Régen a hideg futkorászott a hátamon, ha kullancsot kellett kiszednem a bundásokból, de mostanra már úgy megszoktuk, és mindennapos tevékenységgé vált, hogy profi kapaszkodósvérszívóeltávolítókká váltunk.

A felfedezés és beazonosítást követően az észlelő személy azonnal riasztja a másikat, hogy kullancsot talált valamelyik eb kis tetstén, mire a másik azonnal rohan a fürdőszobába, célzottan kinyitja a kisszekrényt, magához veszi az erre a célra rendszeresített fogós csipeszt és elemeli a legközelebbi polcon található parfümösüveget (mivel nem ugyanoda pakoljuk vissza az illatfelhőszórókat, így hol férfi-, hol női illat lengi be a vérszívótól megszabadított kutyát)

Az elmúlt években rengeteg kullancsot találtunk, mivel túlságosan elszaporodtak, és előszeretettel kapaszkodnak meg az utcán le nem nyírt fűcsomókban, ahová a kisbüdöseink azonnal befúrják az orrukat. Így leginkább sétálás után hozzák haza a nemkívánatos vérszívókat.

A múlt héten vettünk is elriasztóscsöpögtetős készítmény, mely elvileg több hónapon át hatékonyan elűzi majd a kullancsokat és a bolhákat (azt még sosem találtam rajtuk). Az állatkereskedésben (ahonnan a halakat is hoztuk legutóbb) a tulajdonos srác megkérdezte, hogy milyen négylábúaknak szánjuk, és pontosan hány kilót is nyomnak. Így kaptunk két kistermetű pucckutyának valót, meg egyet a bőven tíz kilót túllépő Alfinak, valamint Anyika Mici nevű cicájának is, aki, mivel a kertben éli világát, mindig hazahozza a kullancsokat a szokásos vadász körútjáról.

A srác még rá is írta tollal, hogy "kiskutyáknak", "nagykutyának" és "cicának", a gyengébbek miatt, habár eleve a csomagoláson is rajta volt gyárilag, mert sosem lehet tudni.

És tényleg. Próbálom a szórakozottságomra fogni, vagy arra, hogy stresszes vagyok, esetleg fáradt és álmos....

Szombaton korán keltem, letekeredtem a fakorláton a konyháig, és elhatároztam, hogy magamra vállalom ezt a komoly feladatot, és rácsöpögtetem a kutyák nyakára a kullancstávoltartót (bár annak egyáltalán nem örültem, hogy min. 24 órán keresztül nem lehet őket simogatni nyak- és fejkörnyéken.....hogy bírjuk megállni, mikor ők puszira születtek????????). Résnyire nyílt szemmel elolvastam a kék tollal rápingált feliratot, osztályoztam őket súlyra:-), majd magabiztosan meglocsoltam a szőrösöket a nekik kijelölt adaggal, a maradék cicásat pedig féretettem Micinek, ha madj megyünk a mamámékhoz némi élelemért, rálöttyinthessem. 

Később figyelmeztettem a pasit (az enyémet), hogy a szombatot ki kell bírnia kutyapuszilgatás és agyonsimizés nélkül, mert jelentem, elvégeztem a műveletet, blökik körül kialakulóban a védőburok!!!! Mire kedvesem felmutatta a maradék ampullát, és kérdőn nézett rám, hogy akkor az ott mégis mi a kezében????????????????????? Mire én közöltem, hogy természetesen az a macskáé. 

Na igen, vagyis nem, mert megnéztem, és tényleg nem az... Rá is van nyomtatva, plusz kék filccel még ráírták, hogy nagyobb kutya, de még így is sikerült összekevernem, melynek folyományaként Alfi kaptam a macskáét...(nem tudom, hogy csak a súlyuk miatt számít, vagy a cicák más összetételűt kapnának a kullancsijesztgetésre??????)

Majd pasi hozzátette: "A macskáé, nagykutya felirattal??? Vagány ez a Mici!"