Piroska és Farkas

Tizenotszor hangzott el a fenyegeto veteles a doktorur szajabol, es persze lattam leirva is nemegyszer, ami a lapomat toltogette. Ma reggel ota jon a barnas verzes (most nem olyan halovany, inkabb majdnemverzes). Farkas hazarobogott, Nunut leadtuk es otkor mar a korhazban voltam. Olyan doki vizsgalt, aki eddig meg nem, idos es nagymeno titulusa van. Volt kacsa, hasnyomkodas majd uh. Gumimaci 54mm, 11hetes+5napos. Ami nagyon nem jo a doki szerint a 44mm x 9mm resz, ahol a mehlepeny levalt a mehfalrol. Azt mondja, hogy nagyon veszelyes, nagy esely van a vetelesre. Az is elhangzott, hogy lehet, hogy "csak" egyszeruen levalt par hete a petezsak, azert volt a nagy verzes, a babanak ehhez nincs koze es jol van. De szerinte lehet, hogy nem egeszseges, ez okozta a levalast is. Kerdezte, hogy maradok -e, bekotne magneziumot es fekszem. Vegul ugy dontottem, hazajovok. Hivtam dr Talanot, nem vette fel, majd 10 perc mulva visszahivott, de akkor vizsgaltak. Utana megint hivtam, nem vette fel, aztan ot perc mulva hivott az asszisztense, akinek ledaraltam a lenyeget es mondtam, hogy hazajottem. Erre par perce ( miutan egy oraja itthon vagyunk mar) hiv Dr Talano, hogy melyik szobaban fekszem??!!!! Nem kapta meg az uzenet veget, hogy hazajottem, O meg berohant miattam a korhazba. Hat csokolom a fejet! Orul, hogy hazajottem, tovabbra is fekudjek, csak pisilni keljek fel. Ha nem telefonrol potyognek, most hosszasan irnek a lelkem allapotarol, a felelemrol, a ragaszkodasrol, a remegesrol, amitol alig birok irni.

Melyiket? Korionboholy mintavétel vagy amniocentézis?

Kérdés, hogy mit mondanak majd a genetikán, hogy a hematoma miatt vajon biztonsággal elvégezhető -e?

Nem a kedvence a fültisztítás. Nem is csinálom gyakran, mert szerintem nem is kell, de azért időnként belemártom a fülpiszkálót olajba és óvatosan kipucolom azt a cuki, fejéhezlapuló, apró fülkagylóját. Tegnap is megbeszéltem vele, hogy most közelítek a fülpiszkálóval, hogy eltávolítsam az összegyűlt fülzsírt. Egy darabig tűrte, majd megszólalt: "Utálom, ha kavirnyászol a fülemben ezzel a ronda fülpiszkolóval!"

Zingózás közben: "Tudod Anya, a természet még sok meglepetést tartogat Rád."

Meglepő dolgokat tud kérdezni, gyakran a semmiből. Vagyis csak úgy, játék közben megszólal. Vannak rémes dolgok is, amiket nem tudom honnan vesz, mert előtte nem TVzünk, ha híradó megy, azt is általában lekapcsoljuk, mert onnan aztán lehet magyarázatra szoruló kifejezéseket gyűjteni. De lehet, hogy a rádióból szedi, vagy az oviból. Pl. tengnap megkérdezte, hogy mi az a (direkt nem szeretném kiírni, ne csalogasson ide olyanokat, akik erre keresnek rá a neten) h..la. (aki már nem él ugye). Tegnapelőtt meg "mi az a gyi...ság". A hideg kirázott. Persze a globális felmelegedésre már egy éve rákérdezett, az ilyen irányú érdeklődés nem lep meg. Vagy "Anyaca, mi az a politika?" Erről is hosszasan elbeszélgettünk, a gazdaságokról, elvekről, döntésekről, irányításról, nemzetekről, stb. Pár órával később este összebújva olvasgatunk, mikor magabiztosan megszólal: "A gazdaság az az, amikor valakinek nagyon sok pénze van a politikában."

Fáj a fülem. A jobboldali fülem. Ha csakúgyvagyok, akkor nem, de ha nyelek, vagy nyomás éri, akkor meg de. Kell rá levadásznom valami natúrcsöppentőt, hogy el ne hatalmasodjon. Nünü két napja ovikerülő, mert 1. elzárt minket a hó, 2. durván náthás. Szerencsére láza nincs, kedve sem rossz, csak nyűgös az orrdugulástól. Nagyikát boldogítja az utóbbi három napban (persze itthon alszik). 

A barnázás most megszűnt, persze lekopogom. Hol itt szúr, hol ott fáj, de megvagyok. Ami fura, hogy vagy hányingerem van, vagy olyan szinten éhes vagyok, mint aki napok óta koplal. Még akkor is, ha mondjuk két órája vacsoráztam, elkezd mardosni az éhség, korog a gyomrom!? Hajnalban is le kell mennem enni pár falatot. A cukormérőt megcsináltattuk (köszönöm szépen innen is a felajánlásokat, olyan édesek vagytok), igaz, nem mérem sűrűn, de szerencsére még nem mértem rossz értéket.

Iszom rengeteg vizet meg mindenmentes natur gyümölcsteákat, amitől pisilek is folyton. Tegnap meg valahogy úgy voltam, mintha belül érezném a picike mozgását, de valószínűleg csak beképzelem.

Holnap belgyógyász, cukorterhelés, pisi- és vérvizsgálat, vérnyomásmegbeszélés, ilyesmik. Jövő héten pedig Istenhegyi. Pénteken pedig betöltjük a 12. hetet.

A hó pedig hatalmas errefelé. Nünü boldogan szánkózik, hóembert épít, a nagy hódarabokat értékes kristályköveknek kiáltotta ki és ezeket gyűjtögeti egy kaspóba, tapossa a hófúvások miatt a kertben néhol félméteres havat, felmászik a terasz lelapátolása után mellette keletkezett hegyekre, eldobja magát és folyton hóangyalt gyárt. Én pedig tengap kimerészkedtem vele egy fél órára reggel, mert annyira hiányzott a hó, a levegő, egy kis mozgás és a fotózás is.

Felkeltem, kimentem és megláttam a betéten a sok barna folyadékot, aztán a pairon is, aztán megint és megint, ahányszor csak megnéztem. Felkeltettem Farkast, megnézte és csak annyit mondott: megyünk be. Rutinosan mentek a dolgok. Telefonált Nagyinak, átugrott érte. Én álltam pár percig a zuhany alatt, fésülködés, öltözés, gyógyszerek bepakolása. Tegnap éjjel szörnyű hasogató fejfájás miatt keltettem fel Farkast, aki lement és hozott egy fejfájásölőt és meg is jegyezte, hogy Lajos előtt szokott ilyen jellegű lenni a lüktetés, nem? De, bár jön a hidegfront meg minden. Reggel már nem fájt, viszont jött ez a sima barna lé, ami olyan volt pontosan, mint Lajos előtt szokott lenni. A kocsiban Nünüről beszélgettünk, mosolyogtunk, ahogy felidéztük a tegnapi boldogságát, mikor megkapta élete első ovis születésnapi meghívóját, amivel együtt is aludt éjjel, gondosan a párnája alá hajtogatva. Közben görcsölt a hasam, még nem hatott a nagy dózisú magnézium, amit bevettem. Nem tudom, mitől görcsölt jobban, az izgalomtól, a valószínűsíthető ettől fellépő hasmenéstől, vagy a barnalétől.

Szerencsénkre Dr Kimondhatatlannevű mosolyogva jött szembe, rögtön a folyosó elején, így el sem értünk az osztályra, már mondta is, hogy irány az UH, pár perc és jön. Míg elmentem pisilni, találkoztam a takarítónénivel, aki zseniális és ismer már ugye, így gyors ölelés és leadtam, hogy már megint miért vagyok itt szombat reggel. Ízes káromkodás. UH. Dr Kimondhatatlannevű kedvencünk mint egy kirakóst pakolgatja fel a szalvétadarabkákat az ágyra és magyarázza, hogy költségcsökkentés miatt már csak ilyen van a terekcs helyett, nevet. Először hasi UH-t néz, ott a baba, mozgolódik, de sajnos rögtön látja a hematomát is, amit pár napja nem látott, vagy nem volt ott, talán egy másik, de ugyanott van. Nem is méri meg Gumimacit, nem is hallhatjuk a szívdobogását, de látja, hogy rendben van. Ott ficánkol a hasamban. Felajánlja, hogy befektet, vagy ha tényleg, de tényleg extraszigorúan fekszem, akkor hazamehetek. Megígérteti, hogy az ágyba hozatom az ételt is és csak pisilni állok fel. Meg azt is, hogy ha nem múlik el a folydogálás, hétfő reggel bemegyünk. Jó. Azóta van folydogálás, vannak megint fekete nyúlványok és KVzacc szerű szemcsék is.

Annyira szeretjük ezt a kisbabát.

Ha a méhem kb. akkor mint egy narancs (olvasva a 11. heti méreteket, mert igen, ma betöltöttük a 11. hetet), Gumimackó meg remélhetőleg legalább 5 cm, a lakása pedig nyilván még ennél nagyobb, akkor mégis, hova tömörülhetett ott annyi trutyi (mikor pár napja már nem is látszott UH-n a hematoma), hogy naponta sokszor jön ki az a barna, fűszálhoz hasonló valaminyálka. Fújamúgy. Nemértem. Elvileg tudom, hogy ürülhet meg minden, de mégis frász jön rám, hogy mi van, ha ez valami fontos dolog, ami foszladozik ott, vagy ilyesmi. 

A sima terhestünetekről nem is nagyon szoktam írni, beszélni, valahogy nem merek. Pedig vannak. A hányinger. Elég korán kezdődött és nem is elviselhetetlen, szabálytalanul jön rám, aztán rövid idő múlva távozik (már az inger, róka nincs). Hatalmasra nőtt a hasam, egyik pillanatról a másikra (na persze eddig sem voltam egy deszka sajnos). Esténként alig bírom elmondani azt a 4-5-6 mesét a gyereknek, hogy el ne aludjak, aztán válaszolgatni néhány kérdésére, vagy játszani a sötétben (van a "te egy copfos cickány vagy" típusú játék, a másik kedvenc pedig a "füllentős", amikor valami olyasmit kell állítani a másikról, ami nem igaz. Mindkettőt hatalmas hahotázás kíséri). Aztán elalszom vele. Később úgy fél4 körül kelek és nem bírok visszaaludni fél7 körülig. Néha van savam és sziszeg is ki a levegő a számon. A cicfájás is jellemző, de az lehet a sok aluldugdosóstól is. Ami jó, hogy a görcsölések rituktak, pár napja nem is fájdogál annyit az alhasam.

Nincs ágya. A rácsos ágyat ugye szétszedtük, mert úgysem férne el benne, meg egyébként is közöttünk alszik a hatalmas, puha fészekben. De lassan már tényleg kell neki egy új ágy, egy különágy, ahol kedvére királylányoskodhat. Van külön szobája, meg lent is külön elkerített része a nappaliban, ahol csak Ő játszik, de azért mégis szüksége van egy kisnagylányos ágyra. Szeretnék rábukkanni egy-egy régi ágyvégre, amiből valami hasonló ágyat fabrikálhatnánk, mint a képen, jó magas végekkel, láblógatós matraccal. Legyen jó nagy, széles, hogy elférjen rajta a sok-sok párna és Nagyika által készített ölelgetős, és persze bármikor összekifliződhessünk Vele.

Na és milyen jó volna már, ha tudnék barkácsolni, vagy legalábbis Farkas, és összerittyentenénk egy ilyen játszósfaházikót ripsz-ropsz a Szupercsirke születésnapjára, mert úgyis jó nagy a belmagasság a szobában.

Ui: Ha valaki tud olyan mestert, aki szívesen készítene hasonló benti faházikót, akkor kérlek, szólajtok! Legalább egy árajánlatot kérek rá.

Az új taktika szerint (meg ugye most azért is, mert ágyhoz vagyok kötve) Apaca viszi oviba Nünüt, aki így könnyebben szakad el tőlem reggelente itthon, mintha bemennél Vele az oviba. Mondjuk azt nem állítom, hogy az apjáról könnyek nélkül megválik, de kicsit jobb a helyzet nélkülem. Általában sírdogál egy kicsit, ritkábban ráfonódik a lábára, vagy könyörög még egy ölelésért. Tegnap volt az első nap, mikor Farkas így hívot fel: "Képzeld, felmentünk, odaszaladt az asztalhoz, ahol a lányok játszottak és vissza sem nézett. Egy darabig álldogáltam a lépcső tetején, hátna visszafordul, de nem. Úgyhogy csöndben elkullogtam." Mikor pedig ment érte, Nünü megkérte, hogy várjon még rá lent egy kicsit, míg Ő felöltözteti a babákat a csajokkal. Ovónénik szerint cuki, sokat dumál és jó a humora, mindenben résztvesz, viszont még mindig nem eszik semmit, az ebédhez hozzá sem nyúl. Max. pár falat almát hajlandó megrágcsálni. Meg ami még fura nekem, hogy itthon úgy rajzol, mint egy iskolás, hihetetlen, miket vet papirra, az oviban meg úgy, mint mikor kb. 1 éves volt, olyan firkákat kanyarít a rajzlapra.

Vidáman indult el itthonról (feleklés után nyafog egy kicsit, mikor rákérdez, hogy mit a program ma és meghallja, hogy ovi), ráadtam a kabátot, sapkát, sálat, elnevetgéltünk, majd szétpuszilgatta a fejemet, a bombijaimat (a bombi a mutató- és hüvelykujj közötti hártyás bőr, azt imádja morzsolni rajtam, és csak az enyémet hívják bombinak, senki másét:), megölelgetett. Az ajtóból még visszaszaladt, én legugoltam hozzá és Ő egészen közelhajolva, komoly ábrázattal, félig súgva így szólt:

"Anya! Majd jövök délután. Addig ne add oda magad másnak!" Aztán határozott, susogós léptekkel elindult lefelé a lépcsőn.

Nyafogós napokat élek meg. Nem azt jelenti, hogy egész nap jajgatok, vagy nem nevetgélünk Nünüvel nagyokat, mertde. Csak pocsék bőrben vagyok. A hányinger és a semmitsemkívánok, vagyis valamit nagyon, de fogalmam sincs, mégis mi az, amit szívesen ennék, az jó, mert a terhességgel jár, gondolom. De valahogy szorít a torkom, mindig kiszárad. Két napja sajog a jobb talpamon egy pont, amire éjjel is felkelek (Pöti szerint, aki anno foglalkozott talppontokkal, a májam, remek). Hajnalban nem tudok aludni, úgy fél négytől hatig szenvedek. Olyan erős haskorgás jön rám, hogy fél öt körül ennem kell valamit. Fáradt vagyok és erőtlen, gondolom a sok fekvés is teszi. Közben ma megint nagyon beindult ez a haloványlé, ami folydogál belőlem, meg jönnek még fekete, nyúlós szövetdarabkák, vagy mik, amitől nagyon félek. Rémes ez a rettegés.

Kétévesen megkérdőjelezte a Télapó létezésést, teljes megdöbbenésünkre. Aztán tavaly nyár végén, mikor az augusztushuszadikai ünneplések során találkozott a kenyér megszentelésével és kérdéseket tett fel a vallással kapcsolatban, hosszasan elbeszélgettünk erről a témáról, vagyis a kimibenhiszről. Beszéltem neki istenről, hogy az emberek sokféle istent tisztelnek, különféle vallások léteznek. Hogy mindenki eldöntheti, hogy miben hisz, istenben, angyalokban, télapóban, tündérekben, húsvéti nyusziban, stb. Egész mélyen belementünk a témába, majd megkérdezte, hogy én miben hiszek, majd hogy Apaca miben hisz, Nagyiék és a többiek. Végül felsorolta, hogy Ő mit gondol és miben hisz: az angyalokban, a télapóban, a húsvéti nyusziban, a tündérekben. Arra is kitértünk, hogy nem baj, ha mások nem hisznek pont abban, amiben Ő, vagy én, vagy mi és mást gondolunk a világról, attól még bizony lehetünk jóbarátok. Jól jött ez a kis beszélgetésünk most Télapó tájékán is, mikor annyi Télapóval lehet találkozni, hogy csak pislogunk, köztük lengeöltözetűminiszoknyásszaloncukorosztogatónagycicis tél(anyó)apókkal is (hogy nem fagy le szegények veséje télvíz idején), meg olyan gyerekekkel, akik a rendezvényen benyögik, hogy a szinpadon ott nem is a télapó van, mert az nem is létezik, hanem egy bácsi, akinek fizetnek hogy beöltözzön. Ilyenkor Nünü előveszi a hitét és elmagyarázza nekem, hogy nem baj, hogy az a nagyobb fiú nem hisz a télapóban, mert mi meg igen, és milyen jó, hogy így van és várhatjuk. Persze arra is van magyarázata, hogy miért van ilyen sok télapó: Mert igazából csak egy télapó van, meg sok-sok segéd, akiket megkér arra, hogy öltözzenek be és vigyék el a gyerekeknek a kisebb ajándékokat. És a télapó rengeteg manója is ilyenkor felölti a piros ruhát és télapónak áll.

A barátnőm, akit a tavalyi évnek köszönhetek, hogy megismertem és együtt dolgozhatunk, szóval vele beszélgettünk, hogy még mi is hiszünk a télapóban. Annyira, hogy Ő pl. este kitett a kertbe, a gyerekszoba ablak alatti bokorra egy télapósapit, hogy mikor reggel a gyerekek kinéznek, lássák, hogy távozás közben itthagyta a sapkáját a Mikulás. Aztán mikor reggel felébredtek a kicsik és rohantak az ablakhoz, majd a barátnőm is lelkesen odafutott, azt mesélte, hogy annyira izgatott lett, hogy ott a piros sapka, hogy pár pillanatig Ő is elhitte, hogy itt is járt az éjjel és beakadt a galagonyabokorba, és nem Ő maga tett oda:D Meg azt is szeretem, hogy még Anyikáéknál is felbukkan mindenféle apróság a cipőinkben, meg az övékében is. 

Nünü találkozott az első ovis télapóval, akivel megbeszélte, hogy idén igyekszik minden ételt megkóstolni, de legalábbis néhány újat (eddig még nem tartotta be az ígéretet, de végülis hosszú még az év). Szépen felöltöztettem pirosba, de mikor elindult itthonról, ragaszkodott hozzá, hogy az usánkájára felhúzza az adventi naptárban talált csillogós rózsaszín koronát, amihet varázspálcát is vitt. Ezt egész nap le sem vette a fejéről.

(a képekért köszönet az ovinak)

Nagyon megnőtt a hasam. Pedig csak 36 mm Ő. Onnan tudom, hogy ma reggel bementünk a kórházba, mivel tegnap este óta valami lé folydogál kifelé, aminek nem kéne, és amely olyan barnásrózsaszínesvizeshalovány, meg néha a barnák. Meg sajog is itt-ott belül, alul, mindenhol. Meg amúgy is már egy hete nem nézett be senki. Dr Kimondhatatlannevűt kaptuk el (közben rácsörögtem Dr Talánőre, aki nem vette fel, de pár perc múlva visszahívott. Naaagy pirospont. Valahogy így beszélgetünk: "Csók Piroska, mi a helyzet?" -szól bele rögtön, ahogy felveszem. Jó, hogy benne vagyok a telefonjában. Elmagyaráztam a barnát, meg a lét, mire mondta, hogy nem kell izgulni, mondta, hogy így ürül a hematoma. "Jó, de nagyon betojtam. Úgyhogy bejöttem és gondoltam, leadom a doktorúrnak a koordinátáimat. Puszi a fejére, köszönöm!"-darálom le. "Rendben, csók, majd hívjon!") Az egy perces gyorsítottvizsgálaton Dr Kimondhatatlannevű megállapította, hogy 36 mm a gyerek, szépen ficánkol, remek a szívhang és nem látja már a hematomát!!!???? Kérdeztem, hogy a gyerek kezeit-lábait látja -e, mert a múltkor olyan szépen láttuk, most meg egy kusza folt az egész Gumimaci, pedig a gép ugyanaz. Erre aszongya nekem, hogy amit 11. hétben látni lehet, azok alapján minden rendben. Hátnajó.

Lattunk már szebb UH képet is, de itt éppen a szívét vizsgálta, azt jelölte be, egyébként meg örüljek, hogy egyáltalán kaptam képet, mert nem is jár (ki van írva az ajtóra, de Dr Talánő és Dr Kimondhatatlannevű mindig adnak nekem, csak el kell dugnom kifeléjövet. Úgyhogy jobb, ha befogom).

A sok félelmem mellett meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen, mennyire lehet rajongani egy 10 hetes és négy napos gyerekért is.

Ha végre üldögélhetek a gép előtt, akkor majd jól feltöltöm Nünü képeit, írok csupa vidám dolgokról, amelyek hozzá kapcsolódnak (csúcs ez a Szupercsirke, nem lehet betelni vele!), mert már magam is unom a jajgatásaimat. De hajnal tájékán, mikor képtelen vagyok visszaaludni a negyedik pisitúrám után, hát agyalok. Most pl. azon, hogy megint jött barna meg narancssárganyúlós (nem sok, de azért átlépi az idegeskedési küszöbömet), meg azon, hogy szerintem előjött a cukrom sajnos, ami ugye Nününél is megkeserítette az életemet. Jövő héten el kell kúsznom a belgyógyászhoz egy terhelésesre, fekvés ide vagy oda, mert azon aggódom, hogy mi van, ha az egekben van én meg vígan fekszem és esetleg ártok vele a gyereknek!!???? Amúgy nem is tudom, hogy miért csak a 20. hét után nézik a kismamáknál a cukrot?

Kjött a számon. Azonnal megnéztem a neten, hogy milyen gubancokat okozhat, mert mikor a kórházból eljöttem és bejött értem Nünü is, volt valami a kis csücsöricsőrén, amit közelről megszemléltem és gyanakodtam herpeszre (szerintem nem az volt), mire a nővérke azt találta mondani, hogy csak nehogy elkapjam terhesen. Nos, pedig de. Ezt is sikerült elkapnom. Herpesz vírít a számon. Igaz, nem először, sokszor volt már de mostanában egyáltalán nem. Tudom, a legyendül immunrendszer, a másfél liter vérveszteség, egyebek. Nézegetem a nyelvemet is, hosszú repedés van középen, mellette meg kis faágszerű kicsik. Pedig iszom mint a gödény (most megnézem a neten, hogy a gödény tényleg sokat iszik -e). Nem mellesleg ma a fejem is besajgott, úgyhogy bevettem egy Panadolt. 

Ui: a gödény csak vízszűrőként üzemel.

Be kéne vezetnem valami kis grafikus táblácskát, ami azt hivatott jelezni, hogy olyan témáról fogok írni, ami mások  nyugalmát megzavarhatja, vagy mit is szoktak mondani. Vagy ugye a kívülállóknak gusztustalan, rémes, zavaró, akármi. Ilyenem nincs, de a barnanyúlós is hozzátartozik a történetemhez, tehát le kell jegyeznem. Ha másért nem, magam miatt (hátha valaki jön és megnyugtat, hogy neki is volt barnanyúlósa), illetve olyan kismamák miatt, akik később idetalálnak, mikor beírják a keresőbe, hogy barnanyúlós, és megnyugvást keresnek, hogy ez márpedig semmi (szeretném ezt hinni, és július közepén kacagni ezeken a napokon).

Ahogy már mondtam, a wcpapirnézegetés teljesen természetes ilyenkor (ajánlom, hogy semmiképpen se mintás, pláne ne narancssárga kisvirágos fajtát válasszunk, mert bár szép, de folyadékkal érintkezve gyors kétségbeesést képes generálni), meg az is, hogy minden furcsa érzésnél rohangászok kifelé és megnézem, hogy minden rendben van -e. Most csak sima pisitéma volt, majd papirnézés, amelyen találtam egy sötétbarna csíkot, egy barnanyúlósat.  Drágaegyetlenimádott Meskebarátnőm szerint (akit azonnal hívtam, miután persze Farkast berendeltem egy nézésre - és igen, úgy örülök, hogy simán megnézi és értekezünk is róla, bár nem mondanám szakavatottnak, mivel azt mondta, hogy szerinte úgy néz ki, mint egy megrothadt fű, és megkérdezte, hogy nem ültem -e fűbe mostanában....) ilyenkor egyébként is termel az ember a terhesség miatt némi átlátszó nyálkát (mégis kéne ide az a tábla a nyugalom megzavarásáról....), és talán ez csupán egy kis ürülés, ami a hematomás dolog után természetes.   Negyed órán át nyugtatott, röhögtünk nagyokat és előrevetítettük, hogy még hány ilyen telefonhívás lesz közöttünk július közepéig. Imádom a fejét, meg azt is, hogy bármimről, bármilyen nyálkámról és ugyanígy az övéiről is bármikor beszélhetünk, teljes nyitottsággal, fikarcnyi burkolózás nélkül. 

Persze most rettegek, hogy minden rendben van -e. Megint. Annyira félelmetes.

Kunkorodó végű tincsei álomtól kuszálódva tekeregnek a párnán szuszogó kis feje körül. Némelyik tesz egy kis kitérőt a homlokánál, majd onnan kacskaringózik tovább az ágynemű puhaságába. Elégedett mosollyal élvezem a látványt, imádom minden szál haját, az éppen csak nyitvafelejtett fodrozódó száját, a feje fölött hagyagul szétvetett kis karjait, a körmeiről lekopott színes lakkmaradványt (az angyalok hozták az adventi naptárba, hatféle színű lakk hercegnőknek...), az ütemes szuszogását és a meleg kis lábát, ami hozzáér az enyémhez a takaró alatt. Türelmesen várom, hogy felébredjen, küldjön nekem egyet a reggeli mosolyából, kezei közé vegye az arcomat és elmesélje az álmát. Ezzel telnek most a napjaim. Beszippantom az illatát, elraktározom minden kis mozdulatát. Mint aki sokáig nem evett, s most korlátok nélkül habzsolja az ételt. Apró dolgok, melyek hatalmas jelentőséggel bírnak.

Napközben lent fekszem, a kihúzott kanapén, így akár hárman is el tudunk nyújtózni a takaróm alatt. Társasozunk, kártyázunk (imádja ezeket a játékokat, bár a nemnyerés elfogadását még tanulni kell:), matricákat ragasztgatunk a titkos füzetébe (matricaragasztás is régóta komoly jelentőséggel bír nálunk), mesekönyveket olvasunk (a fa alá érkezett többek között a "Voltegyszer egy" c. köny, egyszerűen gyönyörű), rajzolunk az új filcekkel (természetesen kapott csillogósan fogó tollakat is, mert minden jöhet, ami csillog), lovazunk, legózunk, kucogunk és beszélgetünk. "Olyan jó, hogy nem vagy kórházban!"-mondja, és szorosan átölel. "Tudod, mindig csak rád gondoltam anyaca, húzott a szívem hozzád, de hiába vártalak." Beszélgetünk a kórházról, sokadszorra kérdez az infúzió miatt nagyon belilult kezemről és mesél, milyen volt, mikor nem voltam itthon.

Elsején bementünk reggel hétre, átöltöztem hálóingbe és vártunk. Dr Talánő ügyelt, megnézett UH-n, ahová Farkas is bejöhetett. Most először láttuk igazán mozgolódni a kis Gumimacit, növögető kezeivel és lábaival hadonászott és bukfencezett. Meghallgattuk a szívverését, megcsodáltuk úgy, ahogy van. Dr Talánő szerint lehet, hogy a hematóma kezd felszívódni, mert bár még mindig nagy, de vannak benne foltok, amit Ő a felszívódásnak tulajdonít. 9 hetes és 3 naposnak mérte. Javasolta, hogy menjek majd el magzatvízvételre, főleg a hematoma miatt (állítólag az AFP a hematoma miatt fals eremdményt adhat, meg ugye a korom miatt is, meg persze azért is, mert nem indult felhőtlenül a terhesség. Eldöntöttük, hogy elmegyünk. Ugyan még nem tudjuk, hova, ki a "legjobb" a pocakszúrkálásban. Hajlok arra, hogy az istenhegyis dokihoz menjünk (a MÁV-ban végzi), akihez Nünüvel jártunk szűrésekre, és akihez most január vége felé is bejelentkeztünk. A kórházban a mellettem fekvő lánynak is Ő csinálta. Legjobban a kockázatoktól félek, hiszen annyi minden történt már velünk.....

Vérzés már nincs, kb. 3-4 napja. Maradt viszont a kis fájdogálás, görcsölés, amire magnéziumot meg sok Cvitamint szedek. Azt hiszem, ha eddig izgultam minden pisilés előtt, most aztán rettegve nézem meg folyton a wcpapirt. Az utrogestánt még szedem, napi 3x2 bogyót dugdosok fel.

Kerülnöm kell minden bacit, mert a doki szerint most végzetes lehet minden kis fertőzés, főleg a lázas. Erre persze Pöti, aki még mindig nálunk tannyázik (több mint egy éve) lebetegedett tegnapra. Próbálom kerülni. Még jó, hogy nagy a ház.

Szeretnék válogatni a sok-sok fotóból, amit Nünüről készítettem az elmúlt időszakban, de egyelőre szigorúan fekszem és nem tehetem.

A szilveszter rendhagyó volt. Nünü minden évben kivárta velünk az éjfélt, az ablakból néztük a tüzijátékokat mindenfelé. Ám most kipurcant már tízkor, s vele elaludtam én is. Nem fogadtam meg semmit, nem tűztem ki célokat, pedig lenne mit.......

Kívánok Nektek nagyon boldog Új Évet és nagyon szépen köszönöm, hogy itt vagytok!

Engedelyt kaptam a 2 napos eltavozasra. Fura, mert nem en kertem, a dokim mondta, megis alairattak velem, hogy sajat felelossegre teszem....januar 1. Reggel ftl8-kor ott kell lennem. Dr Kimondhatatlannevu meg csinalt egy uh-t, 9+3 merte es pont itt is tartunk, 26mm a kis Gumimacink. A szivhangja meg annyira imadnivalo muzsika!!! Hematoma ugyanaz, a doki meg mindig azt mondja, hogy barnazassal tavozik majd. Verzescsillapitot nem kell szedni mar, csak sok C vitamin es 500mg magnezium napi 3db. Nunu is bejott ertem. Hat ahogy percekig bujt, olelt, szeretgetett.....imadom a feszkemet!!!! Ja! Dr Talano tegnap uh-n megmonta, hogy augusztus 3. Vagyok kiirva, "de ket hettel korabban kiszedjuk majd".

Az a tipus, akire nehez haragudni es altalaban megmosolyogtat a stilusa. Ma O jott ugyelni igy vizitelni is. Bejott a szobaba, eszrevetlenul ramkacsintott es ment tovabb. Mikor hozzam ert, nem is allt meg, csak annyit mondott, irany az uh. A helyzet valtozatlan.

Farkas jott a boritekkal es vettunk egy kis figyelmet itt az osztalyon Dr Kimondhatatlannevunel (megjegyzem, O amugy is rendkivul figyelmes es annyira jo, hogy tulterhelik, meg amugy is egy szeretnivalo ember, imadjsk is). A titkos potya uh-n, ami megint jo rovidke volt, mert rohant szulni, szoval az uh-n ott volt Farkas is, belehallgattunk a szivveresebe es le is merte a piciket. Tegnapelott 8+5 naposnak merte, ma pedig 9+0 naposnak (9+2vagyok). A crl 23mm (ugyanazon gepen, ahol tegnap a masik doki 15mm-t mert??!!!). Maradnom kell, mert a hematoma nagyobb, mint a petezsak, az uh- n olyan, mintha hozzatapadna alul teljesen. Mutyikepet is kaptunk. Csillagszemu is hivott, hallani akarta az egesz borzalmat es kerte, hogy hivjam fel, ha tudom, hogy megyek vagy maradok. Meg mindig Nunu utan sajog a szivem.

Az a fekete folt ott alatta a hematoma állítólag. Jó nagy.

Ezt kerdezte az ugyeletes, tegnap dr Kekec, hogy most mit akarok. Hhhhh.....marha jo. Azt mondja, hogy itt is fekudhetek, de barmikor spontan elvetelhetek, amivel ok sem tudnak mit kezdeni, vagy haza is mehet, kiszolgaljak, aztan otthon is elvetelhet. Bognom kene ezen az allapoton!!??? Persze uh-val nem nez meg ma, majd holnap. Ejjel nem volt verzes, most reggel sem, viszont gorcsol es faj egy kicsit a hasam ( a rengeteg magnezium-citrit vagy mi a neve mellett), de ami a legaggasztobb, az a huvelyi fajdalom. Szurkalos, hasogatos fajta. A branult kiszedtek a kezembol, mert jol belilult a kornyeke. Annyi bogyot szedek, hogy most mar nehezen tudom koordinalni a gyogyszerfogyasztasomat: 3x2 utro (neha tobb is), 2-3db magnezium-citritize 500mg/db, Cvitamin vagy 4-5db, vernyomascsokkentok, 3x1 verzescsillabito, femibion, folsav, cink es torokkaparas ellen pemetegyogycukorkat szopogatok. Nunu azt mondta az apjanak, hogy biztosan nem szeretem, azert nem megyek haza.

Ma volt uh ugye -kieroszakoltam....dr kekec csinalta.....a szobatarsammal mentunk, aki talan 5 nappal idosebb babat hord. Ma vagyok 9+0 napos. A kis gumimacit pedig csak 15 mm mertek ma. A szobatarsam babaja pedig 30mm. Na most ugy aggodom!!!!!!!! A net szerint is legalabb 22 mm-nek kene lennie!!!!!! Amugy meg hocipom tele. Ketagyas szobaban 3 agy van, hely semmi, erre a ket szobatarsnal itt nyomakodik ot karomkodo pasi, itt orditoznak mellettem.....

Megint mas az ugyeletes ugye, szoval harom napja nem beszeltem ugyanazzal. A tegnapi vizitest hiaba kertem, azt mondta, csak ma lesz uh (a potya uh titkos, nem is szoltam rola). Erre ez a mai doki kozli, hogy holnap lesz uh. Finoman szoltam, hogy Dr Szendvics tegnap mai uh-t igert (szivesen megjegyeztem volna az altalam velt parhuzamot az oregasszony es a halal c. Mesevel, ahol az ordoggel felvesettek a holnap szot az ajtofelfara....). Erre megsertodott, kozolte, hogy az uh nem gyogyit, de ha igy felulbiralom ot, akkor majd csinal ma egyet. Ezek utan lehordta az egyik szobatarsamat is es bosszankodva tavozott. Kis verzes van, gorcsoles, fajdogalas, szurkalas van. Meg persze fosorgas is.

A szulesznom, aki eloszor kezebefoghatta Nunut, egesz nap mosolyt hoz nekem! Az olelesevel, ahogy bekukkant, mikor elsuhan a folyoson es ramszol, hogy ne mozogjak, mikor csak beinteget ide. Az elobb pedig behozott hozzam egy magzatmazas, ujszulott babat, hogy lelkesitsen. A kicsi Alexandert. Annyira, de annyira jo volt! Heni ma olyan jot tett velem, hogy itt volt....koszonom!!!! A noverke meg jott es megmerte a lazamat, 37,1, amire lelkesen bologatott, hogy nagyon jo. Akkor orulok neki. Kis gorcsok, szurkalas, fajdogalas van, ver nincs. Iszonyuan hianyzik Nunu!

Ugy megyek ki pisilni, mintha aknamezon lepkednek. Volt vizit. Az a doki az ugyeletes, aki nyaron szendvicset evett, mig a masik kezevel az alvazamat uh-zta. Kozolte, hogy akarhogyis jajgatok, nem neznek meg uh-n, csak holnap, mert mit szamit az az egy nap. Ezt nem is minositem. Kint baratkoztam a takaritonenikkel, akikkel ugye lassan 2 eve joban vagyok, es akik anno gyereket kerestek nekem....ekkor jott a szulesznom, akivel agyonolelgettuk egymast es karomkodva kerdezte, hogy mit muvelek megint. Panaszkodtam az uh miatt, es Javasolta, kornyekezzem meg dr Kimondhatatlannevut. Igy is tettem es lam, bejutottam uh-ra. A baba az uh szerint jol van, 8,5 hetesnek latja a gep. Hallottam a szivdobogasat es lattam mocorogni a kis Gumimacit!!!! A petezsak also resze levallt a mehfalrol -vagy valahogy igy- es ott van a hatalmas hematoma. Fekudnom kell itt es kapok verzescsillapitot (nem mertem bevenni, mert elolvastam a neten es allitolag tilos terhesen, Dicynone, de vegul most a delit bevettem...), magneB6-ot, nyomom az utrot es szigoruan fekudnunk kell. Most eppen nincs verzes, sokat iszom es csak nezek ki a fejembol, mert mar nem is tudom, mit erzek.

Hajnali fel ketto. Az elobb ebredtem, aludtam par orat, azt hittem, mar reggel van. A verzes alabbhagyott, legalabb mar nem "szulo" alvadt verbombat, ami valami dobbenetes erzes. Vegre este 8 korul engedtek inni es enni. Megragcsaltam egy kis beiglit, de hanyingerem lett. Dugdostam fel egy parszor utrot, mert mindig kimosta a ver. Picit gorcsolok. Eszembejut, ahogy Farkassal sirunk a doktornonek, hogy ne vegyek el a babat tolunk, amig dobog a szive.

Otodik alkalommal gurultam el az infuzios allvanyommal vecere. Mazli, hogy eppen itt volt Farkas, meg az is, hogy kertem, jojjon be velem. Az ajtoban ereztem, ahogy kicsuszik a maroknyi alvadt ver a friss ver kisereteben. A wc-n ulve olyan rosszul lettem, hogy azt hittem ott halok meg. Farkas rohant segitsegert, toloszekben suvitettek velem a folyoson. Mindenki jott, vetkoztettek, mondtak, iramy a muto, kuret lesz, mert elverzek. Kertem uh-t(nagy nehezen kaptam), es bar allitottak, hogy nem el a baba ekkora verzes utan, dobog a szive. A hematoma viszont mar akkora, hogy kitolti a mehet es nyomja a petezsakot. Kaptam meg 1-2 orat, ha nem csillapodik a verzes, akkor az en eletem forog kockan es hiaba el a baba, mutenek. Rettegve indulok megint pisilni.

Semmi elojele nem volt. Felkeltem reggel, mentem ket metert es remesen furcsa erzes kapott el. Mintha egy lufi szaguldana le a huvelyembol es kidurranna a vegen. Elontott a ver, durvan es varatlanul. Iszonyst mennyiseg, majd a wc kagylo ele kiesett egy teyernyi darab. Ezt behoztuk egy uvegbe. Az uh-n adoktorno semmit sem latott, akarhogy is kereste. Hivtak egy dokit, kozben megneztek amit hoztunk-csak alvadt ver. Megjott a masik doki, aki rogton latta ababat: 16mm es dobog a szive.van mellette egy 2,5cm nagy hematoma. Most kapok infuziot(magnezium), verzessillaito injekciot es fekszem a korhazban. Nagyon verzek es hatalmas darabok jonnek ki. Rettenetesen felek.

Fekszünk hárman az ágyban, meseolvasás utáni szójátékra hangolódva (ez egy új szokás, Ő szárítottmedvekakijátéknak hívja, de erről majd máskor), ami legalább még egy félórás hangos, visítozós nevetést ígér a sötétben. "Éjszakai ölelés!"-mondja és kitárja a karjait, mi pedig összebújunk. "Ti vagytok az én kincseim!" - dünnyögi- "Nekem az a legjobb ajándék a Vézuskától (hiába magyarázzuk, hogy J-vel kezdődik, akkor is Vézuska), ha együtt vagyunk a fa alatt!" Kész, beolvadok a takaró alá.

Azért biztos ami biztos, csomagolásra várnak a következők: egy csodás fa taliga, amibe bele lehet ülni, akár ketten is, és amire két éve vágyakoztam Neki és most véletlenül rábukkantam használtan egy virágboltban (!!???), társasjátékok, filctollak, legok, csillogós tetoválások (hát igen), matrica hegyek, valami rémes lovasdolog, amire vágyakozott, hosszúlábúbabakollekció (ez is bekúszott....), mesekönyvek, kártya, meg valami isteni kreatív játék, amit Farkas talált, csillogós tollkészlet, hajóflotta a kádba és hozzá kádban használható filctollak (mindenhol rajzol a művésznő). Annyira jó volt ezeket összegyűjteni a két hónap alatt!!!!!! 

Úgy volt, hogy ma átdobjuk a gyereket Nagyikához, ám délelőtt jelezte, hogy Ő is lázas lett, ramatyul érzi magát. Hát igazán remek. Most már mindenki lázas körülöttem (Farkas már csak hőemelkedéssel küzd). Tegnap szájkosárban aludtam, de ma napközben egyszerűen kivitelezhetetlen a bacikerülés egy beteg gyerek mellett.

Délután jobban volt már egy kicsit Nünü, kedve támadt elmenni az ovis karácsonyra (ovónénikkel egyeztettük, hogy beteg, de mondták, ugorjunk be csak egy picit). Mostanában nyűgösen viseli a társaságot, nem értjük, hogy miért. Az apja vitte, de mikor megérkeztek, már sír, hogy haza akar jönni. Az egész egy szenvedés volt. Minden gyerek játszik, majd szerepel, Ő az étterem legesleghátsó sarkából figyel. Ugyanez volt a lovardásmikulásos megmozduláson is. Farkas szerint túlságosan kötődik hozzám a gyerek, nem bír nélkülem meglenni.

Jó ez a szkájp. Még fél kettőkor is üzenget a Papa, mindenféle jeleket küld (Szupercsirke kis pöttyöknek hívja ezeket és imádja) és levelezgetünk (pókerezik) arról, hogy kinek hány fokos láza van. Nagyikának ott 38. Itt van egy 37,5 meg egy 38,5.

Arra gondolok, hogy a hasamban ott dobog egy ici-pici szivecske. Egyszerűen hihetetlen.

Amúgy meg hajnali kettő is elmúlt már. Itt szuszognak mellettem a lázas családtagok. Nünübe egykor beletuszmákoltunk egy adag lázcsillapítót, de még így is felfűti a szobát. Én meg éhes vagyok, de nem kívánok semmi olyat, ami éppen itthon van. Ilyeneket bírnék enni: kaukázusi kefír, savanyított kisdinnye, sajttorta, tejesKV.

A gyerek is beteg. Lázas. Én szájkosárral a képemen alszom, hogy ne kapjam el, bár szerintem hasztalan. Farkas is lázas, már 4.-5. napja. Pompás.

Kint vártak rám a folyosón, mert nem akarjuk Nünüt még beavatni az eseményekbe. Talán majd január végén. Kipenderültem Csillagszeműtől és pakolászni kezdtem a naptáramban. Ekkor Nünü hirtelen kibontotta a papiromat, amelyből elővette az UH felvételt, azt a furcsa, aliglátszikvalami mait, elmosolyodott és ennyit mondott: "ez annyira szép!!!" 

Eltévesztettem a dátumot. Vagyis azt hittem, hogy 18. az hétfő, pedig ugye kedd. Az időpontunk pedig 18. reggel. Tehát ma! A gyomorgörcs kb. a MOMnál bekanyarodva kezdődik, még akkor is, mikor csak első megbeszélésekre mentünk, egyszerűen a helyhez közeledve beáll a gyomrom. Pláne most. Nünü ismét jött velünk, mint Bíztatónő!:) Már be sem kell jelentkeznem, messziről üdvözölnek és kérdezik, hogy "na mi van??!!" Percek alatt bejutottam, nővérke kérdezte, hogy a család nem akar -e bejönni velem, de elmagyaráztam, hogy Nününek még nem merünk szólni, mert annyira várja a kistesót, hogy biztosra szeretnénk menni, már ha van ilyen az én esetmben ugye. Mutatom, hogy a terhesgatyámat hordom a beültetés óta (szerencsehozásmiatt is, meg azért is, mert akkora vagyok mint a ház, ez meg milyen kényelmes így). Kishölgy kérdezi, első UH a beültetés óta? Ó, dehogy, harmadik (új itt az intézetben). Csillagszemű jön, hogylétem felől érdeklődik és már kezdődik is a vizsgálat. Azonnal látom a dobogó kis szívét!!!!!!!!!!! A monitor kásás, mákos, alig veszek ki valamit belőle, de ott egy karika, benne egy kis mocorgó és ott dobog a szíve!!!!!! Sajnos itt hallani nem lehet. Nem árultam el, hogy múlt héten, alig 5 napja már láttuk. Akkor 4 mm volt, most pedig 11 mm-nek mérték. Vagy jó gyorsan nő, vagy nem pontosan méricskélnek ezek a dokik és hozzák frászt a kismamákra.

Az irodájában beszélgetünk tovább, úgy látom, örül. Én nem merek. Azt mondja, hogy csodaszámba megy ez a dolog, ahogy indult, és ahogy most kinéz, szép méret, erős szívdobogás és 5%-ra teszi csak a vetélés kockázatát. Persze akkor lesz majd nyugodtabb, ha januárban meglesznek a genetikai vizsgálatok és megígértette, hogy beszámolok a terhesség fejlődéséről. Azt hiszem, most másként áll majd az ilyen esetekhez talán. Megírta a papiromat, melyben 7 hetes és 5  naposnak írta a terhességet és átadott a nőgyógyászomnak (ha október 23. jött meg, akkor szerintem ma töltöttem be pont a 8, hetet). A recepción vagy öt nővérke örömködik nekem, élén a kedvenc kunkorihajúval. Én még mindig óvatos vagyok.

UHkép. Mikor bementem a rendelőjébe, láttam, hogy furán nézegeti az UHképet. Elnézést kért, hogy nem az igazi a felvétel de azért odaadja.

Bejelentkeztem az istenhegyire, B doktorúrhoz, akihez Nünüpocakommal is jártunk. Hívtam a belgyógyászt (napok óta nem érem el), majd írtam neki mailt, hogy egyeztessük a vérnyomásomat, kérjek egy vér- és vizelet labort és egy cukorterhelést. És felhívtam Dr Szurkát, akit Meskebarátnőm ajánlott, hogy hátha Ő beválna nekem mint nőgyógyászgazdám (nem vette fel, de pár perc múlva vissza hívott-pirospont),

Lelkem kavargásáról majd később. Persze, hogy örülök, És naná, hogy félek. Igen, el sem hiszem. És igen, azonnal szeretnék a héten vásárolni egy ugyanolyan mappát, amibe Nünü pocakéletének adatait gyűjtögettem (és azóta is ott van minden lelet, UHkép, felvétel).

Negyvenfokosban. Már mindent bevett, lenyelt, kortyolt, amit csak lehetett, ült hűtőfürdőben (közben a Pocahontast nézte a laptopján, míg a gyerek ki nem szúrta és el nem hozta tőle, de útközben megsajnálta az apját és varázsolt neki egy másikat, amit a kádból nézhet mégis), de egyelőre nem vitte le semmi a hőmérsékletét. Pedig neki szonte sosem szokott magas láza lenni, úgyhogy most gyötri rendesen. Én még mindig nyögöm az egy hete szerzett hasonló vackot, bár lázam nincs, de egyebek még igen. Gyerek még tartja magát, kicsit szörcsög, de remélem, nem lesz beteg a fa alatt (mint tavaly).

Hát hiába na, rettegek lajostól. Pont ugyanazok a jelek, pont. És fél évvel ezelőtt is a nyolcadik héten jött, az megszokott időben.

Örülünk és félünk. Bizakodunk és óvatosak vagyunk. Kavargós állapot. Aprópó kavargás! Jó kis hányingerek gyötörnek, ami jó! Kicsit kevésbé jó a savasság, ami szintén nyúz. Aggódos meg a cicifájás (hason alig bírok megmaradni), meg az alhasigörcsök, mivel pont ezek előzik meg pár nappal lajost.

Nem nőgyógyász nézett, hanem "csak" UH doki egy fizetős 4d buliban. Farkas is bejöhetett a szűkös rendelőbe és végig követte a kivetítővásznon az eseményeket. Először hasi UHval próbálkozott a bácsi, amin meg is lepődtem, mert jól látható fókazsírral vagyok körbepárnázva és fiatal még a terhesség (sajnos én nem, höhö)., de Ő állította, hogy bizony jó lesz úgy, én meg ugye mégsem dobhatom le az alsóneműt úgy, hogy tiltakoznak ellene. Kavargott a hasamon, látszott is valami, de mikor elhangzott a "Nem tudom, hogy van -e élő terhesség....nem látszik így" mondat, kihagyott a levegőnk. Mégis repült az alsóm, felpolcolták, majd alulról próbálkoztunk. Rögtön megmutatta magát a vásznon a pirinyó migyerekünkkettő és azonnal lehetett látni az ennélismégkisebb pulzáló szivecskéjét. Szép keret petezsákban -a bácsi szerint- remek helyre ágyazódva ott dobbant a kicsi szíve egyemismeg! Mindeközben Farkas vizet facsart a kezemből. Valahogy nem is emlékeztem arra, hogy ilyenkor már hallani is lehet a szívverését, de kihangosított és úgy dobogott, akárcsak a miénk. Megdöbbentő és varázslatos. 4 mm és ver a szíve.

Annyiszor elmondtam már, meghallgatták barátnők is nemegyszer, de nem tudok lapozni olyan egyszerűen. Bánt is, aggódással tölt el, furdal is meg még sok minden hasonló, hogy mennyi olyan dolog történt a pár hét alatt, ami hogy úgy fogalmazzak, nem támogatta Őt. Hogy a hormoninjekciók alatt rámtört a róka a születésnapomon (ha még csak az), hogy vacakul voltam utána is, megjött a lajos, negatív volt a teszt, alacsony volt a 11. napi hcg, majd nem is nőtt a hcg, hogy leaállították a progeszteront (5 nap után saját magam kezdtem el újra), hogy elkönyvelték garantált vetélésnek vagy méhen kívüli terhességnek, hogy erre bánatosan beültem a forró vízbe órákra, hogy jött ez az egy hete tartó betegeskedés, láz miegymás...............Akárhogyis, csoda, hogy itt van és még kapaszkodik. Szeretném elengedni a gyeplőt, had száguldjon a boldogságunk, de még nem merem.

A bácsi -aki mellesleg a vizsgálat közben rákérdezett, hogy első baba -e, miközben fél perce beszéltük meg, hogy van egy kislányunk, aki inszeminációval jött, ill. mikor be kellett írnia a terhesség korát rákérdezett, hogy mikor volt a beültetés, mire mondtam, hogy november 9. kijelentette, hogy akkor még csak 5 hetes vagyok, úgy kellett elmagyaráznom, hogy dehát ugyanúgy van, hogy a menstruáció első napjától kell nézni....- szerint minden rendben lesz ezzel a terhességgel. Legyen igaza, legyen igaza!!!!!!

Érdekes adalék, hogy ma szólt a barátnőm, hogy tegnap délután, pont azon a napon, mikor meghallottuk a szívverést, leadták a riportot a rádióban, amit még akkor készítettek velem, mikor a méhen kívüli terhesség után voltunk pár hónappal. Az előbb hallgattam meg. Furcsa volt. Szép kis korona lenne a történetünk fejére, ha nyáron szépen és egészségesen megszületik a babánk.

4mm. Láttuk és hallottuk is a szívdobogását!

Annyira szeretnék azon gondolkodni, olyanokat írni, hogy most vagyok a hetedik hét végén és éppen mi történik odabent, hogy növekszik a baba,  mikor fogok szülni meg ilyenek, mint egy "rendes" terhességnél. Helyette azon izgulok, hogy második napja fáj a fejem (olyan lajoselőtti komisz) és ma elkezdett lajososan görcsölni az alhasam is. Negyvenhat napja van velem. Annyira félek. Persze, mondani könnyű, hogy lazuljak, meg erre meg arra gondoljak, bízzak benne és igyekszem is. De fél éve kb. ekkor veszítettük el a babánkat és hasonló érzéseim voltak, ilyen lajosmegjövős.

Amúgy meg egész nap nem bírtam kikelni az ágyból. Köhögök, náthás vagyok, de legalább a hangom kicsit visszajött. A fejfájás dönt le leginkább. További remek hír, hogy a vérnyomásom is felkúszik időnként, a gyógyszer mellet is.

Ui kicsit később: bejelentkeztem egy helyi UHnézésre, holnap háromnegyed 8-ra, este!? (ekkor volt hely, így az egész napot végig tudom izgulni:)

Mit számít az, ha gyermekbarátságtalan a szálloda, ha pl. a bowlinghoz nem engedik be, mert még kicsi (jó, értem én), az egyetlen medencét, aminek kellemes hőfokú a vize nem használhatják a gyerekek öt után (ez is érthető, ha máshonnan nézem), mikor egy üres szobában is remekül el tud játszani. Pláne egy szállodai szobában. Teljesen felpörög, ha szállodában vagyunk. Igen, a szokásosnál is jobban.

Este megsütöttük a kekszet (zabpelyhes, nagyon finom), kitettük egy tálkára a pohár tej mellé. Már pizsamában tette mindezt, majd kicsit elidőztünk az asztal körül. Reggelre pedig csak a morzsák maradtak és pár csepp az italból. A kitisztított csizmák pedig megteltek finomságokkal, az ablakban mesekönyvek, egy kobak, virgács, kagylók  (az is mánia) és a mindent felülíró, sosemveszekilyetagyerekmenk kategóriába tartozó giccspóni volt. Ja! Természetesen a Télapónak rajzolt egy képeslapot is (felette a neve, de azt megint kitöröltem), amit a nagyszakállú megával is vitt. Annyira jó móka!:D

December elsején, mikor kiruccantunk egy párnapos pihenésre (igazából télapóvonatozni a gyerekkel) leesett az első hó. A kastélynál még igen kicsi volt a hó, úgy kellett lekaparni a kocsik tetejéről (persze rögtön ahogy kiszálltunk a gyerekkel a parkolóban, építenünk kellett egyet), hogy megalkossuk ezt a kis hercig hógyereket:)