Még mindig ugyanolyan erősnek látom, mint rengetegsok évvel ezelőtt, amikor könnyedén felkapott minket, s büszkén mosolygott. El lehet képzelni Nála igazibb nemisigazi nagypapát?
Reggelente, ha náluk aldutam, alighogy kinyílt a szemem, már rohantam Hozzá, hogy megteposhassam a hátát (azt imádta), ami különleges kiváltságnak tűnt nekem, amit csakis én csinálhattam. Majd lenyomta a piros gombot a kopott magnóján, én pedig énekeltem, meséket mondtam, verseket szavaltam, amit rögzített.
Szerettem, ahogy csakisőtudolyan falatokat ad a reggelijéből, ami mindig sokkalta finomabb volt, mint az enyém. Ma is kedvence a vajaskenyér friss gyümölcsökkel.
Előfordult, hogy Papira osztották, hogy megfésülje a hajamat. Hatalmas tenyerében elveszett a hajkefém, s hiába igyekezett, rettenetesen húzta a gubancomat, de sosem szóltam neki, s mindig büszkén meséltem, hogy aznap Ő csinálta a copfomat:-)
