Ujjaimmal fürgén dobolok a klaviatúra betűin, vázlatot írok a heti munkáimhoz, s teljesen elmerülök a szakkifejezések között...Aztán hirtelen bevillan "Ó, de hiszen én terhes vagyok!!!!!!!???" Vigyorogva folytatom tovább a munkát. Egyrészt magamon nevetek, másrészt átmelenget az érzés, az a felfoghatatlan tény, hogy a Migyerekünk szíve ott dobog a pocakomban.
De tisztelem a hagyományokat, s bár a gondolataim leginkább a babavárás körül forognak, vagy ha nem is arrafelé indultak, valahogy mégis ott kötnek ki, azért nem feledkezem meg a kitalálós mókázásról sem. Úgyhogy tessenek kitalálni, ezmiez?
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»