Mivel mindenben utánozott, egészen addig babázott, amíg be nem került az oviba, ahonnan első nap egy piros műanyagfegyverrel jött haza. Onnantól kezdve emlegetjük a botozós-zsinórozós-tudományosszerelős korszakát.
Annyi szerint Pöti és én nem voltunk mindig jótestvérek, sőt, sokszor azon rágódott, mit ronthatott el, miért marjuk egymást folytonosan. De ugyanakkor beszámolt egy huncut kis csapatról, amit az öcsémmel ketten alkottunk, s míg Ő azon morfondírozott, hol siklott félre a nevelésük, miként tegyen igazságot egy-egy hisztis civakodásunk alkalmával, mire benyitott a szobánkba a nehezen megszületetett megoldással, mi már harsányan hahotáztunk, egymásnak dülöngélve.....
Mikor kimentem bébiszitterkedni, alig múltam tizenhét, s annyira nagyon hiányzott a családom, s bár hamar beilleszkedtem, semmi sem pótolhatta őket. Naponta leveleztünk Pötivel, s talán ekkor erősödött meg a köztünk lévő kötelék, s azóta ragaszkodunk egymáshoz annyira.
Szinte minden nap beszélünk telefonon, én vagyok a bizalmasa, nekem mondja el, ha bajban van, kopogtat, ha elfogy a pénze, s ha már több hét is eltelik úgy, hogy nem találkozunk, beugrik a munkahelyemre egy ölelgetésre (kívülről biztosan furcsa, a recepciós kolléganőm is mindig megmosolyog minket, mert hosszú percekig lógunk egymás nyakában, minthacsak hosszú hajókörütról érkezett volna meg, pedig csak tíz napja nem láttuk egymást).
Tegnap össznépi szűkcsaládi, vasárnapi ebéden voltunk Anyiéknál, hatosban. Mint amikor kipattan egy szikra, s lángra lobban, úgy kezdődik a régi múltra visszatekintő, megállíthatatlan nevetőgörcsünk, aminek már a közepén tartva sem tudjuk biztosan, miből is keletkezett, a körülöttünk lévők meg azon derülnek, ahogy potyognak a könnyeink és egymásba kapaszkodva próbálunk kinyögni egy-egy szót (úgy mint "C", vagy hajszál" aminek jeklentését úgyis hiába magyaráznám, tudom, mert már számtalanszor megpróbáltuk, de másnak ez nemisvicces, nekünk meg annál inkább:-))), amin aztán ismét felnyerítünk....
A tegnapi vége az lett, hogy a makacs kögöhésem ismét felerősödött, de megérte:-)
Nem mondom, hogy egyformán gondolkodunk, vagy egyfelé haladunk mi ketten. Próbálok kevesebbet beleszólni az életében, inkább finoman irányítani, még akkor is, ha én gyakran úgy látom, másként kéne csinálnia néhány dolgot....De itt vagyok, ha kellek, s nekem is ott van Ő.
Remélem, nekem is legalább két gyerekem lesz.
