Piroska és Farkas

Már egyáltalán nem bánom, hogy annak idején bedöglött a munkahelyemen a KVfőző, így legalább teljesen ráhangolódtam a reggeli elhozóspoharasmézestejesemre (időnként hazafelé is betérünk persze), így napközben alig jut eszembe, hogy bedöntenék magamba egy pohárral jó sok tejjel. Persze eleinte siránkoztam rajta, hogy milyen megbecsülés ez, de beletörődtem, mint minden eddigi felsőbbutasításra történő kényelmi alapszolgáltatásaink megnyirbálásába, úgy mint no ásványvíz (igyál csapvizet), no tej és cukor meg tea, stb.

Én kevésbé, de az egyik részlegen (vicces, mondjuk tizenvalahányan vagyunk összesen) dolgozó kollégák viszont igen gyakran éjszakáznak bent az irodában, és éjjel, mikor szeretnének egy kicsit felpörögni, és már a közelben sincs nyitva semmi, ahol megihatnának egy KV-t, meg már felitták-ették mindazt, amit reggel csomagoltak (és pesrsze kiették a hűtőből mások által meghagyott maradékokat is), csak egyetlen dolgot tudtak tenni: kimentek az udvarra karkörzéseket végezni.....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ó, minket nem lehet ám átverni, mi tudtuk már az előző csajos találkozó óta, hiszen ravasz nőszemélyek hírében állunk, csak abban nem voltunk biztosak, hogy vajon hányan laknak a pocakjában.....

Egy KVzóba beszéltük meg az esti összefutást, ahová mi a pasival persze utolsóként estünk be, és le sem tudtunk ennyien ülni, mivel kint már hűvös volt, bent meg tömeg és füst, így a többiek megszavazták a közeli palacsintázóba való áttelepülést. Kísértésaknamező volt ez nekem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Már több hete, hogy elkezdődött, de most éljük meg a legintenzívebb napokat, ami a többéves tapasztalatunk alapján annyit jelent, hogy két napja nem alszunk, és még kb. ugyanennyit töltünk el hasonlóképpen.

Az első ilyen éjszaka után azt gondoltuk, hogy másnapra kidől, és alszik majd, mint a bunda, mert ennyi energia nem szorulhat bele egy ilyen kis fehérszőrgombócba, hogy folyamatosan bírja elemmel. Pedig de.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Az utolsó oldal elolvasása után megkönnyebbülve csaptam össze a könyvborítót, és örültem, hogy a történet végére értem, de igazából csalódott voltam és nyugtalan, mert az ajánlások alapján teljesen másra számítottam, és csakis azért rágtam át magam az oldalakon (megjegyzem a rettenetes részeket többnyire pár mondatos kivonatolás után csak átlapozva), mert nem szeretek könyvet félbehagyni (ahogy színdarabot sem, és egyetlen egy előadást hagytunk ott a szünetben, a Charlie nénjét, ami kibírhatatlan kínzást jelentett az első perctől fogva...-egyszer elmesélem, azóta húznak vele a barátaink, mert én szereztem rá jegyeket).

Talán azért nem, mert mindig bízom abban, hogy az utolsó oldalak feloldoznak, és értelmet nyer a számomra kevésbé érdekes előző párszáz lap, vagy talán azért, hogy megértsem azokat, akiknek tetszett és ajánlották....

Mi alapján választom ki, hogy mit olvasok legközelebb?

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Régen a hideg futkorászott a hátamon, ha kullancsot kellett kiszednem a bundásokból, de mostanra már úgy megszoktuk, és mindennapos tevékenységgé vált, hogy profi kapaszkodósvérszívóeltávolítókká váltunk.

A felfedezés és beazonosítást követően az észlelő személy azonnal riasztja a másikat, hogy kullancsot talált valamelyik eb kis tetstén, mire a másik azonnal rohan a fürdőszobába, célzottan kinyitja a kisszekrényt, magához veszi az erre a célra rendszeresített fogós csipeszt és elemeli a legközelebbi polcon található parfümösüveget (mivel nem ugyanoda pakoljuk vissza az illatfelhőszórókat, így hol férfi-, hol női illat lengi be a vérszívótól megszabadított kutyát)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Most, hogy tele vagyok tenderekkel és megbeszélésekkel, és nem jöhetek be zsebes, lógos gatyában és pólóban, hanyagul feltekert hajjal,  beköszöntött a kánikula, mikor a sötét zakóban meg lehet sülni .

Úgy érzem magam, mint egy szardíniásdobozban, bizniszvumenszerkóban feszítek, pontosabban egy decens kis halszálkás nadrágkosztümben....Persze túúúúdom, hogy dolgozhatnék olyan helyen is, ahol minden nap kötelezően alakíthatnám a mai szerepet (ki tudja, talán még élvezném is), de szerencsére a heti egy-két kiöltözős megjelenésen túl mehet a laza szerkó (ami azért nem összekeverendő a nagypapám által trógercuccnak nevezett viselettel, csupán nem indulnék el benne prezentálni).

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ahelyett, hogy kivártuk volna, amíg a mi területünket is eléri a lomtalanítási raaaajta!!!, mi megelőztük őket, és elvittük a felesleges kacatok nagy részét a mellettünk lévő településre, ahol már kupacokban állt a szemét, már amit hagytak belőle a gyűjtögetők.

Már az oldalsó szomszédunk is úgy köszön át nekünk, ha meglát minket este hét után, kint piszmogni a kertben, hogy láthatóan erőlködik, hogy visszafelé préselje a röhögését.....Ha még sötétedés előtt hazakavarunk, pasi eldobja a bácsitáskáját, le az öltönyt és a nyakkendőt, majd azonnal átvedlünk játszósszerkóba, hajamat felgumizom a fejem tetejére (úgy nézek ki, mint akire ráfészlet egy gólya), felkapom a százforintos gazolós kesztyűmet és irány a kert!!! Teljesen ki tud kapcsolni minket.......Lehet, kívűlről röhejesek vagyunk, egyrészt a szerkó miatt, másrészt meg, hogy még aligsötétben is, a kinti lámpa fényénél szöszmörgünk a zöldben.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Szégyenkezem a szempilláim miatt........ Mert se nem hosszabb, vagyis nem nőtt meg kétszeresére, se nem sűrűbb 200 százalékkal, és nem is ível tökéletesen felfelé, pedig, ahogy látom a reklámokban, ha megfésülöm az ajánlott szempillaspirállal, bizony, így kéne kinéznie.

Nyilván velem lehet a gond, a szemem körül lévő szőrszálak minőségében kell keresnem a hibát, mert a termék tuti tökéletes.

Az előbb hallottam a legjobbat! Ha ezt a terméket használom, káprázatos lesz a szembozontom, hihetetlenül hosszú, azt mondja a néni: "gyönyörűen túlméretezett"!!!!??? Ha valami túlméretezett, az lehet egyáltalán gyönyörű????

Ha ők mondják, biztosan így van.....

Alig bírtam ki, hogy ne adjam oda már tegnap este neki az ajándékát, és jó indokot is találtam rá: ez az előestéje, vagy nem?? Aztán erős koncentrálással visszafogtam magam, gondoltam, türelmes leszek éjfélig, mert utána egy perccel már az az a nap!!??? De valahogy kihúztam reggelig....

Leszáguldottam a lépcsőn (a kutyák annyira meglepődtek, hogy rám nem jellemző módon ilyen korán és ennyire hirtelen kipattanok az ágyból, és sebesen lerontok a nappaliba, hogy nem volt sem idejük, sem kedvük velem tartani), és amíg Ő még félálomban nyújtózkodott a takaró alatt, fellopóztam a meglepijével.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

"Kérem, beszéljen nekem arról, amit hall! Azt mondják, a tenger zúg, morajlik. Hogy hangzik a zúgás és a morajlás? Azt mondják, a szalonna serceg a serpenyőben, a kukorica meg pattog. Ezek hasonló hangok? Csak éppen az egyik tovább tart, mint a másik? Amikor serceg a szalonna, az olyan, mint sok kis pattogás egymás után? Hogyan hangzik a pattogás? Mit jelent az, ha valaki azt mondja, "hallom, hogy forr a víz a tűzhelyen"? Hogyan tudnak azok az apró kis buborékok bármilyen hangot is hallatni?

Azt mondják, ha jól eltalálnak egy teniszlabdát, annak ,jó a hangja". És ha valaki nem jól fordul síelés közben, akkor annak, ahogy a kemény havon vagy a jégen lécei csikorognak (hagyjuk most, hogy ez mi), "bántó hangja" van. Mit értenek ezen tulajdonképpen?
És a zene? Azt mondják, a countrymuzsika másképp hangzik, mint a popzene, és a blues más, mint a jazz vagy a klasszikus zene. És hogy a rockzene teljesen másképpen szól, mint az összes többi. Ez az egész annyira zavaros! El tudja nekem mindezt magyarázni anélkül, hogy olyan szavakat használna, mint "mormog", "dübörög" és "jól cseng"? Mert én, aki nem hallok, nem értem, mi az, hogy "mormogni", "dübörögni" és ,jól csengeni".

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ismét belevetettem magam a táblázatok, számsorok, grafikonok és egyéb kutatási adatok sűrűjébe, mivel a mai hétfővel vége is lett a nagy, boldog szabadságunknak...

Némi enyhülést hozott a fenti tény reggeli felismerése okozta hangulatcsappanásban a hajnali (na jó, fél hétkor keltem....) hosszas, forró zuhanyozás, ami annyira jólesett (mivel már ugye nem fűtünk, jegesnek éreztem a burkolatot, melyen mezítláb, pipiskedve cikáztam, míg összeszedtem a mai szerkóm darabjait-húúú, ezért anyukám hogy leszúrna, papucs nélkül rohangálok, pedig Ő megmondta....!!??!), élvezettel folyattam a plafonra szerelt zuhanyrózsát a búrámra hosszú percekig, és olyan forróra állítottam a hőfokot, hogy éppen elviselhetően bizsergető legyen, majd bambán szárítottam a loboncomat a fotelba befészkelődve, lefelé lógó fejjel.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

De igenis van ilyen, még akkor is, ha nem hallottatok róla, meg ha nem akarjátok elhinni! Ismertetem a tüneteket, melyek hirtelen jelentkeznek, minden előjel nélkül hatalmasodnak el az alanyon, aki megfertőződött.....És tudom is a gyógymódot rá.

Tegnap délután, ártatlanul meglátogattuk az egyik, közelünkben lévő zsákmányszerző helyemet, vagyis betértünk az egyik gigantikus kertészetbe. Na jó, annyira nem voltam aljas szándékoktól mentes, mivel a kifelé kommunikált indok ugye az volt, hogy feltétlenül be kell mennünk oda, mivel az előző nap vásárolt vizinövényeknek ültetőkosárra és speciális földre volt szükségük (jaj, előző nap meg eljutottunk egy évelő lerakatba, számtalan vizi- és sziklakerti növény közé, ahonnan beszereztünk két pompás, magas tóbavaló növényt, meg páfrányt, árnyékliliomokat, és megannyi apróbb virágot, amelyeket még el sem ültettem, mivel várom az esőt, hogy fellazítsa a betonná aszalódott talajt), de ezen kívül szerettem volna bespájzolni abból a babérmeggyből, melyre a szomszédaink hívták fel a figyelmünket, és amiből ők rögtön vagy 5-8 példányt rántottak be a kocsijukba (prunus Etna változata).
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Szabadság, szerelem, ez az igazi élet!!!!!!!!!!!

Próbálom magam erőszakkal elterelni a gépemtől (mégiscsak lazulunk), pontosabban a mailektől, de nem sikerült megállnom, így kerültem ide is, miközben ellenőrző kérdéssel zaklatom a kollégáimat, jelentéseket várok, meg kell bizonyosodnom róla, hogy nélkülem is haladnak a dolgok.....Szerintem már régen kifeküdtek tőlem, amit abból is sikerült kikövetkeztetnem, hogy a többoldalas, aggodalmaskodó kérdésözönömre egy-egy kurta mondatos levélben válaszolnak....Pedig megfogadtam, hogy a munkára még csak nem is gondolok a pihenés tíz napja alatt....
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Még nem merem elhinni, hátha nem is igaz...Óvatosan nyitom meg a leveleimet, olyan lassan és finoman húzgálom az egeret, mintha ettől megváltozhatna annak tartalma, ha esetleg rossz híreket hozott, és sokadik csengetésre veszem csak fel a benti telefont, mert hátha valaki azt akarja közölni, közbejött egy nagy tenderkiírás, vagy valami szuperfontos, és keresztűlhúzza a számításaimat, amibe most belebetegednék... Ugyanígy tartok a pasi sms-eitől, mert ha neki mégsem sikerülne a nagy terv, amire annyira készültünk, akkor úgysem merné szóban elmondani.....

De, most nagyon úgy állnak a dolgok (négy kopogás a laminált asztallapomon, mer' az is ér!), hogy jövő héten egyáltalán nem jövök be a munkahelyemre, és a kedvesem sem!!!!!!!!! Tattarrra!! Nem is emlékszem, hogy mikor sikerült mindkettőnknek egy hetet kivenni (na igaz, ami igaz, hétfőn és kedden mindenki más is lazsálhat, és ha nem csak háromnapos hétről beszélnénk, biztosan nem tudtunk volna ellógni)!!!???

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Gondoltam, ha fél hatkor hívok egy taxit, akkor kényelmesen odaérek Meske munkahelyéhez, negyed óra biztosan elég lesz, ott beszéltünk meg randit a csajokkal, ill. felkapom őket a találkozási ponton, és kocsival tesszük meg azt a harminc métert, mivel belecsapott a szél és az eső is eleredt, és nem szándékoztam elázni (drámai következménye lett volna: a bebárányosodás=a hajam, beleértve minden kis bébihajszálat külön kunkorokba rendeződik, és úgy nézek ki, amolyan zrínyimiklósos fazon leszek.....), míg átmegyünk a közeli kávézóba.....Már negyed órája lógtam a kapuban, mikor felhívtam a taxisnőcit, és finoman érdeklődtem, mégis merre lehet az autóm?????

Mire ő -egyáltalán nem finoman- közölte, hogy jaaaaaaaaaaa, hát eddig nem találtak autót, úgyhogy éppen most sikerült kifogni valakit......(amikor meg feltettem azt az egyszerű kérdést, még mindig bájosan, hogy vajon miért nem szóltak vissza nekem, hogy ne kelljen lengedeznem az ajtófélfába kapaszkodva feleslegesen, méginkább ingerülten válaszolt, hogy éppen most akartak volna, mit türelmetlenkedem..Oké, akkor nem teszem.....) Na de mégis mikorra ér ide???? Onnantól még újabb negyedórát rostokoltam a munkahelyem és az utca határvonalában, mert visszamenni nem volt már kedvem, kint meg nem láttam a hajamtól, annyira fújt a szél. Végül vagy húsz percet késtem, ami főként azért volt kellemetlen, mert Meske és Hencsó még nem is ismerték egymást, csak leveleztek (de azt igen sűrűn, mert alig pár hónapja, hogy összehozta őket a babavárósdi, és a közös küzdelem, meg én), és én lettem volna az összekötőkapocs, bár mire megérkeztem, ez egyáltalán nem látszott rajtuk:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A felvetett panaszkönyvről jutott eszembe a rádiós betelefonáló hölgy esete, amit hazafelé menet hallottam az egyik elfogultrádiós csatornán....Nem szándékozom belemenni a politikába, mert egyrészt nem szeretem elemezni azt, amihez nem értek, pláne, ha még nem is a kedvenc témám, másrészt meg nem is ez volt az oka, hogy ez említett adón maradtam...

A fiatal nő eleve úgy szólt bele a telefonba, mintha valaki üldözné egy forró vassal, vagy legalábbis sohanemlátott égi jelenség szemtanuja lett volna, de nem erről volt szó. Persze szó szerint nem tudom idézni, de a hangulatát megpróbálom elkapni:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Az éléstárunk feltöltésén kívül több dologban is kihívásokkal küzködik kis közösségünk (=pasi és én), háztartása, mint például az adminisztrációs tevékenységek, ezen belül is a küldemények időben történő átvétele a postán, ami a legnehezebben megy halmazba sorolható, nálunk legalábbis. Közhely, de úgy repül az idő, hogy amikor a kezembekerül egy postai értesítős cetli, akkor úgy érzem, hogy mégcsak tegnap érkezett, közben kiderül, hogy egy hete hánykolódik a gerendából kialakított kis csónakszerűségbe, amit direkt azért csináltattunk, hogy ezeket ne hagyjuk szanaszét, és még melegébe el tudjuk intézni az elintéznivalókat....Hát így.

Ennek az ügynek is szerettünk volna pontot tenni a végére, és átvenni az ajánlott levelet, így a szállításosdi előtt beugrottunk a helyi kispostára. Eleve röhejes, hogy olyan apró, hogy ha akár egy ember is áll a parányi csomag- és küldemény átvevő ablaknál (megjegyzem, egyszer rendeltem egy halom tulipánhagymát, vagyis tavaly, és annyira mini az az átadó nyílás, hogy a postáskisasszony alig tudta kituszkolni rajta - más kérdés, hogy miért nem kerülte meg az egész cuccot, és jött volna ki az ajtón átadni a dobozomat, minthogy szorulást okozzon....), és valaki bejön, akkor 1. rögtön hátbavágja az ajtóval az ott várakozót, 2. beleliheg a nyakába, 3. ha már többen is állnak ott, akkor se ki, se be nem lehet közlekedni, és amilyen agyasak, a küldeményátvevős állomás nem a szűk szoba végén van, hanem rögtön az ajtóban....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Az otthonunk technikai lemaradásából következik, hogy lassan minden gépezetünk lerobban, ami fordított arányosságot mutat a kerti növények számának növekedésével:-)

Vagyis, végre lecseréltük a torkaisvéresrégiTV készüléket, ami ugyan még húzta, de furcsak kis zajokat produkált időnként, majd pénteken megérkezett a mosógépünk, ami meg egyszerűen kipurcant, és a szerelő szerint javíthatatlan (ő javasolta, hogy rúgjunk bele egy marha nagyot, hagy elszálljon. mármint a gép, nem a szerelő).

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Egész hétvégén hozzá sem nyúltam a blogomhoz, és pénteken még minden rendben is volt...Erre ma reggel benézek, és mit látok??? Az egész irományom lecsúszott a bal oszlop vége alá????

De miééééééééééééééééért???? És most mit csináljak? Lassan feladom, nincs nekem idegem ehhez....

Zabos vagyok.

Azt olvastuk egy internetes oldalon, hogy a halak megeszik az ebiket, és akkor majd jóval kevesebb lesz a tóban, szinte alig marad belőlük olyan, aki megéli a békagyerekkort (túúúdom, ez elég szörnyen hangzik, hogy a kis körömfehérnyi ebihalak megritkításán fondorlatoskodunk, meg milyen állatbarát az ilyen, de az is belátható, hogy ha ez a többezres hadsereg tényleg békává kamaszodik, akkor mire számíthatunk mi és a környezetünk???!)

Hazafelé, egy rövidke KVzós beugrós kitérőt követően, elszáguldottunk a morgósfehérhajús kertészbácsi birodalmához, és reméltük, hogy talán hétig még nyitva is lesz, végülis jó az idő, még a nap is sütött, de tévedtünk. A kedvesem rákönyökölt a kerítésre, és tölcsért formálva a kezeivel ordított befelé: "Elnézést!!! Vészhelyzet van!!!!!!! Kérem, jöjjön valaki!!" Erre persze megérkezett a kertészgatyós bácsi, kigülült szemmel, meglepetten bámult ránk, hogy mit kiabálunk és lógunk a kerítésén (hogy jobban lássak, felkapaszkodtam a tetejére). Előadtuk a helyzetünket, meg hogy sos halakat kell vennünk, bár már látjuk a táblán, hogy ötkor bezárt, de meg kell értenie, hogy ez most életbevágó kérdés, legalább tíz uszonyossal kell hazatérnünk!

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Meske barátosnőm azonnal elbújt a munkahelyén a wc-be, és felhívott, hogy megossza velem villámcsapásként érkezett szupertitkos gyanuját, amit most itt rögzítenem kell, már csak azért is, hogy később tudjam: mi már ekkor megmondtuk!:-) Megállapodtunk, hogy pár napig nem kérdezősködünk nála, megvárjuk a kedd esti nőcispletykálkodós KVzós összejövetelünket, amin úgyis csak mi hárman veszünk részt, és hátha akkor elmonjda...

Szerintünk Hencsó babát vár!!!!!!!! Annyira titokzatos, egészen kivirulós, mint aki majd' szétrobban a boldog titkolózásban, de fél, ha kiüvölti az örömét, az esetleg túl korai, és könnyen darabokra törhet......De mi szinte biztosak vagyunk benne:-))

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A szokásos útvonalunkon gurultunk le a hegyoldalról, amikor is felfedeztem a hiányát. Nem hittem a szememnek, talán rosszu látok????

Évek óta ott volt, és senkit sem zavart, kivéve engem, aki már erősen töprengett, hogy miként lehetne mégis eltűntetni onnan, mert igencsak zavaró látvány, ahogy jóval a többi fölé nőtt, és elnyomja azokat.

Egy kőkapu tetjén lévő sziklakert közepében tört magának utat, befurakodott, és szemmel láthatóan kivállóan érezhette magát, mert mindig kicsattanó zöld színével uralta a beépített kőládát.

A GAZ

Mégis jól láttam. Valaki megelégelte, és kiszedte a helyéről. Talán új lakók költöztek be, és rögtön szemetszúrt nekik a látvány, amit meg is értek. Ma már nem volt ott.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Annyira élvezzük az új mesedobozunkat, hogy ennek következtében tegnap sem bírtunk megálljt parancsolni magunknak,  így aztán igencsak későn másztunk fel az emeletre és tértünk nyugovóra.....Egyrészt azért is, mert mikor hazaértünk, gyorsan meg kellett permetezni a kertet (munkás- és kerttulajdonosok hétköznapjai...), és már majdnem sötétben fejeztük be), aztán összedobtam egy kis köretet a kedvesem vacsijához, másrészt meg nemistudommárhány részt kellett megnéznünk összesen, így hosszúra nyúlt az este.

Megkaptuk a Szökés következő évadot és pár nap alatt be is daráltuk, amelyben már annyira összebonyolódnak a szálak, hogy igazán túlzás, és ennyiszer elkapni valakit, aztán meg ennyiszer elszökni, mikor az egész ország őket keresi, és ennyi sebből folyamatosan vérezni, meg minden golyó csak éppen súrol, stb......Na de, ha ettől el tudsz vonatkoztatni, bele tudsz süppedni a filmbe, akkor igazán élvezetes és izgalmas.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Tegnap volt az utolsó hivatalos munkanapja a kolléganőmnek, aki pár hete mondott fel, bár még néhány hónapig visszajár és átadja a feladatokat az új hölgynek, aki jövő hónap elején érkezik. Szomorú vagyok, hiányozni fog nekem, annyira jó volt, hogy egymás mellett volt a szobánk, és falon keresztül is megtanultunk kommunikálni, és ha valami bajom volt, hozzá jártam át bőgni és mindig megvígasztalt.......

Egyszer megkaptam mailen a szőrmekabátellenesállatkínzásbeszüntetős körlevelet, amiben szerencsétlen kis szőrösöket élve megnyúzzák, és annyira kiborultam, hogy átkúsztam a szobájába remegő lábakkal, és nem bírtam elmondani, hogy mit is láttam. Beviharzott a szobámba, megnyitotta a levelemet, megnézte, majd anélkül, hogy ismerné a küldőt válaszolt neki, és utasította, hogy soha többé ne merjen engem ilyen szörnyűségekkel zaklatni és kész!!! Mer' Ő ilyen, és ezért is csípem a fejét:-) Aztán ott vannak a sorozatok, meg a könyvek, meg a DVD-k, amelyeket rendszeresen cserélünk egymás között, és mindig szívesen olvasom az általa ajánlott regényeket, és nézem meg a filmeket. Aztán jönnek a jó kis kibeszélgetések, csacsogások, sorozat elemzéseink, könyv kritikáink, stb....Hjaj.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Két barátnőmért is szorítanom kell a napokban, akik már régóta nagyon vágynak egy kisbabára, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy végre anyuka legyen belőlük.

Én nem vagyok vallásos, de ha mégis van valaki, aki figyel bennünket odaföntről, akkor látnia kellene, hogy milyen csodálatos lelke van Meskének és Hencsónak is, és igazán úgy rendezhetné már a dolgokat, hogy Ők is boldog kismamák lehessenek!!???

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

De jó is biciklizni!!!! A hétvégén mindkét nap sikerült a nyeregbe pattannunk, Anyika, pasi és én együtt repesztettünk az erdő szélén, óriási fenyők árnyékában, madárcsicsergős, csodaszép napsütéses időben (szerencsések, mert kb. 10 percnyire laknak egy gyönyörű természetvédelmi területtől - sajnos azonban sokan lerakják oda a szemetüket, építkezési törmeléket.......megvan a véleményem az ilyenekről).

Tényleg, most bicikli vagy bicigli????

Vasárnap már úgy éreztem, hogy nem bírok ráülni a bicajra, mert az alvázamat előző nap feltörte a nyereg, bár akkor ezt nem éreztem, csak a másnapi kirándulás előtt, mikor fel akartam mászni rá (ráadásul Joepapa kerekein gurulok, mert az én csudaszép bicimet otthon hagytuk, apué meg magas is nekem, és csak akkor ér le a lábam, ha eldőlök egy kicsit vele......), és bár kikötöttem, hogy vagy rágumizunk egy kispárnát az ülésemre, vagy el sem indulok, mégis elgurultunk az erdő felé, és idővel kicsit jobb lett. Mások hogy csinálják? Az én fenekem még párnás is, egyáltalán nem csontos, akkor meg miért?

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Államat ökölbeszorított kezeimen egyensúlyozva igyekeztem a legkényelmesebb megfigyelős pózt felvenni, így feküdtem hason a stégen, sütkéreztem a napon, és bámultam a tóban zajló előadást (a stéget nem úgy kell elképzelni ám, hogy akkora, meg olyan igazi, amiről egy egész horgász brigád be tudja lógatni a csaliját:-), inkább csak onnan vezetem le az okot, amiért a stégek halmazába sorolom, hogy fából van, belóg egy kicsit a tó fölé, és mi ketten kényelmesen elnyúlhatunk rajta egymás mellett).

Azt nem tudom, hogy vajon a vizipók pl. tud -e csípni, meg akar -e egyáltalán, de szórakoztató kis figura, ahogy oson a víztükör tetején:-) Ahogy melegebb lett, a piros aranyhalakon kívül a pöttyös és a fehér példányok is előkerültek, sokkal aktívabbak, időnként felbukkannak a víz tetejére (bár elég tiszta most a tó, így lelátunk az egyébként sem túl mély részekre is - köszönhető a durva szűrőberendezésnek is, ami azért fontos, mert a tavat egész nap éri a nap) és levadásznak valamit, a csigák meg időként hagyják magukat sodródni a vízben, és keringőznek a felszínén.....A növények egyre jobban sűrűsödnek, zöldülnek, életre kelt a tó. a Lebilincselő látvány.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Hiába készültem a pénteki, szokásos csajos bulira, ami ezennel nálam lett volna (ez nem a régesrégi négyes, hanem az ex-kolléganős változat), és annyira drukkoltam, hogy mire megérkeznek, kinyíljanak a kedvenc, halványrózsaszín tulipánjaim (nem rajtuk múlt, mert mire hazaértem, már szirmokkal pompáztak a sziklakert mögött), mégis elmaradt a pletyka-party. Mint munkásasszonyoknak, igen bonyolult megvalósítani az ilyen randikat, ahogy most is, az egyikünknek tovább kellett maradnia, éskitudjamikorvégeztalánéjjel indokkal kényszeredetten elnapoltuk az eseményt (hárman összeülni szigorúan tilos!!!)....

A pasinak már jó előre jeleztem, hogy ezen a bizonyos péntek estén a házunkban csakis nőneműek tartózkodhatnak, és szervezzen magának valami férfias programot, vagy költözzön át pókerezni Joapapáékhoz. Így aztán igen bosszús voltam, mikor délután kettőkor kiderült, hogy hosszú, magányos estére számíthatok, bár kedvesem felajánlotta, hogy ugyan éppen a hívásom előtt regisztráltatta be magát egy élő póker játszmára, és előtte üzleti vacsorát beszélt meg egy régi ismerősével, de ha úgy gondolom, szívesen lemondja...Akkor még nem gondoltam úgy.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ugyan több készülékünk is volt már, mégis valahogy úgy alakult, hogy még sosem vettünk újat, így amikor összeköltöztünk, akkor is egy használtcikk boltból hoztuk el az elsőt, úgy tizezer forintért, később csak örököltünk, vagy valaki kiszuperálta a régit és nekünk adta....  

Mikor aztán bedöglött az a bizonyos antik televíziónk (elég sokáig húzta), és kihívtunk egy szerelőt, aki, mikor kibontotta a hátsó műanyag borítást rögtön hideg vizet kért, na nem a készüléknek, inkább magának, hogy ki ne feküdjön a látottaktól! Azt mondta, hogy rémes mekkmesteres dolgokat lát benne, több TV-ből szerelhette össze valaki, és ő bizony hozzá nem nyúl, és erősen kapaszkodott az ajtófélfába. Azért még nálunk maradt egy haboskakaózásra, amíg kipihente a sokkot, és visszaállt a normális pulzusa, majd mikor elment, azt javasolta, hogy soha ne hagyjuk őrizetlenül a készüléket, és ha kicsit is gyanus jeleket észlelünk, azonnal kapcsoljuk ki, de őt ne hívjuk hozzá többet.......Ettőkezdve minden zaj feletébb gyanus volt, ami a készülékből jött...

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Végre bontogatják rügyeiket a fácskák, melyek tavaly késő ősszel kerültek a kertünkbe, és alig vártam, hogy lássam levélbeborulni őket, mert eddig leginkábbis egy virgácsra hasonlított mindegyik!:-) Talán csak a gömbszivarfa nem élte túl a kiképzést, mert egyetlen kis életjelet sem ad magáról valami picinyke sarjadó rügykezdemény formájában (reménykedem, hogy csak később kel életre a többihez képest, mint pl. az öreg, hatalmas fügebokrunk).......

Sorban nyílnak a késői tulipánok, felbukkannak váratlan helyeken, mert tavaly olyan sok hagymát sikerült berendelnem, hogy már nem tudtam hova dugdossam le őket a földbe, és azóta meg is feledkeztem a kordinátáikról, ami most külön élményt jelent (olyasmi ez, mint mikor gyerekkoromban mindig meghagytam egy-egy télapócsokit és eldugtam az öcskösöm elől, aki meg rögtön az első nap bepuszilta az egészet, és mikor így megtaláltam, külön élvezettel fogyasztottam el, hogy nekem még van:-))).

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A mi kutyáink jólneveltek, ül, fekszik, pacsi, pacsi másik lábbal, fújkiköp............Aha, na persze. Túl elfogultak voltunk:-)

Tény, hogy az életük második legboldogabb tevékenysége (az első az ugye, amikor velünk vannak, bár Alfinál ez sokszor összemosódik, és egy virsli miatt képes lenne beáldozni engem is, a nagy szerelmét, ah, kutyaférfiak...), ha ehető kerül a fogaik közé, így kunyerálni is profin tudnak, és biztos vagyok benne, hogy a spánielünk megdöntene minden gyorsevő versenyt a világon, ha valaki szponzorálná és elindulhatnánk vele nemzetközi kutyás gyorsevő versenyeken (rövidebb nevén NKGYV), ahol persze a nagy pénzjutalom mellett rengeteg kutyakaját kapnának a dobogósok, amit aztán megint szupersebességgel lehetne beporszívózni....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Kellemesen teltek a szabadnapjaink, és kifejezetten jólesett vasránap este, mikor arra gondoltam, hogy nem egy szokványos, munkás hétfőre virradunk, és milyen jó, hogy nem kell bemennünk a dolgozóba....

Sok időt töltöttünk együtt, voltunk többször reggelizni a KV-zónkban, vendégségbe, baba látogatáson, sütöttem sütit, anyukáméknál, kertészetekben, ültettünk, tavaztunk, de a legeslegjobb az volt, amikor csak ketten voltunk (na jó, a kutyák és a papagájok, akik imádják, ha kint vannak a levegőn!), nem csináltunk semmit, csak ültünk a fűben és gyönyörködtünk mindenben, amink van......

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ma a 78 éves nagypapám az internetről töltt le magának locsolóverseket, és büszkén osztotta meg a sógorával is (aki anyunak azt füllentette, hogy saját maga szerezte...)!!!

Mikor családilag megvettük neki karácsonyra a gépet, amihez az öcsém gyátott neki egy jópofa kártyát, amit papa beválthat nála rendszergazda szolgáltatásokra:-) (és végre eljutott hozzá pár hete, összeszerelte, feltöltötte programokkal), nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan rácuppan, mivel még sosem látott számítógépet közelről, és egyáltalán nem érdeklődött az ilyesmi iránt, meg egyébként is lassan nyolcvan éves lesz, bár ez nem látszik meg rajta) és erre tessék!

Tegnap óta elérhető a skype-on is, és így Joepapa segít neki távirányítással, hogy pl. merre induljon el az egérrel:-) Annyira örülök neki, hogy így alakult, mivel amióta mama elment, sokat van egyedül (van barátnője, de ő nem igazi társ, sokszor visszamegy vidékre, papi meg ugyanúgy magányos).

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Szerettem volna valami mélyvízbe rakható nádat venni, hogy a halaknak legyen egy kis árnyék a tóban,  így betértünk abba a kertészetbe,  amit egy öregúr vezetget, és ha éppen jókedvű, akkot sziporkázik és egymás vállát lapogatva nevetünk és ontja sajátos vicceit és beszólásait, ám ha éppen rossz passzban van, igazi vén morgómedve.....szerencsénk volt, mert kifogtuk a jobblábbalfelkelős dátumot:-)

Nádat nem találtam, ill. vettünk pár cseréppel, de ezek jelenleg még csak pár szálból állnak (jól ki is röhögött a párom, hogy ez nekem a nád???) idővel biztosan besűrűsödnek, és akkor lerakhatom mélyebb részekre, de addig csak a peremen  lengedeznek.  Annyi sok szép vizicsodát találtam, hogy tobzódtam az üvegházban, mögöttem a lelkesen cammogó, fehérhajú öregúrral, aki minden vizigazról elmondta, hogy milyen virága lesz, mire kell figyelni az elhelyezésnél, és miért nem jöttem már el a tóépítés előtt, mert annyi jótanáccsal látott volna el, amit most már csak sajnálhatok, és kesereghetek, hogy nem tettem:-) Pakolálszta nekem a növényeket, amire rámutattam már csomagolta volna a kék zacsiba, én meg próbáltam elmagyarázni, hogy van olyan is közöttük, amit csak meg akartam nézni, nem pedig magammal vinni, kész anyagi csőd.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nem fogok itt gyakran recepteket lobogtatni, pláne az enyémeket nem, aminek a miértjét persze több oldalról is meg tudom közelíteni, de a legmeggyőzőbb indokom bizony az, hogy egyáltalán nincsenek saját ételkreációs leírásaim, régi, megsárgult nagymamás receptjeim (amit nagyon sajnálok, hogy egyik nagyimat sem kértem soha, hogy jegyezzék le a finomabbnál finomabb receptjeiket, és nekik sem jutott eszükbe, mivel ők sem kapták a mamájuktól papiron, csupán figyeltek és segítettek, így elsajátították a trükköket, én meg nem tettem mást, mint megettem a végeredményeket, és nem jegyeztem meg előállításuk furfangos módját - most meg már könnyes szemmel emlékszem vissza a Dagi mama darázsfészek sütijére, vagy a karácsonyi beiglikre, és az Agárdos mama különleges madártejére, amit csak ŐK tudtak pont úgy.......) és másokét is csak nagyon ritkán veszem elő. Hacsak, valaki nem kíváncsi a szuperszendós- vagy salátás receptjeimre, mert ezekben nyerő vagyok, és a pasi a tojásrántottáimat is isteníti, meg szerinte a sajtos tésztám is különleges:-)

Na de, mivel itt rögtön gyanuba keveredtem, hogy mégiscsak tudok én főzni, csak a jópofáskodás miatt nyomatom ezt az antikonyhatündér szövegemet, így most leleplezem a kemény igazságot: tényleg nem rohangászom fakanállal a kezemben, nem szeretek és nem is tudok sem sütni, sem főzni, de azért időnként becsúszik egy-egy ehető dolog, elkap a gasztronómiai hév, és rittyentek valamit.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Süt a nap, itthon vagyunk, nem zavarja meg senki a mi kis bandánkat, ültetgetünk, halászunk a tóból (na persze nem halakat az ebédhez, csak a felszínén úszkáló trutyikat, elszáradt nád darabkákat, belehullott leveleket, stb.), a kutyák élvezik a szabadságot, hemperegnek a fűben és kergetik egymást a ház körül,  kölcsönösen örülünk egymás társaságának (nekik az a legnagyobb boldogság, ha velünk lehetnek, meg persze ha virsli van vacsorára:-))).

Nem történik semmi különös, ez egy egyszerű nap, mégis elvarázsol.... Mindent olyan szépnek látok...

Elidőzik a szemem z öreg tálalónkon, amit megmentettünk egy Tisza melletti falucskából és még csak fel sem újíttattuk, csak megtisztítottuk és a helyére állítottuk (úgy éreztem, hogy pont nekünk kellett rátalálnunk, mert centire pontosan befért a kitalált helyére), rajta a gyümölcsöskosárral és az azt körülölelő angyalokkal.
Ülök a hoszú asztalnál, nézem a kedvesemet, a kutyákat, a kertet, a tulipánokat, az öreg bútorokat, a fényeket..........................Egy pillanatra elhiszem, hogy ez mindig így lehet...

És észreveszem, hogy csak úgy mosolygok.

Munkába döcögtünk a kisborsban, közben a mézestejeskávémat szürcsöltem, a rádió tompán duruzsolt a háttérben, erre fél füllel hallom, amint felolvastak valami segélykérős levelet, amit egy törpe nyúl írt húsvéti macerálása miatt, de komolyan mondom, szánalmas volt, nem pedig vicces, (pedig annak szánták, a stúdióban lévők nagyon jól szórakoztak rajta, úgyhogy biztosan én vagyok savanyúlujza), legalábbis szerintem...(nem mintha az én beírásaim irodalmi díjra számíthatnának, vagys tömegeket röhögnének rajta, ha felolvasnák a rádióban...:-))

Valahol a mindjárt elalszom és lefejelem amézestejes műanyagtetejét állapot és az élénkvagyokéshumoros agyműködésem között lehettem, amikor a fenti nyulas cucchoz megkerestem a személyes kapcsolódási pontomat, vagyis felidéztem azt a nyúlfarknyi (annyira stílusos kis beírás ez, hogy mennyire vicces vagyok, és nem szánalmas, hahaha) időt, amit tolmácsolással töltöttem....Hogy jön ez ide????

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A Komisz (nem tudom, miért írom nagybetűvel, amikor még a kisbetűs említése is túlzás) olyannyira elhatalmasodott a búrámon, hogy vasárnap óta egyszerűen nem takarodik ki a fejemből csupán egy-egy délelőtt erejéig.......Talán a sok vízivástól lehet ilyen sűrűn, vagy a frontoktól, ki tudja...

Megettem minden otthon -a külön nekem létrehozott kiskosárkás, komiszelüldözős tárolómban lévő - fellelhető már vényköteles, ehérbogyósfejfájásölőt, de ez így tényleg tarthatatlan!! Ma hajnalban is hasogatásra ébredtem, de nem volt erőm lekúszni a lépcsőn, és abban reménykedtem, hogy pár korty víz a fürdőszobából, és még néhány órácska alvás segít rajtam, de mikor reggel hétkor felbukkantam az álmaimból, már az is nehezemre esett, hogy felhúzzam a redőnyömet a szemgolyóm elől, és kilássak a fejemből....Rettenet! Letekeredtem az alsó szintre, hunyorogva eljutottam a kosárkámig, és kinyomtam az ezüstpapirból az utolsó szem orvosságot, amit útközben a kanapé felé gyorsan le is nyeltem.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Túl nagy volt a kezdeti lekesedésem, már ami a virtuális könyvvásárlásomat illeti, de a kis csalódástól eltekintve azért nem adtam még fel teljesen az olvasmányaim beszerzésének ezen módját.

Az elmúlt héten rendeltem nyolc könyvet (és legalább további ötvenet tettem félre a virtuális könyvespolcomra, későbbi vásárlási szándékom nyomatékosítása érdekében), vissza is igazoláták, melyben jelezték a szállítás legkésőbbi időpontját, vagyis a tegnapot (persze, hogy nincs még itt). Alig vártam, hogy a kezembe foghassam a régi és új köteteket, megszaglásszam, megtapogassam a borítójukat, az ujjaim között végigpörgessem a lapokat....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»