Teljesíteni régi vágyakat, nagyszerű dolog! Anyi még sosem járt Tihanyban. Nem tudom, ez hogy fordulhatott elő, pedig így van. De most végre felkerekedtünk, és megmutattuk Neki. Öröm volt látni, ahogy virult a feje, lelkesedett minden kis szegletért, kisgépével kattingatott össze-vissza, mindent látni akart.
Joepapa hívott meg minket, ahogy mondta "fúllukszusextraellátással", ami annyit jelentett, hogy semmit sem fizethettünk mi pasival, csakis Ő, és mindenre, amit kitaláltunk kiterjesztette az általa felállított, sajátos kategóriabesorolást:-) Így aztán, a joepapaféle túra tartalmazza a kiszemelt ajándékok költségtérítését is, vagyis mikor Anyi és én lelkesedni kezdtünk egy utcaszélén terítőket áruló nénike portákájáért, Apu már alkudozott is (mellesleg bevágódási célzattal megbeszélt egy randit a huncut nénivel tavaszra:-), és kaptunk egy-egy szépséges, fehér asztalterítőt.
Mindnekinek szívesen ajánlom azt a barátságos éttermet, ahol hosszasan elidőzve falazozgattunk ebédidőbe betérvén, mindegyikünk legnagyobb megelégedésére. Rajtam kívűl mindenki halászlevezett, állítólag isteni volt, visszatérünkide kategória.
A sokcsillagos ellátás természetesen magábafoglalta a naplementés, sirályetetős kompozást is, útban hazafelé.
Anyi végre látta Tihanyt.
