Alig múlt hat centis, de már kiválasztottuk a babakocsiját..... Hát igen, nem tétováztunk sokáig, egyrészt mert egy fontos babakellék, másrészt az egyik legnagyobb beruházás, amire érdemes jóelőre felkészülni, aztán meg már vágytunk is rá, hogy gyerekjárgányok között ámuldozzunk, benfentesként, előre tolt pocakommal tologassuk őket a keskeny áruházi sorokon cikázva.

A kiválasztásnál szemünk előtt lebegtek a lényeges kritériumok, mint pl. bírja kerekkel az itteni terepviszonyokat, könnyedén guruljon a kirándulásokon (Farkas ragaszkodott a nagy, gumi kerekekhez, s elutasította a műanyagkerekes változatokat), legyen hozzá mózeskosár és bébihordozó, amit az állványra tudunk szerelni, s így előbbi biztosítson vízszintes fekvési lehetőséget a picinek, ne legyen túl nehéz a váz, ha emelgetni kell. De ezeken túl, mint ahogy az autókat is kiválasztottuk, erősen hatottak ránk a külsőségek, a babakocsi felépítése, külleme, s főként azokat a modelleket vetettük nagyítónk alá, melyekbe egyikünk a kinézete alapján beleszeretett. 

Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy a legjobbat választottuk, és egyikre sem mondom, hogy általánosságban rosszabb, vagy jobb mint a másik, csakis a mi véleményünket írom le az általunk szemügyrevett típusokról.

Az első versenyzőre ajánlás útján esett a reflektorfény, mivel Mici barátnőm három évvel ezelőtt ezt szerezte be születendő kisfiának, amikor még csak a bemutató darabot tudta megvenni, mert akkor jött be hozzánk. Azóta ebben utazik már Cibarátnőm párhónapos csöppsége is, s mindketten meleg szívvel javasolták nekünk. Tőlem kapott is egy szavazatot, s bár eleinte pasi vonakodott, Ő is behúzott egy strigulát, "biztonsági választás" megjegyzéssel, mivel nem dobogtatta meg a szívét, vagy ahogy Ő mondja, nem esett hasra tőle, de elismeri, hogy jó. Az apró hiba, amit felfedeztem benne, s szerintem igen bosszantó, hogy nem figyelnek oda az ilyesmire, az az ülős babakocsi biztonsági öve, ami csupán néhány redőnypántból áll, s szemben más típusokkal, nincs rajta puha vállvédő, vagy elől a pocaknál szivacsos összetartó izé.

A következő jelöltet Mirwen találta, s rögvest két kézzel szavaztam rá, ahogy megláttam a hirdetéseken és az interneten, majd teljes valójában a nagyáruházban. Színben mindegyik fajtánál a semleges, natúr árnyalatokat kerestük, úgy mint fekete, szürke, barna, bézs, katonazöld, stb., s szerencsénkre a kiállított modell pont a kedvenc színváltozatban pompázott. Lelkesen manővereztem vele oda-vissza, s rögtön megnyertem vele Anyikát is, de Farkas ezúttal hajthatatlan volt, s a következő kifogásokkal élt: picik a kerekei és műanyagok, túl keskeny az ülős babakocsi, kényelmetlen a gyereknek. Én imádtam az anyagát, a kialakítását, könnyű volt és csak úgy suhantam vele, lenyűgözött az a gondos odafigyelés, amivel a részleteket kidolgozták, s itt bizony a biztonsági öv is pihe-puha borítással szolgálta a belevaló kényelmét. Végül kikérdeztünk egy eladónőt, aki Farkasnak adott igazat, s szerinte is bizony nagyon szűkös a hely, s ha hidegebb időben vaskosabb ruhát adok a gyerekre, az belpaszírozódik a babakocsiba.

Innentől kedvesem vette át az irányítást, átlapozott néhány újságot, s kitépett belőlük két gyártó hirdetését is, akiket tegnap kerestünk fel. Az első (ahol vélhetően elhagytam a cipőmet) cég kétféle nekünktetszős kocsit is forgalmaz, ám amelyikért pasi odavolt -ahol a reklámban egy fiatal, jóképű férfi széles, összesfogatmegmutatós vigyorral a száján tolja a gyereket, hirtelen jött nyári záporban (míg más rémülten menekülne a bőrigázás elől), a képen a fazon és a gyerek is igen jól szórakoznak- tetszetős volt ugyan, s még én is elbizonytalanodtam egy kicsit, de megemelve éreztem, hogy jóval nehezebb, mint a többi, s valóban, 16 kilót nyomott. Farkasnak a legjobban az tetszett benne, hogy állítható volt a tologatókarja, s így olyan hosszúra is ki lehetet húzni, hogy az Ő kétméteres sudár  termetével is kényelmesen, görnyedés nélkül tudta volna tolni, de az ólomsúlya miatt Ő is kihúzta.

A másik modelljükre még pontos árakat is kértünk, mert egészen meggyőző volt mind a kialakítása, a súlya, a váza, a kényelmi szempontok, a kiegészítők és a színösszeállítása is, ám a fekete-szürke színváltozatot nem tudtuk megnézni élőben, s nincs is az országban, ezért ha azt választottuk volna, csak akkor derül ki, hogy tényleg olyan -e, mint a katalógusban, ha már megérkezett, s ki kell fizetni. De ezen a kocsin erősen gondolkodtunk,  hogy hátha ez lesz a befutó.

Az utolsó helyre már nem is akaródzott elmennem, hiszen előző este az interneten utánaböngészve kiderítettem, hogy míg a fentiekben felsorolt típusok ára is az eget verdesi, ez aztán tényleg horrordrága. Pedig mégis itt bukkantunk rá az igazira! Gyönyörű, könnyű, praktikus, tágas, könnyen kezelhető, hatalmas gumi kerekekkel, kifogástalan az anyaga, a színősszeállítása, egyszerűen összecsukható, a betétek moshatóak, állítható minden mozgatható része, a biztonsági öv kipránázott, megfelelő méretű a pakolórésze, és még a tolókar is ki-be húzható, aszerint, hogy alacsonyabb vagy magasabb egyénhez akarjuk méretezni. Csodálatos darab!

Nem olcsó. De rögtön megemlítem, hogy remélhetőleg nem gondolom meg magam a szülés után, s hamarosan követi a testvér is Füleskét, aki szintén élvezheti a kényelmes járgányt, s már jelentkezett is egy előrelátó barátnőm, aki csak úgy öt év múlva tervezi a babát, hogy majd akkor megvenné tőlünk féláron:-)

Öröm látni Farkas lelkesedését, ahogy munkahelyére beérve első dolga volt megmutatni a kiválasztott kocsit, s büszkén prezentálta otthon is Anyikának a befutót. Persze azt állítja, hogy én szerettem bele......Novemberre tervezzük behúzni a barlangunkba.