Köszönjük szépen az érdeklődést, az ebihalak továbbra is élnek és virulnak a tóban, és szerintem ugyanannyian vannak, mint eddig (bár, ha elhinném, hogy van olyan alfajuk, amelyik tud osztódni is, biztosan állítanám, hogy mi ezzel a típussal állunk szemben, mert úgy tűnik, hogy nem fogyatkoznak, inkább egyre nagyobb területen tapadnak a kövekre és a tófóliára....).

Már látom, hogy rengeteg tószakértő él ebben az országban, de mindegyik homlokegyenest (ez milyen szó??? ha meg nem tudom, miért használom???) más irányvonalat képvisel, és persze biztos benne, hogy a többi, magát ugyanolyan okosnak gondoló, mint az éppen előttünkálló fazon, tök hülye, röhejes, amit mond, és higgyük el, hogy ő biztosan tudja a tutit, amit meg mások egyáltalán nem...De az is lehet, hogy még mindig nem találtuk meg azt, aki tényleg komoly tapasztalatból osztja az észt, de ugye mi meg bepalizhatóak vagyunk.

Egyik este, mikor a csobogó mellett, a páfrány körül tépkedtem ki a gazokat, előbukkant Őszaporasága, és ráugrott a nagy szikla tetjére, és élvezkedett a csordogáló vízben. Mivel már nem volt túl világos, a fenti képet tudtam készíteni róla, ez Ő. A mi békánk.....

Mégis elmentünk az őszhajúkantárosgatyóskertészbácsihoz, és szereztünk aranyhalakat, mivel ott egy másik főnökféle azt mondta, hogy amelyik halnak elég nagy a szája, az bekapja az ebiket..... Amikor a kihorgászós srác megkérdezte, hogy mekkorát szeretnénk (mert ám centire árazzák őket, kikapják, ráteszik egy vonalzóra és megmérik, mint a ruhaszövetet), mi megmutattuk, hogy mekkora legyen a szájmérete, kis kört formálva a kezünkből, hogy beleférjen az ebihal (túúúúdom, hogy horror, de az dobálja rám a köveket, akit már elárasztottak a békák, akár legyenek ásósak, vagy rügyesfejűek, vagy apró zöldek....), totál hibbantnak vagy perverznek nézett minket, és kipecázott három megtermett példányt, akik mellé becserkésződött további három picike, amit ő vissza akart dobni, de mi ezt visítással megakadályoztuk, mivel akkor már azokhoz is kötődtünk (a pasim még a növényeket sem engedi visszatenni a kertészetben, amit egyszer már megfogtunk és beraktuk a kosárba).

Komolyan, akkorák ezek a halak, főleg a harmincvalahány centis, hogy kívánni is lehet majd tőle hármat, de most még ezzel nem tolakodnék, mert meg kell szoknia az új helyét, és a mesékben is úgy van, hogy nem kell piszkálni, majd ő felajánlja a segítségét. Max., ha sokáig nem történik semmiféle kezdeményezés az irányából, néhányszor kihorgásszuk, majd visszadobjuk, hogy meghálálja:-)

Meske rádumált, hogy kísérjem el a kertészeti kiállításra, mert van két vip jegye, és bár egyáltalán nem terveztem, hogy kitülekedjek oda, a társasága miatt rögtön rávágtam az igent. Mint a puccbigék, úgy vonultunk be, kezünkben az általam hozott két extra mézestejesKV-val, és míg mások hosszú sorban kígyóztak a bejárat előtt, mi csak meglengettük a szabad kezünkkel (a másikban ugye a papirpoharasműanyagtetős volt) a vip belépőnket, és bent is voltunk:-).

A növények annyira nem nyűgöztek le, meg ugye nem is voltak ott a pasik, akik a cipekedésben segítségünkre lettek volna, így pár kisebb zsákmánnyal kellett megelégednünk. Viszont találtam egy hölgyet, aki gyönyörű kerámia csodákat készít, és le is beszéltem vele a mosakodósasztalkámba való lavórt, és kancsót, és majd fel kell hívnom pontosítani a méreteket. A legjobban egy kovácsoltvas, leszúrhatós lábon álló kosárkaspónak örültem, amit az a lány készít, akitől már tavaly vettem egy manókosarat is (elmondása szerint tényleg laknak benne, így elég nehéz nekik, mikor a fejükre dobáljuk a használt bugyikat, alsógatyókat és zoknikat, merthogy nálunk szennyestartóként funkcionál, amellett, hogy manólak is). Már ültettem is bele borostyánt, és kiszúrtam a fűbe, nagyon bájos!

Persze, ott is találtam szakértőket, és begyűjtöttem újabb tanácsokat, hogy mit tegyünk az ebihalakkal. Valaki szerint, hiába vettünk nagy aranyhalakat, mert ők bizony nem kajálnak minibékakezdeményeket, csak a koi ponty, amit meg sehol nem kapunk....Viszont, találtam akkora kagylókat, hogy alig mertem bedobni a tóba, nehogy hirtelen kinyíljon és berántsa az egyik ujjpercemet (hatalmasak, és meg is kérdeztem az eladót, hogy nem vágják -e ki a tófoliát, de rögtön kicsire húztam magam, mert lenézően rámpillantott, összerakta a két tenyerét és a föld felé nyitogatta, ezzel is illusztrálva a kagyló mozgását, és megkérdezte, "mit gondol, hogy ezek a nyílással lefelé vonulnak a tó alján, és aljas szándékkal vagdossák a tófóliát????!!!!" -mikor pasinak elmeséltem, gondolván, hogy majd megsimogatja a fejemet és lehülyézi az említett eladót, közölte, hogy még jó, hogy nem volt velem, mert elsüllyedt volna a kérdésemtől.......köszi szépen, hát senki nem érti, hogy mit kérdeztem, na??!!! Túúúúúdom, hogy miként működik egy kagyló, jóóóó???), de vettem belőlük kettőt is, meg újabb tíz csigát, akik más háztípussal rendelkeznek, mint az előzőek (van laposházú, meg dagi csúcsos, ez meg vékonycsúcsos), így már három fajta csigusz lakik nálunk.

Ez az ebihal invázió már csak azért is jó, mert serkentőleg hat a kertünk, ill. a tavunk élővilágára, bár nem természetes módon, hanem gyors vásárlásaink hatására fejlődik és szaporodik a létszám.......És, ha minden jól megy, akkor sikerült kifognunk AZ ARANYHALAT!

Ha azt mondanám, hogy átadom neki az üzenetet, kíváncsi lennék, hogy ki, mit kívánna, ha csak egyet kérhetne Tőle? Na?:-)