Pont úgy néz ki, mint aki nem mosakodott meg szénlapátolás után, és ottmaradt egy kis fekete folt a szája fölött.....Pedig nemszén. Én voltam.
Vasárnap késődélután Anyi és én kettesben ejtőztünk a tv előtt, pasi ebéd után hazament, otthon dolgozott, Joepapa pedig úton volt, miután hazadobta Pötiéket. Beszélgettünk, KVztunk a sötétben, csak a tv adott némi fényt és alapzümmögést.
A negyvenvalahány csatorna kínálatából egyet sem találtunk, ahol érdemes lett volna hossszasabban elidőzni, így egyfolytában böködtem a távirányítót. Egy idő után meguntam a dolgot, gondoltam, lődözzön tovább Anyi, aki tőlem messzebb, a kanapén nyújtózótt gyanutlanul, éppen csak a körvonalait láttam.
"Anya, dobom a kapcsolót, most irányítsál Te!" - s már hajítottam is ívesen a műanyag csatornaváltót.
Szegénykém csak ennyit kérdezett, miközben felkönyökölt:"Mit csináááálszúúúúúúúúúúúúúúúúú?"- s nyomban lekoccolta a távkapcsolót..........
A szája fölött találta el, amitől éles fájdalom nyilalt a fogába és az ajkába is, összegömbölyödve kapta oda mindkét kezét. Rögtön lejegeltük, mert nem vérzett ugyan, de vészesen megduzzadt az orra alatti rész, egészen tapíros lett.. Az első riadalom után szokása szerint szórta a humormorzsáit, cukkolt engem a történtek miatt, s nagyokat nevettünk, mikor belenézett a kistükörbe. Néha ellenőriztük, hogy nem mozog -e az erős ütést szenvedett foga, majd elképzeltük, hogyan fog kinézni, ha mégis kiesik, mit fog majd mondani a barátnőjének, ki hiszi el ezt a nevetséges magyarázkodást neki, hogy eltalálta a gyerek egy távirányítóval, na persze....:-)
Joepapa is megérkezett, majd rámszállt: "Kislányom, leülhetek ide melléd, kiélted mára a szüleid ellen irányuló agressziódat, akarsz róla beszélni?" Nemisvicces....:-)
Nagyon rossz érzés fájdalmat, sérülést okozni másnak......Úgy bántott a dolog, pedig még Anyi nyugtatott a másnapi érdeklődös telefonálásaim alkalmával, hogy egyáltalán nem vészes, soha rosszabbat. Tegnap este átmentünk vacsorázni, meg persze megnézni a csücsöricsőrét, ami fekete színben pompázik...... Fájdaloműzőként vittünk neki macskás nyalókát (második gyerekkorát éli, évek óta rajong a pálcikás cukorkákért, ezétr aztán mindig vadászok a különlegesebb darabokra, hogy a kedvére tegyek:-).
Szegény Anyika!!!
