Szarkalábakat sem fedeztem fel, ősz hajszálakra sem leltem a fejemen, meg úgy egyébként sem érzem magamon az idő nyomait (kivéve a kilók felkusszanását, viszont azt a lustaságommal magyarázom, és visszafordíthatónak minősítettem:-), inkább mások hívják fel a figyelmemet az "ideje már az anyaságon törni a fejedet", "most már ne egy újabb szekrényt csináltass, rakj félre a gyerekre", "kicsúszol az időből, aztán majd csodálkozol, hogy lekéstél", "Te leszel a legöregebb anyuka a játszótéren, ha sokat gatyázol", meg hasonló megjegyzéseikkel. 

Öregebb lettem egy évvel és gazdagabb egy hatalmas, masnival átkötött élménypillanatcsomaggal.

Pasi csodás, titkokkal átszőtt születésnapozást varázsolt nekem.

Már előző este megkaptam az egyik ajándékomat, ami nem egyértelmű, hogy azért történhetett -e meg, mert nagyon szépen könyörögtem, vagy inkább azért, mert Ő nem bírt magával, és tízpercenként megkérdezte, hogy "biztosnemakarodhogymostodaadjam", én meg ugye akartam. Egy tündérdobozban, ugyanolyan anyagból varrt selyempárnán, mint amilyen a dobozka és az azt átölelő szalag volt, egy karkötő csillogott rám, ami azóta itt szépségeskedik a csuklómon.

Másnap (a tényleges megszületésem évfordulóján) jöttek a kedves jókívánság- és fülhúzóslevelek, zenélő képeslapok, virágok, meglepik, meg persze az elmaradhatatlan, legeslegfontosabb korareggeli engeméjenzős dal, amit Anyi és Joepapa előadásában hallgathatok meg minden szülinapomon, legtöbbször még álmos szemekkel, mert Ők akarnak lenni az első köszöntők. Ezt imádom!!!

A napot egy kellemes étteremben zártuk, kettesben, rózsacsokrosan, beszélgetősen, s a végén még lenyomtunk egy egész bűnös somlóit, egytányérbólkétvillával.

Bizony én már jópár napja kiszimatoltam, hogy valami készülőben van a hátam mögött, de pasi ijesztően jól terelt, majd rántott elő hirtelen válaszokat leleplezősnek szánt kérdéseimre, amitől teljesen elbizonytalanodtam, s kezdtem azt hinni, hogy mégsenemlesz semmi.....Pedig voltak ám furcsa jelek mostanában:

-Vasárnap estére régóta szerveztem egy barátos-családos mozizást, amire jelezték is, hogy jönnének, többen még filemeket is javasoltak, erre az utolsó nap hirtelen mindenki visszamondta a legkülönfélébb indokokkal......egészen csalódott voltam (mint később kiderült, pasi Meskét bízta meg azzal, hogy kinyomozza a pontos terveimet a hétvégére, ill. hogy kik a résztvevők, majd egyenként mindegyiket felhívta "Szia! Csak azért hívlak, mert ki kell találnod valamit, hogy miért nem mész Piroskával moziba, mert szervezkedem neki, úgyhogy hívd fel és mondd le!")

-Anyukám egész héten alig beszélt, ha felhívtam telefonon, Ő meg sosem keresett (utólag bevallotta, hogy kerülte a beszélgetést, nehogy elszólja magát).....

-Aznap kinyitottam az egyébként majdnem mindig üresen tátongó, röhejesennagy hűtőnk alsó rekeszeit, ami tele volt olyan üdítőkkel, melyeket egyikünk sem iszik.....

-Pasi javasolta, hogy nyugodtan feküdjek le egy koradélutáni szunyókálásra, mert anyukámékhoz úgyis csak félháromra vagyunk hivatalosak, s mialatt én hallgattam rá és durmoltam egyet, Ő kitakarította a madarakat, rendet rakott, ki- és bepakolta a mosogatógépet, elmosogatta a sütőtálcákat, sőt, még meg is borotválkozott, amit nem nagyon szokott egymásutáni napokon (pedig nem nagyon szeretem, ha szúrós:-)

-De az első díj egyértelműen a nagynénémet illeti (Anyi ikertestvére).....Pár nappal ezelőtt felhívtam Mérikét, hogy elvinném Enci unokatesómat is moziba, esetleg addig tudna -e vigyázni az ikrekre. Eddig bármikor kellett beugrania, mindig azonnal ment, ráadásul még örül is, ha kimozdulunk együtt, csajok. Erre most "Öööööö, izé, Macikám, hááááát, nem tudom....."-hebegte. "Jó, nem gond, ha nem tudsz átugrani, majd máskor"-válaszoltam meglepőődve. "Add légyszi Farkast, beszélnem kell vele!".

Délutáni szunyókálásomból pasi ébresztgetett, hogy siessek zuhanyozni, mert elkésünk Anyiéktól (ami szintén furcsa volt, mert szoktunk ugyan időre menni hozzájuk, de sosem volt gond, ha nem voltunk pontosak, ráadásul tíz percre lakunk egymástól??!!!), s már cipőben álltam a bejárati ajtónál, mikor meghallottam, hogy nyílik a garázsajtóóóóóóóó....

Felrántottam az ajtót, s elkaptam Őket, ahogy csomagokkal, virágokkal, elemózsiával megrakodva, libasorba, behúzott nyakkal, lábujjhegyen lopakodnak a macskakövön a garázs felé! Hogy meglepődtek a rajtaütésemen, ahogy indiánüvöltéssel megjelentem, ugrálva, visítva!!!:-))) Az én kis/nagy családom: Anyi, Joepapa, Öcsijsajt, Li, Unokatesók, nagynénik és nagybácsik.......mindenki, akikért odavagyok.

Énekeltek, sírtam, ölelkeztünk, nevettünk.

Pasi, a főkolompos mindenről jóelőre gondoskodott: megrendelte az ebédet -ami mellé mindenki hozott valami finomságot, nehogymár éhezzünk- , készíttetett tortát, lebeszélt és rábeszélt, szervezkedett.

Tegnap reggel, mikor még mindig az előző esti füllentősünneplésen nevettünk, felidézve családi vizipipázást, Ő megjegyezte:  

"Látod, milyen jól megy nekem a mellébeszélés, füllentés!? Ezért vagyok jó a pókerben is:-) De azért ugye tudod, hogy sosem hazudnék Neked, soha, csakis ilyen meglepik miatt??!!:-))

Egy kis reklámozósdi is becsúszott a PR-en túl:-)