A kórház ellen voltak/vannak kifogásaim, mert két intézményt jelöltem ki, s ott kerestem volna szimpatikus orvost, ez pedig egy harmadik, amivel eddig nem is számoltam. A múltkor kellemetlen élmény követően, miután Dr Nemszemüvegest végérvényesen kihúztam a listáról, Joepapa kézbevette a nőgyógyászkérdést, és sorban felhívta a barátait, akiknek lányai szültek már, vagy más okból kifolyólag hiteles forrásnak tarja őket.
Első helyen szerepelt az a kedves, ölelgetnivaló orvosházaspár, akik családunk régi szeretett és tisztelt barátai, s bár a szülők tartják a kapcsolatot, én már vagy tizenöt éve nem is láttam őket, csak a híreket hallom róluk családi ebédek alkalmával. Most is tündériek voltak, mint mindig, és azonnal ajánlottak egy nőgyógyászt, akihez a család hölgy tagjai járnak hosszú évek óta, s mielőtt felkerestem volna, Ők hívták, s beharangoztak nála, így nem kellett csakúgy odapottyannom, ami megnyugtató volt számomra.
Figyelmeztettek, hogy ne vegyem zokon, ha néha morgós, és hangulatváltós, meg nem is egy vállonveregetős, vidámkodó fajta, de vaj szíve van, kedves, szimpatikus, és orvosi szemmel is kifogástalan és megbízható, komoly szakmai tapasztalattal.
Kedden hívtam, s már másnap fogadott is a kórházban, az egészen kicsi de jólfelszerelt rendelőjében. Nem is állt fel a székéről, csak kurtán köszönt, és hellyel kínált. Határozott kérdéseket intézett hozzám, s mindent gondosan felírt egy vastag, meggyötört naptárba, ami láthatóan az élete fontos részét képzi, tele beledugdosott cetlikkel, feljegyzésekkel.
Magas, őszhajú, szemüveges (!), megnyerő és szimpatikus, s egészen olyan, mint ahogy a barátaink leírták nekem. Nem heherészik, nagyon ritkán mosolyog, nem szaval el hosszú, megszokott monológokat, rövideket kérdez, s érezhetően célratörő válaszokat is vár, s az általam feltett kérdésekre is rámszabott, tömör válaszokat kapok, melyeket egyből el is hiszek neki. Elegáns, kellemes, finom úr benyomását kelti, komoly szakmai háttérrel, s az ilyen kijelentéseiből, hogy "nézzük meg, mikor szülünk", meg a képeket átadva "rakja el a fotókat a gyerekünkről" érezhető, hogy fontosak neki a kismamái, vagy ahogy Ő fejezte ki magát "én három hetente szeretem látni a terheseimet". Remélem, később sem fogok csalódni, de itt egyből megvolt a bizalom, amit az előző Nemszemüvegesnél sehogysem találtam. Megnyugtató jelenség.
Felsegített az ágyra, majd kezét nyújtja, hogy ne kelljen egyedül lekászálódni, s igyekezett a zavaromat oldani, mikor a UH után, a tárogatószékbe felkúszva levertem két alkatrészt is a fészkelődésben.....
Amennyire meg tudom ítélni, igen komoly babanéző felszereléssel rendelkezik (túúúúdom, a másik dokinál a magánrendelőjében voltam, s neki is tuti jó készüléke van a kórházban, de akkor mondta volna azt, hogy "Piroskám, ezzel a szerkezettel sajnos nem tudom megmérni sem a gyereket, mert a képernyőjén még én sem látok semmit, fáradjon be a kórházba egy ultrahangra, hogy megnézzük, minden rendben van -e a kicsivel!". De ezzel nem törődött, s nem is izgatta, hogy semmit sem láttunk a gyerekből), melynek Ő a monitorjára szegezte a tekintetét, én pedig figyelhettem a falra szerelt képernyőn minden apró részletet, amit a jó húsz perces nézelődés alatt megmutatott nekem: kezeit, lábait, a már elmített lenyűgöző fülecskéket, gerincét, "az a fonottkalács pedig a köldökzsinór", amin végigmentünk, hogy hol csatlakozik hozzá és hozzám, majd megtekintettük a szikhólyagot, ami lassan majd felszívódik, de milyen jó, hogy még ott van (már elfelejtettem, hogy miértis...)
Tüzetesen megfigyeltük a szívét, majd kihangosította (ekkor kipottyant egy addig erőszakkal visszatartott könnycsepp), s lélegzetvisszafolytva hallgattam az ütemes dobolását, s néztem a szabályos sormintát a monitoron. Ekkor furcsa hangra lettem figyelmes, amitől összerándult a gyomrom: mintha babaoázás, nyöszörgés lett volna, s fennakadt a szemem, s hirtelen buggyantlibaként pár másodpercig olyan volt, mintha a kihangosított szívkalapálással együtt szűrődne ki onnan bentről, s döbbenten meredtem a dokira.....Rögtön levette, mire gondolhatok "A telefoncsörgésem, mintha kismacskanyávogás lenne, ugye?" - mondta mosolyogva. Hát még jó, hogy az, persze, tudtam én!
Elküldött kombinált tesztre (amit egy épülettel odébb csinálnak meg, térítésmentesen, de mivel két-három hét múlva lesz csak kész, mégis elmegyünk az Istenhegyire is a jövő héten, ahol már bő egy hónapja megkaptuk ezt az időpontot, s ott másfél óra alatt kiadják az eredményt), s megnyugtatott, hogy az ultrahang- és a tárogatószékben történt vizsgálat alapján mindent rendben talált odabent.
Lemondom a holnapi másikdokis időpontomat, és azt hiszem, nem kersek tovább, mert remélem, Ő lesz nekem Dr Pontjó.