Be kéne vezetnem valami kis grafikus táblácskát, ami azt hivatott jelezni, hogy olyan témáról fogok írni, ami mások nyugalmát megzavarhatja, vagy mit is szoktak mondani. Vagy ugye a kívülállóknak gusztustalan, rémes, zavaró, akármi. Ilyenem nincs, de a barnanyúlós is hozzátartozik a történetemhez, tehát le kell jegyeznem. Ha másért nem, magam miatt (hátha valaki jön és megnyugtat, hogy neki is volt barnanyúlósa), illetve olyan kismamák miatt, akik később idetalálnak, mikor beírják a keresőbe, hogy barnanyúlós, és megnyugvást keresnek, hogy ez márpedig semmi (szeretném ezt hinni, és július közepén kacagni ezeken a napokon).
Ahogy már mondtam, a wcpapirnézegetés teljesen természetes ilyenkor (ajánlom, hogy semmiképpen se mintás, pláne ne narancssárga kisvirágos fajtát válasszunk, mert bár szép, de folyadékkal érintkezve gyors kétségbeesést képes generálni), meg az is, hogy minden furcsa érzésnél rohangászok kifelé és megnézem, hogy minden rendben van -e. Most csak sima pisitéma volt, majd papirnézés, amelyen találtam egy sötétbarna csíkot, egy barnanyúlósat. Drágaegyetlenimádott Meskebarátnőm szerint (akit azonnal hívtam, miután persze Farkast berendeltem egy nézésre - és igen, úgy örülök, hogy simán megnézi és értekezünk is róla, bár nem mondanám szakavatottnak, mivel azt mondta, hogy szerinte úgy néz ki, mint egy megrothadt fű, és megkérdezte, hogy nem ültem -e fűbe mostanában....) ilyenkor egyébként is termel az ember a terhesség miatt némi átlátszó nyálkát (mégis kéne ide az a tábla a nyugalom megzavarásáról....), és talán ez csupán egy kis ürülés, ami a hematomás dolog után természetes. Negyed órán át nyugtatott, röhögtünk nagyokat és előrevetítettük, hogy még hány ilyen telefonhívás lesz közöttünk július közepéig. Imádom a fejét, meg azt is, hogy bármimről, bármilyen nyálkámról és ugyanígy az övéiről is bármikor beszélhetünk, teljes nyitottsággal, fikarcnyi burkolózás nélkül.
Persze most rettegek, hogy minden rendben van -e. Megint. Annyira félelmetes.
