Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Bedobozolódós történet

2007.04.13. 13:42 | piroskaesfarkas | 8 komment

Ugyan több készülékünk is volt már, mégis valahogy úgy alakult, hogy még sosem vettünk újat, így amikor összeköltöztünk, akkor is egy használtcikk boltból hoztuk el az elsőt, úgy tizezer forintért, később csak örököltünk, vagy valaki kiszuperálta a régit és nekünk adta....  

Mikor aztán bedöglött az a bizonyos antik televíziónk (elég sokáig húzta), és kihívtunk egy szerelőt, aki, mikor kibontotta a hátsó műanyag borítást rögtön hideg vizet kért, na nem a készüléknek, inkább magának, hogy ki ne feküdjön a látottaktól! Azt mondta, hogy rémes mekkmesteres dolgokat lát benne, több TV-ből szerelhette össze valaki, és ő bizony hozzá nem nyúl, és erősen kapaszkodott az ajtófélfába. Azért még nálunk maradt egy haboskakaózásra, amíg kipihente a sokkot, és visszaállt a normális pulzusa, majd mikor elment, azt javasolta, hogy soha ne hagyjuk őrizetlenül a készüléket, és ha kicsit is gyanus jeleket észlelünk, azonnal kapcsoljuk ki, de őt ne hívjuk hozzá többet.......Ettőkezdve minden zaj feletébb gyanus volt, ami a készülékből jött...

Később, mikor az Agárdos nagyim meghalt, a könyvek mellett megkaptam a tévéjét, ami kicsit fiatalabb volt, mint a mi meghatározhatatlan sztracsatella tv-nk, és azért is nagy becsben tartottuk, mert mama is ezt tette vele: csak ő használhatta a távirányítót, és meg volt róla győződve, hogy csakis ő ért hozzá, miként működik, és ha közülünk valaki megkaparintja a távkapcsolót, nem lenne jó vége, az biztos. Amikor már nagyon beteg volt, anyukám és az ikertestvére felváltva jártak hozzá, és mindig ottaludtak nála, ápolták, szeretgették, nagyon gyenge volt szegénykém (hiába volt szívós, erős asszony, a tüdőrák igen hamar elvette az erejét). De, még akkor is, mikor alig kapott levegőt, a "puskához" -ahogy a távirányítót hívta- ragaszkodott, ki nem adta a kezéből, és mikor anyukám az egyik este egy izgalmas krimit nézett nála (úgy tűnt, mama mélyen alszik), egyszercsak nagyi úgy döntött, hogy eleget ment a készülék, "most már ki kell kapcsolni kislányom, szüneteltetni kell az adást"- felkiáltással lekapcsolta..... Ahogy Anyika mesélte, pont valami csúcsjelenet ment, végre kiderülhetett volna a gyilkos kiléte, és egyrészt frászt kapott, hogy hirtelen sötét lett, másrészt csalódottan, egy bosszantó nyitott kérdéssel kellett oldalára fordulnia, és megküzdenie az álmatlansággal.....

Nem is tévézünk olyan sokat, megaztán, mikor többször is elmentünk egy haverunk által vezetett műszaki szakboltba, hogy vegyünk egy új, nagyobb képernyős készüléket, ő mindig azt monda, hogy amennyi pénzt szánunk rá, azért nem kapunk sokkal jobb minőséget a rozoga filmközvetítősdobozunknál, így még várjunk, vagy gyűjtsünk. Most sem terveztük a vásárlást, mert annyi minden hiányzik még a házból, meg olyan nehéz kiigazodni, hogy milyen paramétereket érdemes figyelembevenni a választásnál, amikor hívott a srác: "most gyertek, még három napig van akcióban a készülék, ami jó lesz nektek, ne hagyjátok i!!!". Szerdán, munka után berohantunk a szalonba (még jó, hogy a munkásosztályhoz igazítják a nyitvatartást, 9-ig ébren vannak:-), egy órán keresztül hallgattuk az érveket és bámultuk a készülék mozivászon szerű képernyőjét, majd megszavaztuk, hogy elköltjük a dugipénzünket, mert ez a gigantikus szerkezet kell nekünk!!!

Alig vártuk a tegnap esti kiszállítást (ja, hogy azt gondolta valaki is, hogy simán ment, mer' akkor kacagnom kell, mivel rólunk van szó, hé!!!! Hát jól eltévedtek, késtek vagy 2 órát-ezért vettünk ki szabit, aztán elfelejtették a garancialevelet - még jó, hogy ott az ismerősünk, és felhívtuk, hogy tegye már félre nekünk...), bekészítettünk DVD-ket, hogy felavassuk az ESÚTV-t (=első, saját, új, tv), és úgy örültünk és pacsiztunk, mint egy kiskölyök, mikor megkapja a áhítot villanyvasútat.

Húúúú, hát tényleg hatalamas ám ez az egész, amikor megláttam a dobozt, amit két kantárosgatyáskiszállítós fazon cipelt, azt gondoltam, hogy betölti majd a szobát, majd gyorsan még azt is, hogy milyen izgalmas játékházat lehetne belőle farigcsálni, mert magasabb, mint a szomszéd négymúlt kissrác, így ha ajtót és ablakot vágnánk rá, kezükbe adnám a temperát, pofás kis játékházikó lenne belőle (szerintem még mindig ezek a legjobb játékok, amiket mi, ill. a gyerek maga készít. Talán meséltem már, nem emlékszem, hogy mikor az öcsém és az unokaöcsém kb. 5 évesek lehettek, akkor ment valami tengeres film a TV-ben, és ők is búvárok akartak lenni. Anyuék két ecetes palackot kötöttek össze, meg valami csövet tettek rá a levegő miatt, és egy madzagból készült a vállraakasztója, és ezzel rohangált a két kukimadzag a ház körül, és még aludni is ebben akartak -ha meg már meséltem, akkor sincs semmi, na és. Na azért.??:-)

Résztvettem a beüzemelésnél és kipróbálásnál, majd kivonultam locsolni, mert olyan szárazság van a kertben, hogy porzik a fű (helye). Ja, igen, igen, van öntözőrendszerünk, és mégis slaggal kell bajlódnom???? Hát persze, hogy de, mert nem jönnek ki akik megcsinálták, és ez olyan, hogy a pasi még nem bírkózik meg vele, így a fagytalanításos művelet óta nem működik....Egyébként meg annyira kikapcsol engem a locsolkodósdni, élvezem, ahogy felfrissül a természet, és várom a kisrigót, aki rendszeresen megjelenik és a vízpermet alá áll fürdeni, tüneményes, a kis bátor csőrös!

Legalább egy jó órát vett igénybe, amíg mindent megöntöztem, egészen rámsötétedett. A két kis fehér kutya végig követett, Alfici meg ilyenkor már bélpoklos, és a konyha meg a kert között rohangál, és amikor elindulok a terasz irányába, azt feltételezheti a kis büdösszájú, hogy bemegyek vacsielőkészítésre, olyankor elkezd pörögni és ugrálni, majd csalódottan bekullog a nappaliba, és egy nagy, hangos sóhajtással leteszi magát a földre, majd később megint próbálkozik...

Mikor végeztem, a nappaliban találtam egy duzzogó pasit (az enyém volt az:-), aki lehordott, hogy hiába minden igyekezete, feleslegesen fütyörészik, kiabál, tervezget egyszemélyes összeesküvést (az nem is az mert kivel össze???) be sem jövök??????? Kiderült, hogy aljas szándékkal meg akart ijeszteni, így, mikor kimentem a kertbe, belemászott a dobozba, aminek mindkét rövidebbik oldalán van 2-2 hosszú nyílás, amibe belefért a kantárosgatyóskiszállítósok keze a cipelés miatt, és azon keresztül leselkedett rám, hogy mikor jövök, de csak nem akaródzott bejönnöm:-) Egy darabig türelmesen várt és kucorgott a kartonpapirok között, majd a fejét fölül kidugva (majd gyorsan visszacsomagolta magát minden alkalommal, hátha éppen most jövök) fütyült és a nevemet kiabálta, de hiába.....

Egyedül az Alfi hallotta meg, aki meg bement a kertből, és kiszimatolta a gazdáját, de nem tudta mire vélje, hogy nem látja, csak szagolja, és a hangjára fülelt, majd bedugta az orrát a fogodzós lyukon, és szimatolt befelé. A lebukás veszélye fenyegette az akciót, így a kedvesem kidugta az ujjait a nyíláson, és integetve, sűrű "fúúúúúj, nem szabad, meeeenj innen" irányítással próbálta lerázni a kutyát, aki így néha kiment megkeresni engem, majd ismét próbálkozott a gazdinál:-) Aztán az akcióhős elfáradt a begubózódástól, elrendezgette a fehér, törésellenvédős (nem jut eszembe a neve, mi is az) darabkákat úgy, hogy felhúzott lábbal hanyatt tudjon feküdni, és ledőlt, úgy kémlelt tovább, míg végül annyira elkókadt, hogy elbóbiskolt pár percre, majd csalódottan és mérgesen kimászott a dobozból....Én hősöm!!!

Még ma reggel is nekem morgott a kocsiban, hogy miként lehet, hogy nem hallottam meg, és hosszú órára otthagytam parlagon heverni (mit heverni, nyomorogni) egy kartondoboz alján...:-)))

Ez volt a tegnapi bedobozolódós történet....

 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr2758072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szürkefoltaködben 2007.04.13. 23:35:32

leendő gyermekeitek nagyon jó helyre fognak kerülni. ez már most látszik!

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.04.14. 14:04:16

Igazán nagyon kedves vagy, köszönöm!!!! Remélem, így is lesz! Köszönöm a hozzászólásodat!!:-)))

bcyke blogberlo, aki ott sem volt · http://kacatvilag.blog.hu/ 2007.04.14. 18:54:42

Mi még kisparasztok voltunk gengbe verődve a környéken, átlag hetente egy bőrfocit a szó szoros értelmében ronggyá szétrúgva, és közben keresgélve minden egyéb hülye kis értelmetlen gengszterséget, mikor is a millió mókás performanszunk közül egynek eszünkbe jutott, hogy a szokásos lábtenisz tevékenységünk közbe az éppen nem játszók unaloműzőnek , az ott lévő textilcsomagoló részleg elől, az ott álló nagy kartondobozokba bújva, egy-egy lyukat hagyva szemeknek kilátásra, kelnek át a nem kicsit forgalmas úttesten a szemközti oldalra, egyrészt ki-ki oroszrulett alapon, másrészt egymással is versengve.
Jó móka volt, nagy eldőlések út közepén, vergődések dobozokban fekve az úttesten a forgalomban.
Baja szerencsére senkinek nem lett.
Így mai fejjel visszagondolva már csodálkozok e vakmerőségen, de hát nem ez volt a testi épségünkre potenciálisan legveszélyesebb gyerekkori játékunk.
Hogy mást ne mondjak, ugyan itt a dobozok mellett mindig voltak húzható, gördülő, ember magasságú, hosszúságú és szélesságű fakonténerek, mikbe volt hogy általunk kerültek be konkrét egyéb gyerekek, és aztán szépen ki lettek húzva az nevezett úttest közepére, hogy a konténer deszkáinak résein figyelhessék a körülük zajló, őket élesen kerülgető forglmat, izgalmuknak hangos ordibálással és könyörgéssel hangot adva.

Istenem, fiatalság bolondság!

Elvan a gyerek ha játszik.

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.04.14. 19:54:36

:-)))))
Ezek a legjobbak!!! Meg mikor mi is kihalászgattuk a békákat, és versenyeztettük őket....Meg megműtöttük a méhecskét, meg a katicákat tanítottuk úszni...
Meg kóbor kutyát befogtunk, és elmentünk vele az állatorvoshoz, egy temetőn keresztül, kb. 8 évesen......
Arról nem is beszélve, hogy 5-6 évesen kiszöktünk az Agárdos mamától az unokatesómmal (a hálószoba ablakon másztunk ki a házból, csendespihenő alatt), és a szomszéd néni szedett össze minket, mert az út szélén álltunk, és az elmenő autósoknak mutogattuk a fenekünket (ez nagyon ciki még most is, hogy csinálhattam????)

A párom is meséli, hogy miket csináltak régen, kiskölyökként, és mennyire frászt kap majd, ha ugyanezt teszi a gyereke:-)))

bcyke blogberlo, aki ott sem volt · http://kacatvilag.blog.hu/ 2007.04.14. 23:21:43

Ja aranyosak ezek a történetek!:-)))

Mondjuk amilyen zsívány egy környéken nőltem fel, azért a már fent leírt rövidke pédákból is látszik, hogy külvárosi utcakölykökként mi azért már súroltuk igen erőssen a józan és és a BTK határait!:)))

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.04.16. 11:38:41

Csúzlid volt??? Nálunk anyukám megtiltotta az öcsémnek, de a nagypapa titkosan barkácsolt neki:-)

bcyke blogberlo, aki ott sem volt · http://kacatvilag.blog.hu/ 2007.04.16. 14:19:15

Még hogy volt e?!?!

Ha mind ez ma történik, akkor szerintem fegyverrel mozogtunk volna...:))))

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.04.16. 15:34:59

Gondoltam, hogy volt, nem is értem, hogy kérdezhettem ilyet!!:-)))
süti beállítások módosítása