A nadrágomat két kék befőttesgumival kapcsoltam össze úgy, hogy az egyik a cipzár végét tartotta, míg a másik a gomblyuk és a gomb közötti távolságot hidalta át, így háromszög alakban szabadon hagyva gömbölyödő hasamat, amely az utóbbi pár napban hirtelen növekedésnek indult, s már egyre nehezebben tudom takargatni (Anyika mesélte, hogy annak idején neki már két hónaposan akkora volt a hasa, hogy kénytelen volt bejelenteni a munkahelyén, hogy állapotos. Igaz, Ő igen karcsú volt, tehát jóval feltűnőbb lehetett, mint én a gombóctündérségemmel).
Születésnapi bulira voltunk hivatalosak egy étterembe, s már útközben éreztem, hogy közeleg a rettegett fejfájás, ami mostanában hetente érkezik, s akár napokra lebénítja az agyamat, de tenni úgysem tudtam ellene....
Átvészeltem az estét az összetákolt nadrágomban, kezdődő komisszal a fejemben, mosolyogva és cseverészve, s megint csak reménykedtem, hogy hazaérve lefekszem, gyorsan álomra szenderülök, és reggel kitisztult kuglival a nyakamon ébredek. De nem.
Farkas köntösben kibattyogott a vízgyűjtőig, felemelte a tetejét, hogy megvizsgálaja az öntözőgépezet lelkét, ami napok óta döcögősen üzemel, s ahogy belehajolt, a zsebében felejtett telefonja egyenesen az öt méter mély tároló ajára pottyant.....Így gyorsan körvonalazódott is a napi program: új kártya- és telefonbeszerzőkörútra indultunk (úgy gondoltam, talán ha nem figyelek oda, elmúlik a fránya fejfájásom, így vele tartottam).
Koradélután már alig bírtam felállni a padról, ahová leültetett, míg Ő az új készüléket intézte, s nehezemre esett odakúszni is a pulthoz, hogy rábiggyesszem a nevemet a szerződés aljára. A fejfájás egyre csak erősödött, s kezdtem elveszteni a türelmemet, a kitartásomat, a hidegvéremet, s gyógyszerért sopánkodtam. Próbáltam én jéghideg üdítős flakont nyomni a homlokomba, hogy ottmaradt annak mintázata a bőrömön, balzsammal kenegetni, pasival masszíroztatni, de semmi sem segített, s csak potyogtattam a könnyeimet a kocsiban, s esküdöztem, hogy nem bírom tovább. És akkor feladtam. Bementünk egy patikába, megvettük a doboz pirulát, amit Dr Pontjó engedélyezett, ha már nagyon fáj, s először egy felet, majd kis idő múlva a másik darabkáját is lenyeltem.......
Jégakuval a tarkóm alatt, mentolos homlokkal, patakokban csordogáló könnyekkel feküdtem a kanapén, s vártam az enyhülést, s közben elnézést kérőn a pocakomat simogattam. Gondoltam, hogy nem tűnik el olyan könnyen a fájdalom, mint ahogy a szél elzavarja a fekete felhőket, hiszen sajnos általában több fehérbogyót kell bevennem, hogy hatásos legyen, de most még az egy miatt is lelkiismeretfurdalásom volt.
Csak másnap hajnalra hagyott békét a komisz, mikor öt körül Farkas hazaérkezett a pókerezésből (megjegyzem, megfogadta, hogy ezentúl idén már nem megy, mert elpártolt tőle a szerencse), s az ebek felvertek ugatásukkal, s megkönnyebbülve gubbasztottam az előszobában, az öreg parasztpadon míg Ő fogatmosott, megevett pár ringlót, s hallgattam, hogy mi volt a két ásszal, hogyan esett ki a döntő asztalról idő előtt, s nyerte vissza csupán a befizetett pénzét, s nem hozta el a többszázezres nyereményt, amiből megvehettük volna a szuperbabakocsit, a bébiőrt, és egyéb általam vágyott fontosdolgot.
