Nyafogós napokat élek meg. Nem azt jelenti, hogy egész nap jajgatok, vagy nem nevetgélünk Nünüvel nagyokat, mertde. Csak pocsék bőrben vagyok. A hányinger és a semmitsemkívánok, vagyis valamit nagyon, de fogalmam sincs, mégis mi az, amit szívesen ennék, az jó, mert a terhességgel jár, gondolom. De valahogy szorít a torkom, mindig kiszárad. Két napja sajog a jobb talpamon egy pont, amire éjjel is felkelek (Pöti szerint, aki anno foglalkozott talppontokkal, a májam, remek). Hajnalban nem tudok aludni, úgy fél négytől hatig szenvedek. Olyan erős haskorgás jön rám, hogy fél öt körül ennem kell valamit. Fáradt vagyok és erőtlen, gondolom a sok fekvés is teszi. Közben ma megint nagyon beindult ez a haloványlé, ami folydogál belőlem, meg jönnek még fekete, nyúlós szövetdarabkák, vagy mik, amitől nagyon félek. Rémes ez a rettegés.
Vacakul
2013.01.09. 19:21 | piroskaesfarkas | 4 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
albkozi 2013.01.09. 21:49:44
Lattipa 2013.01.10. 08:50:55
erdeipetymeg 2013.01.10. 19:12:16
Van ilyen, el fog múlni, legkésőbb a nyáron:):)
Kitartás:)