Kétévesen megkérdőjelezte a Télapó létezésést, teljes megdöbbenésünkre. Aztán tavaly nyár végén, mikor az augusztushuszadikai ünneplések során találkozott a kenyér megszentelésével és kérdéseket tett fel a vallással kapcsolatban, hosszasan elbeszélgettünk erről a témáról, vagyis a kimibenhiszről. Beszéltem neki istenről, hogy az emberek sokféle istent tisztelnek, különféle vallások léteznek. Hogy mindenki eldöntheti, hogy miben hisz, istenben, angyalokban, télapóban, tündérekben, húsvéti nyusziban, stb. Egész mélyen belementünk a témába, majd megkérdezte, hogy én miben hiszek, majd hogy Apaca miben hisz, Nagyiék és a többiek. Végül felsorolta, hogy Ő mit gondol és miben hisz: az angyalokban, a télapóban, a húsvéti nyusziban, a tündérekben. Arra is kitértünk, hogy nem baj, ha mások nem hisznek pont abban, amiben Ő, vagy én, vagy mi és mást gondolunk a világról, attól még bizony lehetünk jóbarátok. Jól jött ez a kis beszélgetésünk most Télapó tájékán is, mikor annyi Télapóval lehet találkozni, hogy csak pislogunk, köztük lengeöltözetűminiszoknyásszaloncukorosztogatónagycicis tél(anyó)apókkal is (hogy nem fagy le szegények veséje télvíz idején), meg olyan gyerekekkel, akik a rendezvényen benyögik, hogy a szinpadon ott nem is a télapó van, mert az nem is létezik, hanem egy bácsi, akinek fizetnek hogy beöltözzön. Ilyenkor Nünü előveszi a hitét és elmagyarázza nekem, hogy nem baj, hogy az a nagyobb fiú nem hisz a télapóban, mert mi meg igen, és milyen jó, hogy így van és várhatjuk. Persze arra is van magyarázata, hogy miért van ilyen sok télapó: Mert igazából csak egy télapó van, meg sok-sok segéd, akiket megkér arra, hogy öltözzenek be és vigyék el a gyerekeknek a kisebb ajándékokat. És a télapó rengeteg manója is ilyenkor felölti a piros ruhát és télapónak áll.

A barátnőm, akit a tavalyi évnek köszönhetek, hogy megismertem és együtt dolgozhatunk, szóval vele beszélgettünk, hogy még mi is hiszünk a télapóban. Annyira, hogy Ő pl. este kitett a kertbe, a gyerekszoba ablak alatti bokorra egy télapósapit, hogy mikor reggel a gyerekek kinéznek, lássák, hogy távozás közben itthagyta a sapkáját a Mikulás. Aztán mikor reggel felébredtek a kicsik és rohantak az ablakhoz, majd a barátnőm is lelkesen odafutott, azt mesélte, hogy annyira izgatott lett, hogy ott a piros sapka, hogy pár pillanatig Ő is elhitte, hogy itt is járt az éjjel és beakadt a galagonyabokorba, és nem Ő maga tett oda:D Meg azt is szeretem, hogy még Anyikáéknál is felbukkan mindenféle apróság a cipőinkben, meg az övékében is. 

Nünü találkozott az első ovis télapóval, akivel megbeszélte, hogy idén igyekszik minden ételt megkóstolni, de legalábbis néhány újat (eddig még nem tartotta be az ígéretet, de végülis hosszú még az év). Szépen felöltöztettem pirosba, de mikor elindult itthonról, ragaszkodott hozzá, hogy az usánkájára felhúzza az adventi naptárban talált csillogós rózsaszín koronát, amihet varázspálcát is vitt. Ezt egész nap le sem vette a fejéről.

(a képekért köszönet az ovinak)