Éjszakánként hullócsillagot kémlelünk a tiszta, nyári égbolton, amely mint egy búra, úgy borul fölénk, s titkosakat kívánunk magunkban. A hosszúranyúlt jóízű vacsorákat a teraszon költjük el, gyertyafénnyel, szúnyogzümmögéssel s mindig akad valaki, akivel megoszthatjuk a könnyű nyári salátákat, frissen bekevert kőrözöttet paprikával és paradicsommal, s a behűtött gyümölcsöket.
Hajnalban kábultan kelünk, hogy élőben követhessük az olimpiai eseményeket, bőséges maratoni reggeli mellett drukkolunk, s úgy elröppen az idő, hogy délben veszem észre, még mindig hálóingben vagyok.
Rendeztünk istenhozottmarcika bulit, amelyre mindenki eljött, kivéve Marcikát, aki elfelejtette, és lement Balatonra (elnézzük neki, hiszen két éve nem volt itthon, s most is csupán tíz napra marad, de elég röhejes szervezésem volt, ami miatt napok óta cikiznek:-). Aztán itt tartottuk Joepapa egésznapos hatvanadik szülinapi buliját, másnap pedig az ikerunokaöcsiknek hepibörzdéjeltünk, akik egy napon születtek apuval. Pár napra meghívtuk hozzánk az unokatesókat olimpiai együttszorításra, pókerezésre és délutáni fürdőzésre.
Az órára csakis azért nézünk, hogy igazodhassunk a sporteseményekhez, sehová sem rohanunk, s a telefonomat is kikapcsoltam. Ha kedvünk van, ellátogatunk a cukrászdába, s hatalmas adag bűnös fagyikelyhek mellett az ottani kivetítőn nézzük meg a következő meccset, vagy csak egyszerűen elnyúlunk a kertben, a fügefa árnyékában.
Délutánonként Farkas, a kutyák és én összekifliződünk a hidegcsinálómasinával lehűtött hálószobába, s alszunk amíg akarunk.
Nagykanállal merítek a jóból.
