Nyafogós napokat élek meg. Nem azt jelenti, hogy egész nap jajgatok, vagy nem nevetgélünk Nünüvel nagyokat, mertde. Csak pocsék bőrben vagyok. A hányinger és a semmitsemkívánok, vagyis valamit nagyon, de fogalmam sincs, mégis mi az, amit szívesen ennék, az jó, mert a terhességgel jár, gondolom. De valahogy szorít a torkom, mindig kiszárad. Két napja sajog a jobb talpamon egy pont, amire éjjel is felkelek (Pöti szerint, aki anno foglalkozott talppontokkal, a májam, remek). Hajnalban nem tudok aludni, úgy fél négytől hatig szenvedek. Olyan erős haskorgás jön rám, hogy fél öt körül ennem kell valamit. Fáradt vagyok és erőtlen, gondolom a sok fekvés is teszi. Közben ma megint nagyon beindult ez a haloványlé, ami folydogál belőlem, meg jönnek még fekete, nyúlós szövetdarabkák, vagy mik, amitől nagyon félek. Rémes ez a rettegés.