Na, ezt ide, későbbi okulásom miatt is be kell vésnem (folytatva a "túl kreatív" bejegyzésemet ill. annak nyomvonalán haladva), bár szerintem nem felejteném el egyébként sem.
Állok az elegánsan berendezett bank egyik irodájában, kezemben a sorszámommal, és várok a soromra, "ön előtt várakozók száma:4". Most váltottam bankot, mert a nagy zöld előzőből egy időre kiábrándultam (a piacra érkezésem pillanatától ott voltam, ideje volt kipróbálni mást is), és az új, általam választott pénzügyi intézmény mindig is nagyon szimpatikus volt nekem, eddig nem is csalódtam, és most sem velük van bajom -kifejezetten elégedett vagyok a kedves és pontos kiszolgálással, a pénzügyi ajánlatokkal, stb., sokkal inkább a szórólap fogott meg, melyet ott találtam az állványon és várakozásom közben lehetőségem volt tanulmányozni azt. Lepörgettem magamban a folyamatot, az ötletelést, vajon hogyan jutottak el a végső, nyilván legtökéletesebb megoldáshoz, hogyan prezentálták az ügyfélnek, mennyit gyötrődhetett a szövegíró, míg megfogalmazta a lényeget, ami így szól (20. születésnapi rendezvényről szóló havi hírlevél fejléce):
"A 20 év az 20 év,
a buli az buli!"
Valóban, és belekötni sem lehet, mert ami az, az az...