Örülünk és félünk. Bizakodunk és óvatosak vagyunk. Kavargós állapot. Aprópó kavargás! Jó kis hányingerek gyötörnek, ami jó! Kicsit kevésbé jó a savasság, ami szintén nyúz. Aggódos meg a cicifájás (hason alig bírok megmaradni), meg az alhasigörcsök, mivel pont ezek előzik meg pár nappal lajost.

Nem nőgyógyász nézett, hanem "csak" UH doki egy fizetős 4d buliban. Farkas is bejöhetett a szűkös rendelőbe és végig követte a kivetítővásznon az eseményeket. Először hasi UHval próbálkozott a bácsi, amin meg is lepődtem, mert jól látható fókazsírral vagyok körbepárnázva és fiatal még a terhesség (sajnos én nem, höhö)., de Ő állította, hogy bizony jó lesz úgy, én meg ugye mégsem dobhatom le az alsóneműt úgy, hogy tiltakoznak ellene. Kavargott a hasamon, látszott is valami, de mikor elhangzott a "Nem tudom, hogy van -e élő terhesség....nem látszik így" mondat, kihagyott a levegőnk. Mégis repült az alsóm, felpolcolták, majd alulról próbálkoztunk. Rögtön megmutatta magát a vásznon a pirinyó migyerekünkkettő és azonnal lehetett látni az ennélismégkisebb pulzáló szivecskéjét. Szép keret petezsákban -a bácsi szerint- remek helyre ágyazódva ott dobbant a kicsi szíve egyemismeg! Mindeközben Farkas vizet facsart a kezemből. Valahogy nem is emlékeztem arra, hogy ilyenkor már hallani is lehet a szívverését, de kihangosított és úgy dobogott, akárcsak a miénk. Megdöbbentő és varázslatos. 4 mm és ver a szíve.

Annyiszor elmondtam már, meghallgatták barátnők is nemegyszer, de nem tudok lapozni olyan egyszerűen. Bánt is, aggódással tölt el, furdal is meg még sok minden hasonló, hogy mennyi olyan dolog történt a pár hét alatt, ami hogy úgy fogalmazzak, nem támogatta Őt. Hogy a hormoninjekciók alatt rámtört a róka a születésnapomon (ha még csak az), hogy vacakul voltam utána is, megjött a lajos, negatív volt a teszt, alacsony volt a 11. napi hcg, majd nem is nőtt a hcg, hogy leaállították a progeszteront (5 nap után saját magam kezdtem el újra), hogy elkönyvelték garantált vetélésnek vagy méhen kívüli terhességnek, hogy erre bánatosan beültem a forró vízbe órákra, hogy jött ez az egy hete tartó betegeskedés, láz miegymás...............Akárhogyis, csoda, hogy itt van és még kapaszkodik. Szeretném elengedni a gyeplőt, had száguldjon a boldogságunk, de még nem merem.

A bácsi -aki mellesleg a vizsgálat közben rákérdezett, hogy első baba -e, miközben fél perce beszéltük meg, hogy van egy kislányunk, aki inszeminációval jött, ill. mikor be kellett írnia a terhesség korát rákérdezett, hogy mikor volt a beültetés, mire mondtam, hogy november 9. kijelentette, hogy akkor még csak 5 hetes vagyok, úgy kellett elmagyaráznom, hogy dehát ugyanúgy van, hogy a menstruáció első napjától kell nézni....- szerint minden rendben lesz ezzel a terhességgel. Legyen igaza, legyen igaza!!!!!!

Érdekes adalék, hogy ma szólt a barátnőm, hogy tegnap délután, pont azon a napon, mikor meghallottuk a szívverést, leadták a riportot a rádióban, amit még akkor készítettek velem, mikor a méhen kívüli terhesség után voltunk pár hónappal. Az előbb hallgattam meg. Furcsa volt. Szép kis korona lenne a történetünk fejére, ha nyáron szépen és egészségesen megszületik a babánk.