Fáradt vagyok és lomha. Meg kismama. Így tegnap közel sem teljesítettem azt a gazolási normát, amit magamtól megszoktam, s míg az elején hajolgatós módszerrel kapirgáltam a tyúkhúrokat, meg a túlburjánzó lóhereféléket a bokrok tövéből, később már csak a fűben ülve, vagy a térdemen kúszva araszoltam előre.

Anyika bezzeg tiszta Mazsimama, aki szintén olyan iramot diktált hetvenvalahány évesen is, hogy míg Neki a nap végére még mindig annyi ereje maradt, hogy jóízűen dalolásszon a pohár bor mellett, addig mi, kukoricapelyhen meg biosalátán felnövő puccnemzedék jeles képviselői félidőben jajgatva dőltünk ki a fűre. Ezt a képességet örökölte Tőle anyukám, aki átjött, hogy segítsen megszabadítani minket a két hónapja cseperedő gazoktól.

Rengeteg szürke műanyag zsákot töltöttünk meg a nemodaillős zöldekkel, bokorfolytós futógyomokkal, eszetlenül megmetszettem a rózsabokrokat, berzenkedtünk az eltévedt fűszálakon, melyek bőségesen nőnek a nemes nővények között, ahol nem kéne nekik, bezzeg a gyepünkön meg foltokban kihal (nyilván ezek a szálak vándorolnak át az ágyásba), Farkas pedig egésznapos fűnyírást rendezett. Estefelé elültettük a névnapomra kapott kókadozó nyári orgonabokrokat, egy lilát és két fehéret, meg egy csomó borostyánt és vadszőlőt, amit Anyika hajtatott nekem, szomszédeltakaró célzattal.

Ilyenkor többnyire csak az esti zuhanyzásnál jutok oda, hogy szemügyrevegyem a harci sérüléseimet, kiműtsem a tüskét a kezemből, így tegnap is csak fürdés közben vettem észre, hogy a térdem vörös és felhorzsolódott, mint aki elcsúszott az aszfalton. Nem mintha sokat rontana ám az összképemen, a lenőtt hajam és a hámló, pirosfoltos fejem mellett.......