Piroska és Farkas

Főként a fehérek megjelenése volt már erősen kifogásolnivaló, akik legalább fél éve nem jártak nyiratkozáson, Alfici azért nyáron eljutott egy protekciós kopaszításra egy helyi ebfodrászhoz. 

                 

A többiek is mehettek volna, de hűséges típusok vagyunk, így lassan már tíz éve kötődünk egy kedves kutyaszőrfazonolólányhoz, annak ellenére, hogy kiköltöztünk és másfél óra oda az út. Vagyis a három büdösszájú megtisztulásával együtt ez egy laza, hat-hétórás program....... Ő pedig ritkán ér rá hétvégén, mi meg nem tudunk ezért szabit kivenni, úgyhogy elég nehézkes a találkozók összehozása, aminek következtében a büdösszájúak egy idő után ősszakállas erdőkerülőnek néznek ki.....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A bacitenyészetemmel keresztülhúztam a többiek számításait, akik voltak olyan kedvesek, és a kedvemért önként megfenyegettem őket durván:-)  lemondtak a kispenilátogatásról.

Pedig Meske még a nekünk kijelölt játszósszőnyeget is beszerezte (én ragaszkodtam hozzá, hogy olyat vegyünk Nekik, amire tényleg szükségük is van, így unszolásomra Peni még be is linkelte a kiszemelt virágszirmosjátszósizét), megspékelve egy rózsaszín babarucival, ami egyszerűen a kezéhez tapadt, így az eladó kényszerítette annak kifizetésére....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Kapcsolódva a mézeszarvaskiszúrós témához, még mindig itt tartok:-) Megtaláltam a bárányosat a képgyűjteményesemben, meg egy dundi szarvasosat is.

Sajnos elég picike képek, de így is látszik, mennyire helyesek! Oly' bájosak lennének a fáról lelógatva, vagy kopogtatóskoszorún lengedezve.....

Pont úgy néz ki, mint aki nem mosakodott meg szénlapátolás után, és ottmaradt egy kis fekete folt a szája fölött.....Pedig nemszén. Én voltam.

Vasárnap késődélután Anyi és én kettesben ejtőztünk a tv előtt, pasi ebéd után hazament, otthon dolgozott, Joepapa pedig úton volt, miután hazadobta Pötiéket. Beszélgettünk, KVztunk a sötétben, csak a tv adott némi fényt és alapzümmögést.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nincs bevált titkos receptem, megsárgult lapokból álló, kopottas mézessüteményeskönyvem amit a nagymamától örököltem volna (kaptam ugyan valakitől egy bájos, kifejezetten mézeskalácsokra fókuszáló könyvecskét, de az nem ugyanaz), csak egyszerűen kipróbálom a kezemügyébe akadó első mézesleírást, amivel mostanában telis-tele vannak az újságok.

Persze, azért figyelem Cserkó blogbarátnőmet, nála biztosan találok valami különlegeset, ami attól lesz az, hogy tőlenekem, és onnantól már hagyományosan majd azt sütöm. 

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Már a kocsiban eltervezte: ahogy hazaér, megkér engem, törjek le egy sort, majd azt rágcsálja, miközben a hideg szélben sétáltatja az ebeket, a pókervereségét enyhítendő.

Még mindig krehácsolok rendesen, így szóba sem jöhet, hogy esti programot szervezzek magamnak, míg Ő pókerozgat, ma meg teniszezget, úgyhogy én maradok otthon pokrócbatekeredni és mézestázni. Mennyivel szebb lenne, ha azt írnám, egész este főzte nekem a forró teát, betakargatott, majd összebújva olvasgattunk a kockáspléd alatt, miközben egy hajtincsemet tekergette az ujjai között......

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Ráböknék én rögtön a boltban, ha megtalálnám az igazit, majd a hátamon is hazavinném, de nincs sehol....A legtöbb nem elég hosszú, így pasi lába lelógna róla, ahogy a mostaniról is, hiszen majd' kétméteresre nőtt. Találtunk stílusában is megfelelőt, de az meg kevéssé masszív, az az érzésem, ha rávetődöm összeroskad, vagy túl alacsonyan van a fekvőfelülete, esetleg magas az ágyvége, amit nem szeretnénk.

Nekem igazi hitvesi ágy kell, egy örök, családi darab (pasi jól kinevetett reggel, a kakaóbajusza alatt)! Ahová hajnalban befurakodhatnak a gyerekek közénk, akkor is kényelmesen elférünk.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Mióta mondogatom már neki, hogy jelentkezzen be a körzetisfehérköppenyeshez egy kivizsgálásra, ill. a beutalókért, de mindenféle kifogással élt. Ebben az anyura ütök, egyértelmű, gondoljunk csak a nőgyógyászkerülésemre. Vagy inkább ne gondoljunk rá! (megőrültem? minek irányítom a reflektorokat a saját szemembe???:-)))

Eleinte arra hivatkozott, hogy nincs bejelentve még az új lakhelyére, amihez két évre volt szüksége (múlthéten egy nap alatt elintézték...), hogy megszerezze, de a héten végre eljutottak Joepapával a nekik kijelölt ellenőrzőpontra (ahol én anno először kopogtattam, akik jól lehordtak, hogy minek lakom a dombtetőn, mer' az már nem hozzájuktartozi....) és a határozott utasításaimat követve, kértek egy teljes laborcuccot.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nem vagyok már lázas. Tényleg, hidd el, csak szörcsögök, mint egy vízköves teafőző. Az ábrázatom rosszabbat mutat, mint ahogy valójában érzem magam: piros az orrom, kiszáradt a szám, hófehér a képem, lefittyed a szemem. Már levonulóban az orrfújós, torokfájós baci, maga után hagyva egy makacs köhögést. De megmérhetem, ha akarod.

Miattam kellett lefújni a pénteki Kispenilátogatást, szombaton nem jutottunk le vidékre, ahol megnéztük volna a régi ágyvégegeket, hogy karácsonyi ajándékként már az új ágyunkban melegedhessünk összebújva. Meghiúsult a tihanyi ebédünk is Joepapával és Anyival (hamár úgyis arrafelé jártunk volna az ágyügyben, meghívtuk Őket ebédelni), hála a nyavalyámnak, ami levett a lábamról. Ma szomszéd lurkókra vigyáztunk volna, de így azt sem lehet. 

Egész nap cidrizek a kockáspléd alatt, forró mézesteát szürcsölök, beleköhögök a filmek legizgalmasabb jeleneteibe. Sosem tudjuk már meg, miből derült ki, hogy ki a tettes....

Nemigazán használunk hőmérőt, inkább homlokösszedugásból állapítjuk meg, hogy szükséges -e a lázcsillapítás. Tegnapig így is volt.

Pasi elment reggelit vásárolni, majd hazafelé beugrott és vett egy új, csipogós, modern hőmérőt. Azóta nincs lázam. Hiába akarja megmérni untalan:-)

Használjuk az ül-fekszik-pacsi tanulásnál, különböző elterelési hadműveleteknél, jókutyafejsimi kísérőjeként, félősebb vendégek oldására (na nem ők kapják be, hanem odaadják a kutyáknak, amitől rendszerint máris sokkal oldottabb lesz a kapcsolatuk az ebekkel).
Rengeteg félét lehet kapni, de nálunk a nagy kedvenc az összetekerső típusú, amiben kétféle ízű pálcika csavarodik egymás mellett. Na, szerintem ezért feláldoznának minket, annyira imádják.

Senem kulcs, senem targonca, de nemisám farkúfecske, mi lehet hát? Reggeli.

Mámor barátom és barátnője bejelentkezett hozzánk egy hétvégi szülinapozásra (jónekem, hogy még mindig az én régenmúlt évfordulómat tapsikoljuk, bár ez már két hete történt, de akkoris:-), hogy átadjanak valami különleges meglepetést nekem. Nade mit tehetünk, ha úgy betáblázódott az adott hétvégénk, hogy vezércselekkel sem sikerül átütemezni, összeboronálni a programokat, így már csak a reggeleink szabadok? Adjunk elegánsan villásreggelit!

Persze az első reakció mi volt a telefonban? "Viszünk villát!"-nagyon humoros....

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A bőséges kínálat ellenére sem találtunk kedvemravaló stílusú radiátorokat, meg úgy egyébként is szeretem magamrabonyolítani a dolgokat:-), ezért aztán a legtöbb helyre a fűtőtesteknek csak a belső szerkezetét vettük meg, vagy a legegyszerűbb fehér téglalapot, mert úgyis későbbi eltüntetésüket terveztem.

Jól kitaláltam egy bontottégláskovácsoltvasas kombinációt, amit végül elvetettünk, mert nehezen lehetett volna hozzáférni a kütyükhöz meghibásodás esetén, ami pedig aggódásra adna okot, mivel nálunk mindig minden meghibásodik.

A fenit képet egy régebbi újságból ollóztam ki, így már csak a vállalkozó kedvű mestert kéne becserkésznem (talán kovácsoltvas bácsi foglalkozik ilyennel?), aki először is megérti, hogy mit szeretnék aztán elkészíteni nekem a fűtőtestköntöseimet. Nem úgy, ahogy szerinte jó, hanem ahogy én szeretném.

Ami a családi fürtösvérvonalat illeti, több is keveredik nálunk. Íme a keresztlányunkunokahugom egyben.

Régebbi kép, már kétévesmúlt, még ennél is csak szebb lett, bár én elfogult vagyok Vele és a nővérével is:-) Sajnos csak ritkán látom. Nem vagyok jó keresztmama....

Hősiesen tűrte, mitöbb, élvezte a támadásokat, a visítós nekifutásokat, ahogy rácsimpaszkodva megpróbálják legyűrni a földre, miközben vicsorogva az arcába ugatnak.

A két páréves szívósabbnak bizonyult mint Ő, vagyis ráosztott szerepe szerint (ami csak a százegykiskutyás játékuk hevében derült ki) a Frász. A további szereplők nevét kicsit félreértette (mesékből még fel kell zárkóznia), mert Pedigrének és Pondrónak szólította Őket:-)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Menekülve a komisz elől, a vasárnapi reggelit követő lakásban való sündörgés után, nemes egyszerűséggel visszabújtam a meleg, puha ágyba lustálkodni.

     

Az eredeti tervben ez úgy szerepelt volna, hogy míg Ő a paplan alól nézi a teniszközvetítést, én odakifliződöm mellé olvasni a csudajó könyveket, melyek hetek óta várnak rám egymás tetjére polcozódva.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Teljesíteni régi vágyakat, nagyszerű dolog! Anyi még sosem járt Tihanyban. Nem tudom, ez hogy fordulhatott elő, pedig így van. De most végre felkerekedtünk, és megmutattuk Neki. Öröm volt látni, ahogy virult a feje, lelkesedett minden kis szegletért, kisgépével kattingatott össze-vissza, mindent látni akart.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Megérkezett a téli hideg, nem vitás. Onnan lehet tudni egyértelműen, hogy ez az első fogvacogtatós napunk, mikor Pasi kiviszi az ebeket reggeli hosszúsétára, még a kezében tartja a kilincset, mikor a résnyire nyitott ajtón beáramló jeges fuvallat orrbavágja, amitől aztán nyomban visszahátrál "Brrrrrrr!!! Hol van a szőrsapkám Boszikám??" berzenkedés közepette.

 

Kezdjük ott, hogy amikor anno, ősz elején kiszúrtam a boltban ezt a bizonyos télitípusú fejfedőt, majd felpróbáltam, Ő jót mulatott rajtam, és hiába mondtam neki, hogy próbálja ki, mennyire kényelmes, fülmelengetős, csak kacagva legyintett egy naperszéset. Pedig kívülről szürkésfarmeres anyagból van, oldalán lapos zsebekkel, belül meg simogatósanpuha, szürke műszörméses (sosem vennék fel igazit!!!??), teljesen ánós.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A szurkálódós, macerálós megjegyzések ellenére is tartom magam ahhoz, hogy igenis jódolog megünnepelni a félévesfordulónkat és kész! Ahogy felköszönöttem Farkast az álnevenapján is (múlt héten), pedig ugye az csak az én eltitkolt másodiknevespiroskámhoz kapcsolódóan született, de már ugyanúgy hozzátartozik, mint az igazineve.

Nem vagyok egy vallásosgondolkodású, de annyira elutasítós sem, és anélkül, hogy bogózgatnám a miérteket, vagy komolyabban beleásnám magam a válaszkeresésekbe, mégis hagyom magam abba a feltételezésbe ringatózni, hogy valaki vagy valakik ott lóbázzák lábukat a felhők szélén, s hol segítséget nyújtanak, hol pedig jól megtréfálnak minket (arról most nem szeretnék beszélni, hogy mégis odafentről miért küldenek szomorúságot, vagy értelmetlen/értelmezhetetlen rossz dolgokat...-egyébként meg, a láblóbázósak csakis huncut és kellemes dolgokkal foglalkoznak, a rosszdolgok máshoz tartoznak. De mint mondtam, ezt nem boncolgatom, így nem tudhatom, hogy vajon mégis kihez....)

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Tengap reggel -picit korábban ugyan mint vártuk- megérkezett közénk Kispeni!!!!!!

Mindketten nagyon jól vannak (végül császárral szülte meg a picit Peni), gyönyörűek, egészségesek. Apuka is bent aludt velük a kórházba, ahonnan bőszen tudósít:-)

Úgy tűnt, a legnagyobbra nődögélő (lassan kitúrta a mögötte álló bokrot is) gömböcnövénykém idén már nem nyitja ki a virágait, mielőtt megjönnek az első vacogtató fagyok, de a novemberi napsütésnek mégsem tudott ellenállni.

Terveztünk egy utolsó, szezonzárósfűnyírbálást, de a sűrű hétvégi programba nem tudtuk belepréselni, ill. az erre szánt időt inkább lustálkodással töltöttük, egy szál pólóban, a teraszon heverészve. Elnézve a kismadarakat, a lepkéket, bogarakat, a bárányfelhős kék eget, inkább tavaszváró hangulatunk támadt, s csak a levegő illata cáfolt rá. 

Pedigősz.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Egy aprócska, sosemlátottpici, mesebeli téren láttam meg a bogyóágakat, ahogy körbeöleltek egy szobrocskát. Nagyon szeretném, ha az én kertemben is állna egy pontilyen, de nem tudom a nevét.

       

Talán valaki megírja nekem, aztán elkezdhetem a fakutatást:-)

Ez egy milyenfa?

Balatoni kompozás a naplementében, november elején. Mi ketten, összegubancolódva. Egy szép, őszi napon.

 

Eszembejutottak a naplementét ábrázoló festmények, melyek többségére azt mondjuk, giccses: az ég nem is lehet olyan rózsaszín, a nap narancssárgája olyan mű a vásznon.....Ha megélem káprázatos, ha lefestem giccses....

 

Félelmetes, ijesztgetős ábrázatúnak készült, most mégis pimaszul mosolyog befelé a teraszról....Inkább mókás, mint rettenetesfogvacogtatós.

Anyiék tökfeje másodiknak született, így sokkal rémisztőbbre sikeredett a hegyes fogaival, mint a miénk.

Évek óta farigcsálunk töklámpásokat, leosztott szerepek szerint: pasi vagdos, kanalaz, kivág, én pedig kimarkolom a forgácsokat a közepéből, aztán megrajzolom a képét.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A mi korunkban -túl a harmincon- egyszerűen nem lehet kimaradni a babalázból, amikor szinte minden ismerősünk gyermeket tervez/gyárt/vár/nevel, lelkesen mutogatja a kisszoba terveket, a megálmodott ágyikót, a falszíneket, tapétacsíkokat. Meg az is igaz, hogy a bezsongott szülőket becsábító babaáruházak pazar kínálata és a cukrászdák tortaválasztéka között párhuzamot vélek felfedezni, már úgy csábulásügyileg, magamra vetítve.

 

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Szarkalábakat sem fedeztem fel, ősz hajszálakra sem leltem a fejemen, meg úgy egyébként sem érzem magamon az idő nyomait (kivéve a kilók felkusszanását, viszont azt a lustaságommal magyarázom, és visszafordíthatónak minősítettem:-), inkább mások hívják fel a figyelmemet az "ideje már az anyaságon törni a fejedet", "most már ne egy újabb szekrényt csináltass, rakj félre a gyerekre", "kicsúszol az időből, aztán majd csodálkozol, hogy lekéstél", "Te leszel a legöregebb anyuka a játszótéren, ha sokat gatyázol", meg hasonló megjegyzéseikkel. 

Öregebb lettem egy évvel és gazdagabb egy hatalmas, masnival átkötött élménypillanatcsomaggal.

Pasi csodás, titkokkal átszőtt születésnapozást varázsolt nekem.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

A reggeli kertipapucsos körülnézéseim egyre rövidebbek, pedig olyan szépségesek a színek! A mininek vásárolt bokrocskáink is lassan egészen méretes formát öltenek.

Az igazság az, hogy annyira élvezem a középreszúrogatást! Idővel majd biztosan lecseng ez is:-)

Minden órát gondosan átállított a házban, a telefonomat is külön ellenőrizte, mert tudja, hogy én úgysem szoktam böködni az időmutatót, inkább mindig rászámolok hatvanpercet a kijelző által mutatott állásra, egy félév múlva meg úgyis megint éppen jó lesz:-)                   

Ma a szokásosnál korábban kellett kelnünk, mert pasinak a fogorvos előtt még be kellett ugrania az irodába, előtte meg lepakolni engem a munkahelyemen.

Csörgött az óra. Ő lenyomja, hogy fel ne ébresszen engem is. Nem az az ágybólazonnalkipattanós fajta, így jóval hamarabb fújja az ébresztőt a vekker, mint ahogy valójában kellene. Ilyenkor rutinosan kinyúl a puha paplan alól, hogy lecsapja a fehér gombot, majd szundikál még egy rövidkét. Általában végül sikerül rávennie magát, hogy kikászálódjon az ágy öleléséből, de valamikor mégsen sikerül. Ilyenkor jól elalszunk.

Ahogy ma is.

Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»

Még mindig ugyanolyan erősnek látom, mint rengetegsok évvel ezelőtt, amikor könnyedén felkapott minket, s büszkén mosolygott. El lehet képzelni Nála igazibb nemisigazi nagypapát?

Reggelente, ha náluk aldutam, alighogy kinyílt a szemem, már rohantam Hozzá, hogy megteposhassam a hátát (azt imádta), ami különleges kiváltságnak tűnt nekem, amit csakis én csinálhattam. Majd lenyomta a piros gombot a kopott magnóján, én pedig énekeltem, meséket mondtam, verseket szavaltam, amit rögzített.

Szerettem, ahogy csakisőtudolyan falatokat ad a reggelijéből, ami mindig sokkalta finomabb volt, mint az enyém. Ma is kedvence a vajaskenyér friss gyümölcsökkel.

Előfordult, hogy Papira osztották, hogy megfésülje a hajamat. Hatalmas tenyerében elveszett a hajkefém, s hiába igyekezett, rettenetesen húzta a gubancomat, de sosem szóltam neki, s mindig büszkén meséltem, hogy aznap Ő csinálta a copfomat:-)