A kis fülei láttán teljesen elgyengültem, mikor felfedeztem a falra szerelt modern képernyőn, s rákérdeztem Dr Pontjónál, hogy biztosan jól látom -e. Lenyűgöző ez a pici emberke, aki csupán öt cm hosszú, s már egészen részletgazdag:-)

Hosszasan kémleltük a vetítőn Nudlit (sajnos csak a doktorúr társaságában, mert még mindig alulról kukkantott be, úgyhogy pasit kizárta az élményből), aki virgonckodott, ide-oda rugdosta magát a kis kuckójában, ami bármilyen furcsa is nekem, az én pocakomban található:-)

Most láthattam először aprócska végtagjait, a formás kis buckosát, s kihangosítva gyönyörködtem a szívverésébe. Új doktorom türelmesen próbálkozott, hogy elkapja a migyerekünket oldalról is, de Ő negyed óráig hol az arcát mutatta, hol pedig a hátát fordította felénk, így csak tizenöt percnyi bújócska után tudta megmérni a tarkóredőt, ami most 11 hetesen és 2 naposan 1mm volt. Akkor is csak úgy sikerült rávennünk Nudlit, hogy oldalról is bemutatkozzon, hogy doktorúr kívülről megnyomkodta az alhasamat, amitől a képernyőn is látható volt, hogy benyomódik a méhem oldala, ami egyáltalán nem tetszett a kisembernek, mert mindkét kezét a buksijához emelte, mintha csak a fülét akarná megvédeni a zajtól.

Dr Pontjó látni vélt még egy kis kukacot is, ahogy Ő modta, de lehűtötte lelkesedésemet, mondván, ez még egyáltalán nem egyértelmű, hiszen képzeljem csak el, mekkora lehet egy alig öt centis pirinyó babácska kukaca. "Ha megkérdeznénk a kint várakozó apját, biztosan azt válaszolná, hogy min. két centis!" Úgyhogy erre nem derítettünk fényt.

Minden így látható adatát tökéletesnek minősítette, s azt is elismerte, hogy milyen szépek a fülei, de utólag visszagondolva lehet, hogy csak én erőszakoltam ki belőle. A gép a mérések alapján pont betöltött 11 hetesnek írta ki Nudlit, vagyis a hossza is megfelelő.

Új érzésekkel találkozom nap mint nap, s alig tudok betelni a tegnap látottaktól, s már halványra néztem a friss képeket Róla.