Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Kórház szombat reggel

2013.01.12. 11:29 | piroskaesfarkas | 11 komment

Felkeltem, kimentem és megláttam a betéten a sok barna folyadékot, aztán a pairon is, aztán megint és megint, ahányszor csak megnéztem. Felkeltettem Farkast, megnézte és csak annyit mondott: megyünk be. Rutinosan mentek a dolgok. Telefonált Nagyinak, átugrott érte. Én álltam pár percig a zuhany alatt, fésülködés, öltözés, gyógyszerek bepakolása. Tegnap éjjel szörnyű hasogató fejfájás miatt keltettem fel Farkast, aki lement és hozott egy fejfájásölőt és meg is jegyezte, hogy Lajos előtt szokott ilyen jellegű lenni a lüktetés, nem? De, bár jön a hidegfront meg minden. Reggel már nem fájt, viszont jött ez a sima barna lé, ami olyan volt pontosan, mint Lajos előtt szokott lenni. A kocsiban Nünüről beszélgettünk, mosolyogtunk, ahogy felidéztük a tegnapi boldogságát, mikor megkapta élete első ovis születésnapi meghívóját, amivel együtt is aludt éjjel, gondosan a párnája alá hajtogatva. Közben görcsölt a hasam, még nem hatott a nagy dózisú magnézium, amit bevettem. Nem tudom, mitől görcsölt jobban, az izgalomtól, a valószínűsíthető ettől fellépő hasmenéstől, vagy a barnalétől.

Szerencsénkre Dr Kimondhatatlannevű mosolyogva jött szembe, rögtön a folyosó elején, így el sem értünk az osztályra, már mondta is, hogy irány az UH, pár perc és jön. Míg elmentem pisilni, találkoztam a takarítónénivel, aki zseniális és ismer már ugye, így gyors ölelés és leadtam, hogy már megint miért vagyok itt szombat reggel. Ízes káromkodás. UH. Dr Kimondhatatlannevű kedvencünk mint egy kirakóst pakolgatja fel a szalvétadarabkákat az ágyra és magyarázza, hogy költségcsökkentés miatt már csak ilyen van a terekcs helyett, nevet. Először hasi UH-t néz, ott a baba, mozgolódik, de sajnos rögtön látja a hematomát is, amit pár napja nem látott, vagy nem volt ott, talán egy másik, de ugyanott van. Nem is méri meg Gumimacit, nem is hallhatjuk a szívdobogását, de látja, hogy rendben van. Ott ficánkol a hasamban. Felajánlja, hogy befektet, vagy ha tényleg, de tényleg extraszigorúan fekszem, akkor hazamehetek. Megígérteti, hogy az ágyba hozatom az ételt is és csak pisilni állok fel. Meg azt is, hogy ha nem múlik el a folydogálás, hétfő reggel bemegyünk. Jó. Azóta van folydogálás, vannak megint fekete nyúlványok és KVzacc szerű szemcsék is.

Annyira szeretjük ezt a kisbabát.

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr545013677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Adibaba 2013.01.12. 17:10:45

Jajj Istenem! - Piroska most nagyot sírtam miattatok. Az elején megállt bennem az ütő, aztán meg az utolsó mondat...
Lehet hogy a hormonok is, mert én meg 'mindjárt' szülök, és pont ezért meg persze a többi miatt is annyira de annyira drukkolok Nektek! Szeretnék még nagyon sokat, sok jót olvasni Gumimaciról (is).

gneke 2013.01.12. 18:28:38

Ez a kisbaba is nagyon szeret Titeket, szülésig Veled marad. Nyugi. Nagy ölelés Nektek!

Birge 2013.01.12. 19:08:24

Drukkok, drukkok!!! De nehéz lehet... Kitartást!

almameter 2013.01.12. 21:00:21

Az én fiam is hasonlóan kezdte az életét; megemeltem magam, bevérzett a méhlepény. Hol sűrűbben, hol ritkábban távozott ez-az (néha alvadt vér is), minden egyes alkalommal, mikor ezt tapasztaltam, egy világ omlott össze bennem. Aztán a hónapokig tartó fekvésnek egy 3,6 kilós legényke lett a végeredménye.
Minden egyes bent töltött héttel egyre erősebb lesz Gumimaci, bár tudom, hogy ilyenkor milyen lassan vánszorognak a napok!
Drukkolunk!
Erzsi

erdeipetymeg 2013.01.12. 21:53:09

Nem lesz semmi baj !!! A barna meg a kvzacc a hülye hematóma... sztem csak nem látta a
múltkor, ez ugyanaz, kizárt, hogy pont ugyanoda ,,termett'' egy másik.... a barna meg a többi meg ugyanaz: távozik a dögje...

ßóbita 2013.01.12. 23:03:37

...már csak 200 nap, és itt lesz a gumimaci, nyugi!!! :)

Kismoly 2013.01.13. 13:18:53

Feküdj, Szívem tényleg szigorúan. Nagyon sokat gondolok Rátok.
Nagyölelés!
süti beállítások módosítása