként sem iszom KV-t már bent az irodában, akkor mit érdekel ez engem?????!!!!! De egyszerűen nem sajátítottam még el a tökéletes (a tökéletlent sem) higgadási-nemtörődömsemmivel-magasrólleszarom technikát, és rögtön összerándul a gyomrom, és a kocsiba beszállva be sem áll a szám, csak mondom, mint egy drámai monológot, felfokozott állapotban, remegő hangon a pasinak, hogy mi történt....És ugyanúgy, mint mikor nem kaptam jutalmat (na az is röhejes), meg úgy általában is így van, úgy érzem, hogy halogathatom én a dolgot, de attól csak dagad, forrtyog, és előbb vagy utóbb úgyis felteszem a főnökömnek a kérdést, hogy ezt most mégis miért, és miként gondolja????? Megéri -e a tízezer forintos gép amortizásiós költsége azt, hogy ilyen vastag késsel böködje a kollégákat????

Mikor Dixi elment megvenni a cuccot, mondtuk neki, hogy ha talál olcsó vízforralót, akkor vegyen azt is, és ha kicsit olcsóbb lesz a KVfőző, mint tízezer Ft, akkor talán, felvezetjük a bossnak, hogy vett azt is (majd' minden nap iszik teát ő is), de persze ezek után nevetséges és valótlan lehetőségnek tűnt, úgyhogy összedobtuk erre is a pénzt, mint ahogy az előző vízmelegítőre is...

Egyébként, meg lehetne rosszabb is, ha például nem lenne saját asztalom, tele az én kis mütyüreimmel, meg nem lenne helye a lilaelefántomnak, mint ahogy a nagytelefonoshuszasházban lesz állítólag......És szeretem a munkámat, a társaságot, az irodát, a szobámat, mi kell még. KV? Á, dehogy!!!

Különben is, a melóban dolgozni kell, játsszatok otthon kávézósat!!!!