Az éléstárunk feltöltésén kívül több dologban is kihívásokkal küzködik kis közösségünk (=pasi és én), háztartása, mint például az adminisztrációs tevékenységek, ezen belül is a küldemények időben történő átvétele a postán, ami a legnehezebben megy halmazba sorolható, nálunk legalábbis. Közhely, de úgy repül az idő, hogy amikor a kezembekerül egy postai értesítős cetli, akkor úgy érzem, hogy mégcsak tegnap érkezett, közben kiderül, hogy egy hete hánykolódik a gerendából kialakított kis csónakszerűségbe, amit direkt azért csináltattunk, hogy ezeket ne hagyjuk szanaszét, és még melegébe el tudjuk intézni az elintéznivalókat....Hát így.

Ennek az ügynek is szerettünk volna pontot tenni a végére, és átvenni az ajánlott levelet, így a szállításosdi előtt beugrottunk a helyi kispostára. Eleve röhejes, hogy olyan apró, hogy ha akár egy ember is áll a parányi csomag- és küldemény átvevő ablaknál (megjegyzem, egyszer rendeltem egy halom tulipánhagymát, vagyis tavaly, és annyira mini az az átadó nyílás, hogy a postáskisasszony alig tudta kituszkolni rajta - más kérdés, hogy miért nem kerülte meg az egész cuccot, és jött volna ki az ajtón átadni a dobozomat, minthogy szorulást okozzon....), és valaki bejön, akkor 1. rögtön hátbavágja az ajtóval az ott várakozót, 2. beleliheg a nyakába, 3. ha már többen is állnak ott, akkor se ki, se be nem lehet közlekedni, és amilyen agyasak, a küldeményátvevős állomás nem a szűk szoba végén van, hanem rögtön az ajtóban....

Az üveg mögött egy olyan fazon ült, akinek látványától rögtön az jutott eszembe, hogy próbálok kevesebb levegőt felvenni a légtérből, mert tuti rámugranak a bacik, és mélyen leszippantom őket, ha rendesen veszem az oxigént. Enyhén koszos benyomást keltő barátunk igazi, kifejezéstelen halszemekkel bámult rám, zsíros hajcsimbókjai közül néhány meg még akadályozta is a kilátásban, és abban is biztos voltam, hogy ritkábban fürdik, vagy ha mégis rosszul gondolom, akkor a mirigyeivel lehet komoly problámája....Igyekeztem úgy átnyújtani a kispirosértesítőscetlit, hogy éppen csak a sarkát fogjam meg, és véletlenül se érintkezzek az általa használt pulttal (arra nem számítottam, hogy még visszaadja a papirt, mielőtt jól megfogdosta, brrrr). Ez az a típus, akire rávigyorgok, de ő nem hogy visszamosolyogna, inkább olyan fejet vág, mint aki ezt kérdezi "mit vigyorog ez a némber, nem is ismerem!??"

Közölte, hogy ezt a levelet már visszaküldték a feladónak, ezzel átcsúsztatta az értesítőmet az ablakon. "Na de, nem lehetne, hogy esetleg megnézi, lenne olyan nagyon kedves, hogy hátha még itt van az a levél?" ÓÓÓÓ, hát azt nem lehet, mert akkor neki át kéne néznie az összes bentmaradt levelet, esetleg ha pontosan emlékeznék rá, hogy a kezemben lévő értesítőt mikor kaptam, mert nincs rajta dátum (én felejtettem volna el ráírni a dátumot a postás helyett, hogy mégis mikor dobta be, mikor járt nálunk????-nem, de nekem kell rá emlékeznem... De ugye, ha emlékeznék, akkor láttam volna, és akkor nem hagy értesítőt, hanem a kezembenyomja a levelet, amit most kereshetek a büdösszájúnál a postán). Szerintem 13.-án járhatott ott...talán.

Sóhajt, majd a forgószékével pár fokot elhajol, egy kis dobozka felé, és két kis elválasztó jelzés között matat az ujjával, a kb. 5 levél között. "Nincs itt!"-szinte örül, hogy neki van igaza, de persze nem mutatja, mert azok a szemek nem tükröznek semmit. Tiszta hal.

"Elnézést uram, azok a levelek, a kis dobozkában, azok ott összesen azok, amelyek ajánlott levelek, ha jól gondolom, nem lehetne megnézni az összeset, hátha közöttük van az enyém? Mert nem emlékszem rá pontosan, hogy melyik nap volt?" (látom, hogy összesen max. 20-25 db levél lehet ott, szépen, egymás után, oldalukra állítva rendezve, naponként elválasztva, talán nem megeröltető, sem nem túlzó a kérésem). Persze hogy de. Túlságosan is túlzó.

"Hölgyem, nekem nincs időm arra, hogy átnyálazzam az összeset, ha fontos az ügy, úgyis kiküldik magának ismét!"

Húúúúú, igaza van!!!! Áááátnyáááálazza!!!!!!!!!??? Fúúúúúúúúúúúúj, deeeeeehogyis! Már nem is fontos, egyáltalán!!! Na azt, tényleg nem akarom.

Majd kiküldik megint, ha fontos.......