Államat ökölbeszorított kezeimen egyensúlyozva igyekeztem a legkényelmesebb megfigyelős pózt felvenni, így feküdtem hason a stégen, sütkéreztem a napon, és bámultam a tóban zajló előadást (a stéget nem úgy kell elképzelni ám, hogy akkora, meg olyan igazi, amiről egy egész horgász brigád be tudja lógatni a csaliját:-), inkább csak onnan vezetem le az okot, amiért a stégek halmazába sorolom, hogy fából van, belóg egy kicsit a tó fölé, és mi ketten kényelmesen elnyúlhatunk rajta egymás mellett).
Azt nem tudom, hogy vajon a vizipók pl. tud -e csípni, meg akar -e egyáltalán, de szórakoztató kis figura, ahogy oson a víztükör tetején:-) Ahogy melegebb lett, a piros aranyhalakon kívül a pöttyös és a fehér példányok is előkerültek, sokkal aktívabbak, időnként felbukkannak a víz tetejére (bár elég tiszta most a tó, így lelátunk az egyébként sem túl mély részekre is - köszönhető a durva szűrőberendezésnek is, ami azért fontos, mert a tavat egész nap éri a nap) és levadásznak valamit, a csigák meg időként hagyják magukat sodródni a vízben, és keringőznek a felszínén.....A növények egyre jobban sűrűsödnek, zöldülnek, életre kelt a tó. a Lebilincselő látvány.
Az ujjammal köröket rajzoltam a vízbe, amikor arra lettem figyelmes, hogy megannyi kis fekete, mozgó valami lebben szét az egyik növényemről, amiről azt hittem, hogy csupa sötét a töve, közben meg ezek a kis izék borították be teljesen. Frászt kaptam! Meglepetésemben akkorát visítottam, hogy a pasim kezéből kiesett a távirányító, és pár percre elhagyta a fomra1-es futam időmérő közvetítését (nagy szó!), majd behasalt mellém megfigyelőállásba (van ebben némi ellentmondás, hogy fekszik egy állásban, vagy hogyis van ez:-), hogy megállapítsuk a kisfeketék kilétét. Úgyhogy, amennyire örültem az első békánknak, most annyira aggódom a sok kis szöszmösz miatt, fogalmam sincs, mit csináljunk....
Mivel ez az első tavaszunk a mi kis pocsolyánkkal, honnan tudhatnánk pontosan beazonosítani az új jövevényeket, de mivel nagyon hal formája van nekik, kicsit határozatlanul ugyan, de kimondtuk, hogy ezek bizony aranyhalak lesznek! Rettentő boldog voltam, hogy megfigyelhetem a kishalak fejlődését, és rögtön riadót fújtam, azonnali mégtöbb növénybeszerzést rendeltem el, főként nádat és vízfelszínen úszos zöldeket, amelyek menedéket biztosítanak a csöpnyi aranyhalaknak. Vajon később lesznek csak pirosak, merthogy most feketék? Kedvesem aggodalmát fejezte ki, hogy mi lesz, ha mindegyik megmarad, mert hihetetlenül sok van belőlök, tényleg nem tudom megmondani, hányan lehetnek, több ezer is talán (túl picik és nagyon sűrűn vannak egymás mellett).......
Megerősítést kellett kérnem egy szakértői fórumon, így egy sűrű, növényekkel benőtt helyen felkavartam a vizet, és lefotóztam pár uszófeketeizét, majd vártam a választ..............................
Na, teljesen lehangoltak...A kis bigyók ebihalak, vagyis békák lesznek belőlük!!!!!!!! Na de ennyi, rengeteg, millió, brekitenger?????????? Mit csináljak??? Állítólag, mivel védett állatok, semmit sem lehet tenni, nem szabályozhatom a szaporulatot, na de így mégsem maradhatunk??? Fogalmam sincs, mit kéne tenni velük, talán a halak megeszik őket?
Ebihalas vészhelyzet....
