Hősiesen tűrte, mitöbb, élvezte a támadásokat, a visítós nekifutásokat, ahogy rácsimpaszkodva megpróbálják legyűrni a földre, miközben vicsorogva az arcába ugatnak.
A két páréves szívósabbnak bizonyult mint Ő, vagyis ráosztott szerepe szerint (ami csak a százegykiskutyás játékuk hevében derült ki) a Frász. A további szereplők nevét kicsit félreértette (mesékből még fel kell zárkóznia), mert Pedigrének és Pondrónak szólította Őket:-)
Ismét babalátogatóban voltunk, ezúttal a szembeszomszédbarátainknál, ahová pár hete harmadikként érkezett Kisvonat (ezt a nevet a kistesója adta neki, mikor még a babavárás elején tartottak, és a szülők elmondták nekik a nagyhírt, meg azt is, hogy még nem lehet tudni a nevét, mert nem derült ki, hogy kislány vagy kisfiú lesz. Ekkor rögötn javasolta a bátyja: "legyen Vonat a neve, az mindenkinek jó lesz!":-)
Ajándékba vonatos lámpát vittünk Neki.
Igazi kispasis fejű baba, ahogy a mamája mondja, a "férfivonalat képviseli" náluk. Több órán keresztül tartottam a karomban, hol hintaszékben lengedeztünk, majd pedig felkucorodtunk a kanapéra, onnan néztük a sivalkodó tesókat. Szépséges (ahogy a többi gyerekük is), ölelgetnivaló, finomillatú szuszmorgó:-)
Mikor először lejöttem vele az emeletről, leültem, vállamra tettem a sünihajú fejét, magamhozöleltem, aztán Pötyi odajött hozzám, egészen közel hajolt, hogy szinte összeért az orrunk, komoly fekete szemét az enyémbe fúrta, majd ennyit mondott: "Ezs nem egy játékbaba ám!":-)
Amíg én babástul pihengettem, pasi komoly teszteknek volt alávetve: lent feküdt a szőnyegen, ahol először átugráltak a lábai felett (időnként rajta), majd kikiálltották ősellenségnek, akit le kell győzni, párnával támadtak rá és hangosan ugattak. Mikor ledöntötték, Pötyi rögtön a hátamögé szaladt, "Saladok, nehodj beverd a fejed!", majd gondosan pasi feje alá gyömöszölt a párnát.
Próbált egy kis pihenőidőt kialkudni magának, olyankor odabújtak hozzá, megkérték, hogy simogassa a hátukat, de csak nem akart lemerülni az elem bennük, így pár perc múlva felpattantak és húzták pasit a kezénél fogva "Dere bíkózni, már pidzsit pihentel!"
Lopva fürkésztem, meddig bírja türelemmel, mikor töri ki a frász, talán átértékeli a gyerekvállalást, netán még Ő is várni akar pár évet, minek az a rohanás:-) De nem. Kifejezetten élvezte a bandázást.....