Úgy volt, hogy ma átdobjuk a gyereket Nagyikához, ám délelőtt jelezte, hogy Ő is lázas lett, ramatyul érzi magát. Hát igazán remek. Most már mindenki lázas körülöttem (Farkas már csak hőemelkedéssel küzd). Tegnap szájkosárban aludtam, de ma napközben egyszerűen kivitelezhetetlen a bacikerülés egy beteg gyerek mellett.

Délután jobban volt már egy kicsit Nünü, kedve támadt elmenni az ovis karácsonyra (ovónénikkel egyeztettük, hogy beteg, de mondták, ugorjunk be csak egy picit). Mostanában nyűgösen viseli a társaságot, nem értjük, hogy miért. Az apja vitte, de mikor megérkeztek, már sír, hogy haza akar jönni. Az egész egy szenvedés volt. Minden gyerek játszik, majd szerepel, Ő az étterem legesleghátsó sarkából figyel. Ugyanez volt a lovardásmikulásos megmozduláson is. Farkas szerint túlságosan kötődik hozzám a gyerek, nem bír nélkülem meglenni.

Jó ez a szkájp. Még fél kettőkor is üzenget a Papa, mindenféle jeleket küld (Szupercsirke kis pöttyöknek hívja ezeket és imádja) és levelezgetünk (pókerezik) arról, hogy kinek hány fokos láza van. Nagyikának ott 38. Itt van egy 37,5 meg egy 38,5.

Arra gondolok, hogy a hasamban ott dobog egy ici-pici szivecske. Egyszerűen hihetetlen.

Amúgy meg hajnali kettő is elmúlt már. Itt szuszognak mellettem a lázas családtagok. Nünübe egykor beletuszmákoltunk egy adag lázcsillapítót, de még így is felfűti a szobát. Én meg éhes vagyok, de nem kívánok semmi olyat, ami éppen itthon van. Ilyeneket bírnék enni: kaukázusi kefír, savanyított kisdinnye, sajttorta, tejesKV.