Az otthonunk technikai lemaradásából következik, hogy lassan minden gépezetünk lerobban, ami fordított arányosságot mutat a kerti növények számának növekedésével:-)

Vagyis, végre lecseréltük a torkaisvéresrégiTV készüléket, ami ugyan még húzta, de furcsak kis zajokat produkált időnként, majd pénteken megérkezett a mosógépünk, ami meg egyszerűen kipurcant, és a szerelő szerint javíthatatlan (ő javasolta, hogy rúgjunk bele egy marha nagyot, hagy elszálljon. mármint a gép, nem a szerelő).

1. Mosógépes

Persze, mondanom sem kell, hogy péntek délután egyáltalán nem tudtam elszabadulni a munkától, és bezzeg ilyenkor mikor jönnek a szállítók (mint a TV-nél is, most is megadták a 14-18 óra közötti intervallumot, a TV-vel meg ugye még el is tévedtek, vagyis totál hiába vettünk ki akkor szabit)??? Hát telefonáltak, hogy kettőre, véletlenül sem hatra, hogy esetleg oda is tudjunk menni. Így szegény pasi rohant el, majd vissza a munkahelyére. Az akció keretében megérkezett az új, majd ötezer Ft-ért beszámították és elvitték a régit (ja, ha valaki azt gondolná, hogy úúú, ezek milyen jól csinálják, kifognak akciókat, meg minden, ne hamarkodja ám el.....ugyanis, nem arról vagyunk híresek, hogy előtanulmányokat folytatunk, táblázatokat készítünk, hogy hol is lenne legolcsóbb a kinézett készülék....Nem is mosógépért mentünk be, csak egy DVD filmet akartunk, mire megkukkoltuk a masinákat, és kinéztük, majd lefoglalóztuk a mostani darabot. Mivel abban a nagymultiáruházban éppen nem volt a DVD-ajándék a kolléganőmnek, aki tovareppent=felmondott-, átmentünk a szemköztinagymultiba, ahol a pasim felszólított, hogy meg ne merjük nézni, hogy ott mégis mennyibe kerül a mi mosógépünk!!!!-erre Ő megnézte, és tízezerrel lett volna olcsóbb...............Balekok!!! Nade persze gyártottunk hozzá nyugtatóselméletet magunknak: "tulajdonképpen faszák vagyunk, mert a mi boltunk el is viszi a régit, fel is cipelik, meg minden, és így sokkal jobban járunk, mintha a nyakunkon maradt volna, vagyis nagyon is jól csináltuk...!-erre pacsiztunk egyet:-)

Az emberek hajlamosak saját kis elmélettel álcázni a hülyeségüket, saját maguk megkönnyebülésére, és igazolására:-))) Még jó, hogy mi nem vagyunk ilyenek:-))

Mikor megemelték az őslelet mosómasinánkat, gusztustalan barna trutyi maradt a helyén, és a kifakultkékkezeslábasszerkósok szerint örülhetünk, hogy most már biztonságban leszünk mosás idején...!!!????

2. Kertibútoros

Tarararam!!!!!! Némi késéssel ugyan (3 hét, na igen), de péntek reggel telefonáltak a piroskanapésnagymultibútorosoktól, hogy megérkezett a kertibútorunk!!! Gondoltam, felcsörgöm őket a szállítás miatt, és voltam olyan naív, meg marketingagyú, hogy azt mertem feltételezni róluk, hogy ha már ennyit késtek, ráadásul kb. 2 percre lakunk tőlük kocsival, talán grátisz kiszállítják nekünk, mivel feltételezik, hogy ha ezek itt vettek egy jó drága kertibútort -mert az akciós jól elfogyott az orruk elől-, annyi belefér, hogy kivigyük nekik, mert tuti hűséges vásárlóink lesznek, és netán még tovább is adják, hogy ezek a piroskanapésok mennyire jófejek....... HAHAHAHAHaaaaaaaaa (sátáni, mély, rekettes, hátradobom a fejemet a székben típusú kacaj és gonoszul nézek)

-Köszönés, bemutatkozás, szállítás miatt érdeklődöm, mennyiért tudnák kiszállítani a kertibútorunkat (kód, rendelési szám beolvas), majd megkérdezem, hogy mekkora a szállítási mérete a székeknek és az asztalnak (csak azért, hogy ha ők mégsem tudják elszállítani, mi meg tudjuk -e oldani, pl.)

-Unott nő: "Piiiiillanat!" -majd elfordul a telefontól, de nem zavarja, hogy attól én még hallom. "Te, Nusi, itt van egy nő a telefonban és azt kérdezi, hogy mennyi lenne a fuvar X-ig. Te, és minek akarja ez tudni a csomagolási méretet, ha mi szállítjuk?? Nem értem." -pár perces röhögés, mintha elfelejtettek volna....."Mondd meg neki, hogy 16 ezer Ft!" És erre megmondta nekem:"16 ezer Ft."

-Én: "Mennyi!!!??? Hölgyem, kocsival kettő percre lakunk Önöktől, ennyiért repülővel megjárom Párizst?? Akkor inkább elintézem én, lenne olyan kedves bediktálni a szállíííííííííííííítááááási méreteket?".

-UN (=unott nő): "Nuuuuuuuuuusi, a nő, aki a kertibútort vette, még mindig a méreteket akarja, nézzétek mán meg!".

Egy idő után megtudtam......

Bár E. barátom (a smartos, hahaha-most már csak kicsit nevetek ezen, mert megszoktam:-) felajánlotta, hogy bármikor segít nekünk "aszürkével" (=egy öreg platós kocsi, ezer éves, megvette, felújíttatta, és nagyon szuper lett, ja, és szürke), ha szállítani kell, de nem akartam visszaélni a kedvességével, egészen eddig a pontig, így befűztem egy körre:-) Péntek estét jelölte meg, mivel a felesége színházba ment, így kapóra is jött, hogy átvonuljon hozzánk egy kis szállítási kitérővel.

Van kertibútorunk. Egy problémám van csak, hogy nem merem kinthagyni a kertben, csak a nagy asztalt, a székeket meg becipeltetem pasival, aki ennek egyáltalán nem örül, és szerinte ennek a bútornak a kertben van a helye, ahogy a nevéből is következik....

Péntekre befejeztük a szállításokat. Mondom péntekre, vagyis szombaton folytattuk, és következett a mosakodóasztalom. Ja, hogy ez mi ez?

3. Mosakodós asztalos

Évekkel ezelőtt, amikor még szerintem csak a telket vettük meg és a ház tervein szöszmörögtünk, na akkor, a kedvenc tündér boltomba (tényleg az, aprócska kis bolt, tündéri házaspár tulajdonában, ahol a hölgyemény maga ül a kisszéken és kínálja a szebbnélszebb darabokat, úgy mint: kisebb régi parasztbútorok, apró régiségek, csecsebecsék, angyalok, kerámiák, terítők, levendula párnácskák, stb. Minden darab tele szeretettel, és ide nem lehet, csak úgy betérni pár percre, mert beszélgetni kell, mesélni, hogy mi van velünk, a házzal, és hogy vannak ők, meg az unoka:-))) járt a kedvesem, nekem télapós ajándékot venni, és este elkottyintotta, hogy valami bűbájos mosakodós asztalt talált, amitől én elolvadnék, de rögtön -aztán meg is bánta, hogy elmondta. Persze elmentünk, beleszerelmesedtem és lefoglalóztuk, és pár hónap múlva el is hoztuk. Viszont, mivel az albérletbe nem fért el, a párom mamájához kellett költöztetnünk, ahol kb. 3 éve tanyázott, egészen szombat reggelig.

Felhívtam a céges futárszolgálatunkat, még hetekkel ezelőtt, és megegyeztünk, hogy elfuvarozzák a fenti becses darabot. Bediktáltam a bútor pontos méretét, egyeztettünk legalább ötször - már belátom, hatszor kellett volna....

Olyan izgatott voltam, hogy megint akcióban vagyunk, végre megérkezik a tündér asztalka, ami igazából a fürdőszobát inspirálta (hozzá igazítottuk), és mindenképpen még KV-zni is akartam, mielőtt a szállító sráccal randizunk a pasi mamájának lakása előtt (aki dolgozott, lévén munkás szombat volt), így hajnalban kitrombitáltam az embert az ágyból, majd nem hagytam, hogy ledőljön a KV-zóban, hanem papirpoharasműanyagtetőstül száguldottunk a címre, ahová így 40 perccel korábban oda is értünk és ültünk a kocsiban....Azt mondta, hogy most legalább fél óráig ne szóljak hozzá, mert relaxálni fog, de mivel ezt nem bírom ki, feloldozott...:-)

Húsz perc elteltével megjelent az utcában egy kisebb teherautó (a pasi szerint ez tuti nem lehetett az, mert ilyen kicsi autóval tuti nem jönnek a mi bazinagy mosakodósunkért), kiszállt belőle két költöztetőnek kinéző fazon, és becsengetett a házukba, mire én kilökdöstem a páromat, hogy szóljon már nekik, mert biztos, hogy ők lesznek azok. Ahogy kitette a lábát, villámcsapásként érte a felismerés: otthon hagytuk a kulcsokat!!!!????? (közben a két alakot beengedte valaki más, úgyhogy nem hozzánk érkeztek). Száguldás aggódó pasianyjához, aki egyébként sem viseli jól az izgalmakat, és nehezen vette be, hogy elfelejtettük a kulcsot, inkább gondolt sokkal drámaibb, feketébb dolgokra (leütötték a fiát, kirántva a kulcsot a kezéből, vagy belenéztünk a Dunába, kiesett a kulcs és elnyelte egy örvény, stb...). Végszóra érkeztünk, mikor a szállítós srác éppen sarkonfordult volna, mert senki nem nyitott neki ajtót.......

Egyetlen, a normális személyautótól eltérő kocsi állt csak az utcában, az is jóval kisebb volt annál, amiből előzőleg a két fazon kiszállt, és amit mi aprónak minősítettünk le.....Nem tudom, hogy miként hívják ezeket a típusokat, amelyeknél van két ülés elől, majd egy doboznyi szállító rész hozzácsapva, de úgy, hogy belül marha nagy helyet vesznek el a kerekek kitüremkedései is....

Nem részletezem, mert már így is túúúúl hosszú lett ez a bejegyzés, a lényeg az, hogy egy órás forgatás, emelgedés után, az is az én jajveszékelésemmel fűszerezve (na igen, mert ha megkarcolódik, vagy elreped ez a százéves fa, mi lett volna!!??) végre úgy be tudtuk préselni a tündérdarabomat, hogy kilógtak a lábai, és gumipókokkal kellett összefogni az ajtókat, hogy útközben el ne hagyja....Újabb egy óráig tartott az út, mert mint a csiga, úgy gurultunk az autópályán....

De ott van most a fürdőszobában, a helyére került, ahová annak idején megállmodtuk!

Szerintem, régen lakhatott benne egy tündér, valahogy úgy látom....

Ennyi volt a szállításosdi.