A felvetett panaszkönyvről jutott eszembe a rádiós betelefonáló hölgy esete, amit hazafelé menet hallottam az egyik elfogultrádiós csatornán....Nem szándékozom belemenni a politikába, mert egyrészt nem szeretem elemezni azt, amihez nem értek, pláne, ha még nem is a kedvenc témám, másrészt meg nem is ez volt az oka, hogy ez említett adón maradtam...
A fiatal nő eleve úgy szólt bele a telefonba, mintha valaki üldözné egy forró vassal, vagy legalábbis sohanemlátott égi jelenség szemtanuja lett volna, de nem erről volt szó. Persze szó szerint nem tudom idézni, de a hangulatát megpróbálom elkapni:-)
PN (=parázós nő): "Jaj, kedves műsorvezető úr, hát remeg kezem, lábam, annyira kivagyok, jaj. Hát alig fél órája, hogy az eset történt, nem is tudom, borzasztó!!" (ekkor kezdtem azt hinni, hogy elrabolták a kocsiját, vagy helyi tróger banda kilopta a kezéből a szarvasbőr kézitáskáját, szeeeeeeeegény!). De nem. Folytatja:
PN: "Képzelje, mi történt!!?" (kis műsorvezetői bíztatás, hogy mondja már végre!!?) "Megyek haza a munkából, metróval, igyekszem fel a mozgólépcsőn, majd mit látok????????? (drámai hangsúly) Több asztallal eltorlaszolják a kijáratot, és aláírást gyűjtenek, hogy a miniszterelnök modjon le, és hangosbemondóba kiabálnak!!????? Képzelje!"
Ekkor a műsorvezető megpróbálta földrajzilag pontosítani az asztalok helyét, míg kiderült, hogy azok tulajdonképpen nem is a metro területén vannak, hanem a kijárat után valahol, és akadályozzák valamennyire a haladást (nagy kaland, ki kell kerülni).
PN: "Fizetem az adót (hogy miként jön ez ide?), és akkor a pénzemből ezek az ingyenélők meggátolják, hogy hazajussak!!! (biztos iszonyatosan sok asztal lehetett, hogy sehogysem lehetett kikerülni). Képzelje, rohanok haza, és még mindig nem jutottam el az otthonomig......Megkerestem a helyi forgalomirányítási főnököt, hogy csináljon valamit, hogy engedhetik ezt meg, de ő azt mondta, nem az ő területe, mert metrón kívül van. Hívom a közterületeseket, de öt után már nincsenek bent, most mondja meg!!!??? Legyen már olyan kedves, és csináljon valamit!!!"
Elképzeltem ezt a fiatal nőt (a hangja alapján annak tűnt), aki hallhatóan annyira felstuffolta az idegeit a két asztal miatt, hogy mindenkit előrángatott a helyéről, vitatkozott, intézkedett, és még a rádióba is betelefonált, és állítólag sietett haza.......Talán, ha nem fújta volna ekkorára a lufit, inkább kikerülte volna azt a pár embert és a két asztalt, akkor a nagy rohanásában veszít 22 másodpercet, így meg csak órákkal később lépte át a saját küszöbét....
Szóval, van úgy, hogy én is felháborodom valamiért, esetleg írok egy kedves de reklamáló mailt, vagy beszólok egy finomat valakinek, de sokszor inkább fáradt vagyok már a kardozáshoz....
Még mindig a panaszkönyvről jutott eszembe egy tegnap reggel hallott kis történet (elfogulatlannnaktűnős rádióból), ami a Mekiben játszódott le, mikor egy fiatalember megrendelte a menüt és a plusz halasszendvicset a napellenzősfejű mekislánytól.
NFML(=napellenzősfejű mekislány): Kis türelmedet kérem, a halasszendvicsre még várni kell!
ÉS(=éhes srác): "Semmi gond, akkor addig beleolvasok a vásárlók könyvébe!" (majd rámutat a mellette lévő könyvre, ami a falon lóg egy kampóra felakasztva)
NFML:értetlen kifejezéssel az arcán, csodálkozó hangon, "Abba csak írni lehet???!!!!"
ÉS: "Te akartad......!"
