Ha a méhem kb. akkor mint egy narancs (olvasva a 11. heti méreteket, mert igen, ma betöltöttük a 11. hetet), Gumimackó meg remélhetőleg legalább 5 cm, a lakása pedig nyilván még ennél nagyobb, akkor mégis, hova tömörülhetett ott annyi trutyi (mikor pár napja már nem is látszott UH-n a hematoma), hogy naponta sokszor jön ki az a barna, fűszálhoz hasonló valaminyálka. Fújamúgy. Nemértem. Elvileg tudom, hogy ürülhet meg minden, de mégis frász jön rám, hogy mi van, ha ez valami fontos dolog, ami foszladozik ott, vagy ilyesmi.
A sima terhestünetekről nem is nagyon szoktam írni, beszélni, valahogy nem merek. Pedig vannak. A hányinger. Elég korán kezdődött és nem is elviselhetetlen, szabálytalanul jön rám, aztán rövid idő múlva távozik (már az inger, róka nincs). Hatalmasra nőtt a hasam, egyik pillanatról a másikra (na persze eddig sem voltam egy deszka sajnos). Esténként alig bírom elmondani azt a 4-5-6 mesét a gyereknek, hogy el ne aludjak, aztán válaszolgatni néhány kérdésére, vagy játszani a sötétben (van a "te egy copfos cickány vagy" típusú játék, a másik kedvenc pedig a "füllentős", amikor valami olyasmit kell állítani a másikról, ami nem igaz. Mindkettőt hatalmas hahotázás kíséri). Aztán elalszom vele. Később úgy fél4 körül kelek és nem bírok visszaaludni fél7 körülig. Néha van savam és sziszeg is ki a levegő a számon. A cicfájás is jellemző, de az lehet a sok aluldugdosóstól is. Ami jó, hogy a görcsölések rituktak, pár napja nem is fájdogál annyit az alhasam.
