Piroska és Farkas

Úgy másfél óra telik el a felkeléstől számítva, mire bemásznak a kocsiba és elindulnak az ovi felé. A felkelésnek három típusa van nálunk: 1. lassan nyújtózkodós, amikor sokáig csendben van, lassan ébred, figyelget, vagy megkeresi a kezünket, hozzánkkuckózódik, és csak jóval később szólal meg, azt is főleg suttogva. 2. azonnal kipattan a szeme és mesélni kezd, vagy énekel. 3. a legeslegritkább esetben felpuszilgatjuk, mert sokáig alszik, vagy korán kell elmennünk valahová. De általában magától kel fél nyolc körül. Ekkor jön egy rövidke apanyúzós játék, vagy könyvolvasás, öltözés. Lent hajfésülés, frizurakészítés, közben az étkezőasztalnál rajzol, színez. Elkészül a turmix és valami reggeli, általában együtt leünülnk és megreggelizünk (de mivel közben is szövegel, meg kérdez, jó lassan tesszük mindezt). Tele bendővel mégjobban pörög, mint előtte, ezer "játszuk azt, hogy..." következik, rohan, kimegy a kertbe, terelgeti a kutyákat, megeteti a halakat, felmászik a mászókájára, körbeszaladja a házat, megkérdezi, hogy letéphet -e egy szál virágot, ugrál le-fel a lépcsőn, stb....Ezalatt Apaca lezuhanyzik, felöltözik, néha megszakításokkal, mert jönnie kell valamit megnézni, megjavítani, eljátszani, stb...Behívjuk fogatmosni, vitamint bevenni, pisilni, s mikor ezeket kipipálta, elszalad, hogy válasszon valamit, amit bevisz az oviba (általában mostanság ló, színeznivaló, valami állatka, stb.). Be kell kenni az összes rémesre dagadt szúnyogcsípését, megkérdezi, hogy a saját napteje benne van -e a katicás hátizsákjába, majd úgy néz ki, indulhatnak. A kocsibaszállás előtt még huncutkodik valamit az előkertben, megint valami "játszukazthogy" van, ismét kutyákat terelget (akik kikísérik), ezer puszit ad nekem, az arcomra és a bombimra (egyenlő a mutató- és hüvelykmatyim közötti bőrrész, amit morzsolni szeret:), megpuszilja a hasamat vagy átöleli, megkérdezi, hogy mozgolódik -e a kisesó, szökell és nevetgél nagyokat, majd beszáll végre a kocsiba, de onnan is magyaráz és kiabál kifelé, hogy szeret meg hogy érezzem jól magam és hogy Apaca jöjjön érte legelsőnek az oviba. És ez a másfél órás indulás annyira intenzív, hogy utána le kell ülnöm egy kicsit.

Aki azt mondogatja, hogy nyugodjak meg, meg hogy ne idegeskedjek, mert árt a kisbabának, az nem érti, hogy nincs egy lélekkikapcsolóm, vagy egy szívsajgásszabályozóm, mint a rádión a halkítógomb, amit csak át tudnék húzni a minimális szintre. Ezekkel a kutyákkal olyan szoros a kapcsolatunk, olyan nagyon régen vagyunk együtt és olyan szeretetben élünk, hogy nem lehet csak ésszel gondolkodni a mostani eseményekről. 

Farkas könnyeiből sosem mutatott ennyit a húsz év alatt, mint amennyit láttam az arcán legördülni. Tegnap délután is bement meglátogatni Alfit, aki annyira örül neki így is, ebben a sanyarú helyzetében. Fantasztikusak a kutyák, hogy a hozzánk fűződő viszonyukat, a boldogságukat, ha meglátnak nem befolyásolhatja semmi, tiszta szeretet és kész. Sírva hívott fel, hogy még mindig nem tud lábraállni Alfi, pedig próbálkozna. Az oldaáln fekszik, a fejét is nehezen tudja mozgatni. Este is hívtuk - Nünü szeretett volna érdeklődni felőle, mert nagyon várja haza. Elmondtuk neki az igazat, hogy elütötte egy autó, mert fekete és nem láthatták jól, meg ugye nem hall, és nem vette észre, hogy jön valami. Annyit mondott, hogy "kár, hogy nem fehér". Nagy kerek szemekkel kérdezősködik, hogy mi lesz vele, örökre ott kell maradnia, mikor jöhet haza, meggyógyul -e és hasonlók. Nehéz visszafogni a szomorúságunkat, miközben kiszáll a kádból, libeg körülött a két copja és azt mondja: "Csacsi öreg medvénk, mikor jössz már haza?", majd lábujjhegyen betipeg és ezt ismételgeti. Ma fél 11-kor kell hívni a kórházat.

És ha még nem lenne olyan nehéz a lelkünk, mint egy vagon ólom, akkor itt van Fügi. Akit egy hete viszünk az orvoshoz, és mindig csak legyintettek. Hát tegnap egy másik doki vizsgálta, rögtön mondta Farkasnak, hogy méhgyulladásra gyanakszik. Sürgősségi vérvételt kért, de annyira, hogy maga ment el valami véradatért még este, és fél kilenckor felhívott minket. Méhgyulladás, ki kell "pakolni" mindent Fügiből. Bár rémesen hangzik, de kérdeztem, hogy akkor ez olyan, mint egy ivartalanítás, utána szépen felépül és kész? De Ő nem bíztat. Azt mondja, olyan rossz a helyzet, annyira vészes a véradata a kutyának (persze, egy hete kilincselünk ott, mondogatjuk, hogy ez nem csak a meleg meg a fogkőleszedés miatt van, és arra is csak legyintgettek, hogy nem eszik 6 napja), hogy nem akar hitegetni, nagy a valószínűsége, hogy belehal a műtétbe, de ha nem csinálja meg, akkor mivel az utolsó pillanatban vagyunk, pár óra és elpusztul. Kérdeztem, nem lehet -e még tegnap éjjel műteni, de nem, mert kapott valami gyógyszert, aminek este hatnia kell. Ma 11-kor műti. Nem is értjük. Két kutyánk küzd az életbenmaradásért, egymástól függetlenül, két kórházban??!!!! Dehát nem arról volt szó, hogy nem csap villám ugyanoda egyszerre, vagy hogy is van ez?????

Fügi gyenge, nyilván fájdalmai is vannak és már egy hete, hogy nem eszik. Remeg, de azért mindig csóvál Ő is, mikor meglát. Ha teheti, engem követ és ha csak egy pillanatra megállok, leteszi a fejét a lábamra. Ha kinyitjuk az ajtót, rögtön eltűnik a kertben és elbújik mindig ugyanazon bokor alá, amit sosem csinált. Ma meg egy gödröt kezdett el ásni. 

Annak ellenére, hogy tegnapelőtt nem aludtunk az izgalom és Alfi keresése miatt, tegnap sem tudtunk sokáig. Elaltattuk Nünüt és beszélgettünk, sírdogáltunk felváltva. Vajon, ha már így kuszálta a dolgokat a sors, megadja -e nekünk, hogy mindkettő felépül? Vagy kegyetlen -e annyira, hogy mindkettőt elveszi tőlünk? És miért egyszerre? Annyira ördöginek tűnik ez a mai 11 óra, hogy mindkét helyen akkor döntenek a kutyák sorsa felől? Még az is felmerült bennünk, hogy talán azért kell fizetnünk most, hogy a kicsi Rózi velünk maradhatott? Hogy ennyire harcoltunk a sors ellen, hogy nem hagytuk magunkat? Várunk. Farkas nem ment be ma dolgozni, csak Nünüt vitte oviba. Én nem mentem diabetológiára.

És egy durranás így a végére. Ebben a pillanatban tettem le a telefont, most hívott Farkas, hogy leadta Nünükét oviba, majd utána kidurrant a bal hátsó kereke, megy az autószerelőhöz.

Nagypapa lassan hazatér a kórházból, ahol megint jó sok időt eltöltött egy borzasztó fertőzés miatt. És mivel Papa meglátogatta, meg Ő viszi majd haza kocsival, így onnantól számítva két hét karanténban vannak tőlem Anyikával. Ami azt jelenti, hogy sem Anyika nem tud átjönni bandázni velem, előkészíteni a babaszobát, kimosni és vasalni a ruhácskákat és készülődni együtt, ahogy terveztük, sem Nünü nem látogathatja meg Őket, mert veszélyes rá és a kisbabára is a fertőzés, ha esetleg Ők elkapták.

Füge meg lassan egy hete nem eszik. Azt hittük a foga, így hétfőn volt altatásos fogkőleszedésen, de nem lett jobb. Remeg és nem eszik semmit. Tegnap megint volt orvosnál, megvizsgálták, nem lázas, nincs bélelzárórása, nem találnak rajta semmit, ami aggasztó. Ma sem változott a helyzet, úgyhogy Farkas Alfi meglátogatása után elvitte a helyi orvoshoz megint Fügét, ahol éppen műtét van, ezért délután kell visszavinni vérvételre.

Én meg sehogysem jutok el a diabetológiára, de legalább a cukorértékeim egészen jók.

Tegnap este történhetett, bár mostanában már sosem jön ki velünk, mert öreg, fáj a lába, melege van, stb. Valószínűleg mégis kislisszant az ajtón, mikor a barátnőmék megérkeztek úgy este hét körül. Ők sem vették észre, és én sem. Jóval később kerestük, vacsoraidőben, mert olyankor meg mindig sündörög, hirtelen felpörög, ha ennivalóról van szó. Naphosszat heverészik, horpaszt az emeleten a kosarában, szóval nem gondoltunk rosszra, de ott sem volt. Kerestük mindentütt a kertben, majd Farkas egész éjjel ment kocsival, gyalog, elemlámpával. Én közben megosztottam mindenhol a neten, ahol tudtam, hogy keressük, elveszett. Attól féltem a legjobban, hogy elüti egy autó, mert sötét van, fekete és nem hall már egyáltalán. Nünü így aludt el, hogy Róla kérdezgetett (érdekes, mostanában egészen közel került hozzá, sokat simogatta, tegnapelőtt este pedig felkeltett, hogy nézzem meg, milyen "cukin alszik az Alfi"), és mikor kinyototta a szemét, ez volt az első kérdése is, hogy hol van Alfi, megtaláltuk -e már.

Ekkor hívták Farkast (csacsi öreg medvénk hajlott korában kapott chippet) az állatkórházból, hogy este leadták a kutyát. Egy hölgy talált rá, jóval messzebb tőlünk, az autóúton hevert elütve......Felvette és elvitte a kórházba. Nagyon rossz állapotban van, s bár külső sérülései nincsenek, nem bír felállni a hátsó lábaira és sokkos állapotban van. Farkas berohant hozzá, megismerte Őt, de csovászni nem tudott (pedig a legnagyobb műtéte után is ezt tette).  Egész nap infúzión lesz, és ha egy kicsit jobban van, megröntgenezik (mert addig nem merik bódítani), mert az orvosok szerint valami belső sérülés van a lábánál, csipőjénél. Ami nagy baj lenne, mert műteni már nem akarják, mivel nagyon idős kutyus, 15 éves és nem bírná az altatást. Várjuk a híreket Róla, Nünü pedig feltétlenül meg akarja látogatni, de nem tudom, hogy mennyire tenne jót neki, meg egyáltalán Alfinak is. Én is próbálok lehiggadni Rózi miatt, aki valószínűleg érzi, hogy elsírtam egy lavórnyi könnyemet az éjszaka és reggel, és annyira fészkelődik, hogy soha nemlátott módon mozog a hasam és szerintem meg is fordulhatott egészen, vagy legalábbis bukfencezik odabent.

Szívem szakad és magamat hibáztatom, hogy miként lehet, hogy elkóborolhatott tőlünk, hiszen a 15 év alatt sosem fordult elő. Mit érezhetett szegény és hogy tudott ennyi kilómétert legyalogolni, Ő, aki itthon alig megy már pár métert, mert fáradt és fájdogál a lába???!!! És mit érezhetett, mit gondolhatott, ahogy ott fekdütd az út közepén, elütve, hangos autók suhantak el mellette....Csak ment, ment addig, míg el nem ütötték, remélve, hogy hazatalál. Annyira, de annyira rémes és úgy sajnálom!!!!!!!!!!!!

Együtt festették a díszletet, a fákat, a háttereket, a papirházat, mindent. Le a kalappal az ovónénik előtt, akik kitalálták, betanították és elkészítették a gyerekekkel az évadzáró színdarabot! Majd két hónapon át dolgoztak a kicsikkel, míg összeállt minden. A Migyerekünk nem akart szerepelni. Kicsit le is görbült a szám, mert nem értettem, vajon miért nem élvezi a szereplést, hiszen én kicsinek mindig imádtam, és olyan jó móka, sajnáltam volna, ha teljesen kimarad belőle. Persze mindenkinek a szerepét kívülről fújta, otthon mindig eljátszotta az egészet nekünk, de még hallani sem akart saját szerepről. Aztán a végén megkapta a virág szerepét, ami valljuk be, sok szövegtanulást nem igényelt, bár Ő nyitotta a darabot a gazdasszonnyal, kuporgott, majd a locsolás miatt kinyílt (akkora hévvel és lelkesedéssel nőtt meg és borult sziromba, mintha oszkárra pályázna ezzel a virág alakítással:) Boldogan integetett nekünk, izgalomnak nyomát sem láttuk rajta, élvezte a virág szerepet, egészen addig, míg a zseniális szirombontását nagy nevetés és taps nem koronázta, amitől azt hiszem, megijedt, vagy ahogy később mondta, úgy hitte, hogy kinevetik, meg hangos is volt a közönség, és a reakciója a következő volt: durcás fejet vágott, toppantott, lekapta a virágjelmezt a fejéről és dühösen elhajította:)

A darab végén büszkén meghajolt a többiekkel és azonnal kinézett rám, hogy látom -e, mit szólok hozzá. Imádat!

Pötty kora óta a nyári szezon Nünüindönájt programmal indul. Régen, mikor még le tudtam fektetni délután (most iszonyú ritka, pedig az oviban alszik), és hosszabbat aludt, az esték pedig melegedni kezdtek, fogtuk magunkat és csináltunk egy-egy késő esti programot Szupercsirkével és felfedeztük Budapestet esti kivilágításban. Imádta. Voltunk a Gellért-hegyen, lófráltunk a Váci utcában, stb. Tegnap pedig a Dunával indítottunk, mert annyit meséltünk Neki az árvízről, hogy napok óta megállapodtunk, megnézzük a vízállást közelről. Utána elhaladtunk a kivilágított óriáskerék mellett, amire azonnal fel akart ülni, de tekintve, hogy este 10 is elmúlt már, ezt elnapoltunk, viszont megálltunk és sültkrumpliztunk még egyet (én persze nem ehetek ilyesmit). Hát bizony, ezzel a copfosnégyévessel már az éjszakában is lehet bandázni (igaz, már kétévesen is ezt tette időnként).

Burgonyamajszolás közben az égre nézett, boldogan újságolta, hogy tele van csillagokkal, úgyhogy lehet kívánni, majd gyorsan el is mondta, hogy Ő mire vágyik: "Azt kívánom, hogy Anyaca örökre maradjon velem." Hhhhhhhh........

A hétvégén begyűjtött harci sérülések: 1. az ovis bulin a legnagyobb lovascsaj lábára lépett rá a ló, vagyis Nünü szandáljából kilógó nagyujját célozta be. Legalább kicsi póni volt, mondjuk abból a vaskodabb fajta, és a gyereknek volt annyi lélekjeneléte, hogy azonnal odébblökte magáról. Lett egy kis ordítás, sírás, szipogás ás kicsit be is dagadt, de vasárnap már ment a lovardába edzeni. 2. Másnap bandáztunk, tele voltunk programokkal, de a nap elején meglátott egy hatalmas ugrálóvárat egy zárt rendezvényen, ahová beengedtek minket (közölte, hogy a másik, ami az Ő méretének megfelelő lett volna szerintünk, az "Nekem túl kicsi, olyan kajla fajta!", úgyhogy a nagyra mászott rá), úgyhogy azonnal bevetette magát. Engem a hideg is kirázott tőle, mert szinte merőleges gumifalon esett alá, ráadásul az egész ugráló magas volt, viszont nem volt korlátja. Éppen szóvátettem Farkasnak az aggodalmamat, mikor abban a pillanatban Nünü arccal előre landolt az apja lába előtt. Azt kell mondanom, hogy marha nagy szerencse, hogy csak a szája repedt fel (ömlött a vér, amitől persze kikészültünk, mert szerencsére eddig nem volt ilyen balesetünk, ahol a gyerek vére hullott volna) és nem a nagykát törte ki.....Kicsit fodros lett a csőre, a fogai is megmaradtak szerencsére, de a kedve elszállt és lefújta az aznapi programot, majd a kocsiban közölte, hogy "Ma ne fotózz Anya, mert nem tudok boldog arcot vágni!" (bár sosem kértem, hogy azt vágjon:) 3. Tegnap volt lovagolni, aztán szomszédovisbarátnőnél mocsoklevest főzni szirmokból és sárból, majd gombászni a Papával. Este a kád előtt átnéztük és találtunk benne egy ici-pici kullancsot, amitől pánikolt, de ahogy utána Papának beszámolt a telefonba, "Volt kullancs ügy Papa, úgyhogy Te is nézd át magad, de Anya profin kiszedte."  Itt pedig egy mezős sorozat Róla, a kis fodrosszájúról, aki éppen állítása szerint aznap nem tudott boldog arcot vágni.

Kipróbáltam a régi túrótorta receptemet diétásabb változatban és nagy örömömre nem vitte fel a cukromat. Hurrádejó! Íme a recept, ami attól, hogy nekemvaló, nagy kedvence Farkasnak és Pötinek is.

Hozzávalók:

1 kg túró

3 db tojás

3 evőkanál búzadara (na, ebből nem kaptam semmiféle egészségesebbet, úgyhogy maradt a sima)

2 evőkanál teljeskiörlésű durumliszt

2 evőkanál citromlé

250 dkg vaj

1 zacskó sütőpor

cukor helyett tettem bele 3 kis kanál norbi féle nyírfa cukrot

Lehet még beletenni vaníliáscukrot meg mazsolát, de én magamnak nem mertem.

Vajat megolvasztom, megy bele a tojások sárgája, aztán az előre összekevert búzadara-liszt-sütőpor, citromlé. Utána a sok-sok túró. Ha úgy esik jól, lehet botmixerrel simára keverni, én most legutóbb csak kanállal kotyvasztottam. A végén hozzákeverem óvatosan a jó keményre vert tojásfehérjét. Bele egy oldalt kivajazott, alul sütőpapirral bélelt csatos tortaformába és megy az előre kb.150 fokra melegített sütőbe. Én 45 percig sütöm légkeverésesen, utána pedig még negyed órát hagyom állni a sütőben, miután lekapcsoltam. Melegen is isteni, meg úgy is, hogy kihűlt és keményebb lett. 

Készül a szobája. Pöti és Farkas kifestették hófehérre (jaj imádtam volna szaglászni a festéket, de nem igazán mertem...), aztán a héten jött Papa és Nagyika és felszerelték a lámpát (rosszul:), majd tegnap megint jöttek és felszerelték Farkassal újfent. Átkerült Nünütől a pelenkázó (ami Nála komóddá lett alakítva, most pedig megint rácsavarozták a pelenkázós részt), bement a hintaszék és a kiságy. Annyira megható bemenni oda.......A fekete kovácsoltvas ágyat jövő héten lekenjük fehérre, és azt hiszem, a hatalmas, régi szekrény is fehér lesz, bár imádom így nyersenkopottan is, de valahogy fehérre kívánkozik. Meg kell szereznem még a csillárt és megvettem használtan a rácsot is az ajtóra. Kell még egy-két falra szerelhető polc és ha lesz energiám és időm, akkor antikolom a hatalmas, aranyozott képkeretet is fehérre és tetetek bele tükröt.

Járunk nst-re, egyelőre az eddigi kórházba (ott folytatom a diabetológiát is), aztán jövő héten egyeztetek az orvosommal, hogy mikor nézhetek körül az új helyen.....És valószínű, hogy fogadok egy B szülésznőt is, ha nem július 15. után szülök, akkor legyen mellettem egy megbízható, ismerős arc. Ráadásul ugye lobbiznom kell azért, hogy ha Farkas nem is szivároghat be a műtőbe, legalább a szőrkontaktus meglegyen, és egy fotósismerőskedveslány ott lehessen végig a gépével és megörökíthesse a pillanatokat, ami nekem nagyon fontos lenne (Ő is annyira, de annyira készül:).

A savasság még mindig eléggé kínoz, meg mostanában időnként rámjön, hogy alig bírok menni, annyira fáj lent a csontom az alvázam fölött. Vannak még ilyen-olyan szúrkálások, kisebb görcsök, ilyesmik. És hatalmas rugdosások. Azt hiszem, még mindig faros fekvésben nyomul kisbaba, amit a mellalatti rúgásokból következtetek ki:)

Próbálok sokat pihenni, ahogy előírták, de nem mindig sikerül.

Szivacslabdaszaglászás. Ahogy Nününél is előjött, most is megveszek a szivacslabdaszagért. De annyira, hogy a falat tudnám kaparni egy-egy új labdáért (alig lehet kapni...a múltkor bementünk bicajt próbálni Nününek, és elkaptam egy eladólányt, akitől kérdeztem, hogy van -e szivacslabdájuk. Mutatott is párat, de az nem az eredeti típus, inkább valami fura, tömör szivacsból lehet, és így el kellett magyaráznom neki, hogy miért is van erre azonnal szükségem....Ekkor új erőre kapott, mindenkit végighívott és átrohant az áruházon, de sajnos nem volt...pedig addigra már Őt is érdekelte a szaga:)))) Ahogy az öcsém szokta mondani, egyszerűen annyira akarom azt a szagot, olyan megkellölnömfrenkdrebint módon. Kb. két hónapja jött ki rajtam és azóta üldöz ez a nevetséges dolog:) Vettünk Nününek új pasztelkrétákat és amikr kibontottam, a tetején volt egy hosszú, szivacs borítás, amit azonnal teszteltem és pont olyan volt, mint a szivacslabdaszag. Hát én ott leültem, és belemerültem a szaglászásba, ami olyan határtalan örömérzést okozott:))) Persze nem merem annyira és annyit szaglászni, mint amennyire kívánom (konkrétan egész nap az orromra kötném), mert félek, hogy esetleg ártalmas lehet, bár elég gyenge a szaga (és hogy a fene vigye el, marha hamar kiszagolom, még így is, hogy spórolok vele:))). És ami bosszantó, hogy alig lehet kapni. A bútorboltos piros bohócorr meg kicsi és tényleg hamar kifogy a szaga...Erről ennyit, ez is sok:)

Biztosan kívánnék ételeket is (mint pl. friss kiflit tejjel), de nem tehetem a cukordiéta miatt, így aztán leállítottam az ilyen irányú vágyaimat. Mondjuk tegnap direkt azért kerekedtünk fel, hogy vegyünk nekem egy pohár Norbi fagyit, abból is a meggyesjoghurtosat szeretem csak, és erre egyetlen darab sem volt a boltban, egyikben sem. Mikor pedig az eladóhölgytől megtudtam, hogy nem is lesz egy darabig fagyi, mert Norbiék éppen fagyit fejlesztgetnek, pont most, mikor én a nyolcadik hónapba lépek és ez az egyetlen édesség, amit kb. kívánhatok és megengedek néha magamnak, na azt személyes bántásnak vettem:)

Sok levelet kapok a terhességi cukorbetegséggel kapcsolatban, ezen belül is a miteszek és mennyit kérdéskör, ami leginkább érdekli a sorstársaimat. Itt is elnézést kérek, amiért nem válaszolok mindenkinek külön-külön levélben és köszönöm, hogy megtiszteltek levélben! Örülök, ha írtok, mindent el is olvasok, de nézzétek el nekem, hogy nem válaszolok személyesen, de egyszerűen nem jut erre időm! Úgyhogy inkább megírom itt a blogon, hogy én hogy csinálom. Fontos, hogy én sem vagyok szakértő, csupán sajnos sok tapasztalatom van, mivel Nününél is, és most Rózinál is szigorú diétán és inzulinon vagyok. Ha tehát valakinek magasabb lesz a cukorterhelése, akkor irány a kórház diabetológiája! Nekem azt mondták anno, hogy terhelésre sem mehetne 7 fölé az érték 60 perccel evés után.

Ami nekem jó, vagyis nem viszi fel a cukorértékemet, az másnak lehet, hogy jól kiugrasztja, szóval ki kell próbálni és megfigyelni, hogy Nektek mi az, ami bejön. Pl. reggelire gyakorlatilag mindegy, hogy milyen szénhidrátot eszem, akkor is megdobja a cukromat, még 5 egység inzulin mellett is. Úgyhogy legtöbbször nem eszem szénhidrátot reggelire, csak pl. egy fél papirkenyeret (ez az a lapos, barna, roppanós cucc, 9 g szénhidráttartalommal), ami csupán 4-5 gramm a megengedett 20 g helyett. Ehhez eszem mondjuk egy tojást, vagy sajtot, vagy egy szelet sonkát, meg valami zöldséget, paradicsom, retek, uborka. Nem sok, de most már nem is nagyon kívánom a reggelit (valószínűleg azért, mert nem is nagyon élvezetes így ugye..). Néha megpróbálom, hogy mi van akkor, ha eszem egy szelet graham kenyeret (a szeletelt, ami 9 gramm körül van szintén), mint pl. ma, de rögtön 7,2 lett a 60 perces érték (mondom, 5 egység inzulin mellett...amúgy meg ha még ráhúzok 15 percet, vagyis 75 percet nézek, akkor meg már csak 6,5), míg az előző, félpapirkenyeres változatnál kb. 6,5 között mozog. Így volt ez az előző terhességnél is, hogy ennyire rosszul reagálok a reggeli első étkezésekre, ez van. Egyeztettem a doktornővel, hogy inkább nem adnék 10-12 adag inzulint, hanem reggelire minimális 5-6 gramm szénhidrátot eszem csak, és majd uzsonnára eszem picivel többet.

Tehát reggeli:

-fél papirkenyér, sajt, zöldségek, felvágott

-vagy tojásránotta (a tojásban nincs szénhidrát, viszont mivel magasabb kicsit a koleszterinem, így nem eszem belőle sokat), zöldségek

Nálam egyébként inkább az a gond, hogy nem eszem meg a 120-130 grammnyi előírt minimális szénhidrátmennyiséget. Pedig a doktornő szerint nem lehet ennél kevesebbet enni, inkább az inzulint kell emelni. Igyekszem ezért ezt is tartani. Fontos, hogy a napi felosztást is tartsuk. Nekem így kb:

reggeli: 5g

tízórai: 25 g

ebéd: 40 g

uzsonna: 20 g

vacsora: 20 g

pótvacsora: 15 g

Nününél nagyon pontosan kimértem mindent, centire. Most már kb. tudom, hogy miben mi van (van, hogy újat eszem, akkor persze utánanézek és kimérem, mint pl. az epret), hány kanál barnarizst ehetek és nem mérem le szemenként kb.

Tízórai. A reggelihez még annyi, hogy ott tejterméket nem szabad fogyasztani, és sokan úgy vélik, hogy ezt egész délelőtt tiltani kéne. A doktornő szerint valakinek pl. a tej is megnyomja a cukrát, de én ezt eddig nem tapasztaltam. Ráadásul sokszor annyira kívánom a meleget és valamennyire édes ízt, hogy a KV a jutalomfalatom. A diabetológián beszélgetek lányokkal, akik közül pl. sokan esznek túrórudit, vagy túróstáskát, stb. persze kimérve, hogy az adott étkezésbe beleférjen szénhidráttartalmával. Na én ilyeneket egyszerűen nem merek enni. Kiiktattam mindent, amibe egy picike cukor vagy fehérliszt van, még akkor is, ha beleférne a széhindráttartalma miatt az adott étkezésembe. Mert kitapasztaltam, hogy felviszi a cukromat sajnos. Így szinte nem eszem kenyeret egyáltalán, max. azt a vacak papirkenyeret, de azt is ritkán, semmiféle cukrosat, fehérliszteset. Viszont iszom tejet, tejesKV-t. Van egy jó kis tejhabosító szerkezetünk, amivel a tej olyan lesz mint a tejszínhab. Megy bele egy édesítő (most keres Farkas nekem valami egészségsebbet annál, ami itthon van, mert azt sem szeretem a gyereknek adni....), és sok fahéj a tetejére, az édes íz miatt. És így, bár nem lesz édes a tejesKV, eszem hozzá 1-2 db diabetikus kekszet és máris elégedett vagyok. 

Vagy eszem egy adag epret (pár hete bíztatott a doktornő, hogy próbáljam ki azért a gyülölcsöket, mert így a falat fogom kaparni, hogy ennyire megvonok magamtól mindent, és mivel nem vitte fel a cukromat, most majdnem minden nap eszem, mert szezon van), kb. 300 grammot, hozzá 1-2 szelet korpovit kekszet. Utóbbit nem azért, mert kívánom, hanem azért, mert a gyümölcs gyorsan felszívódó szénhidrát, és ezért enni kell mellé valami lassan felszívódót, ezen esetben a korpovit az (a korpovit amúgy mindig nálam van a táskámban, mert nagyon kevés a szénhidráttartalma, és ha éppen nem tudok mit enni pedig már kéne - ugye az étkezések között 2-3 óránál több nem nagyon jó, ha eltelik, akkor bekapok két kekszet, mert az sem jó, ha nagyon leesik a vércukrom. Itt a lényeg, hogy valamennyire egyenletes legyen a napi vércukorérték, ezért is van, hogy a vércukor naplóban vezetni kéne az evés előtti értékeket, majd az evés utáni 60 perceseket is (na, kinek van erre pénze, nem tudom.....mert 50 kis mérőpapir 4 200 ft, amit ugye, ha rendesen mérek, akkor kb. 5 nap alatt elhasználnék.....még így, hogy inzulinos lettem pár hete és receptre írják fel, így is 2 000 Ft, vagyis egy havi adag papirom 10 ezer Ft körül van...).

Ha nagyon kívánom az édességet és meleg van, meg a többiek is fagyiznak, na akkor előveszem a mélyhűtőből a Norbi féle kelyhet, amiben 100ml fagyi van, vagyis kb. egy gombóc. Nem akarom reklámozni Őket, de ez legalább ehető, legalábbis a meggyes joghurtos nekem bejött. Iszonyú drága, nem is értem, hogy miért....560 ft egy ilyen kis pohárral. Ebből hetente megeszek 1-3 dobozkával. Többel nem merek, mert mégiscsak édesítővel készül, bár ők állítják, hogy az egészséges fajtából. Próbáltam amúgy tőlük az a kenyeret, amiben szinte nincs is szénhidrát. Nekem nem jött be, mert inkább elhagyom a kenyeret, minthogy ebből eszegessek, mert nem is annyira finom na. Aztán próbáltam még egy-egy csokis sütit meg egy kis somlóit, ezekben is csak 10 g körüli szénhidrát van (a fagyiban azt hiszem, 11 g), de nem volt annyira finom, hogy megőrüljek érte, úgyhogy inkább erről is lemondok. Szintén innen veszem a diabetikus üdítőt, amit elvileg nem kell higítani, 1l kiszerelésben van, és kb. 0,2 g szénhidrát van egy dl-ben. Én viszont 1:4 arányban higítom kb, mert elszoktam az édes ízektől és egyébként is így takarékosabb és egészségesebb is. Jó még a zöldteájuk, amit fele-fele arányban higítok. De inkább rengeteg ásványvizet iszom, ezeket meg csak akkor, ha már nagyon kívánok valami más ízt.

Tehát tízóraira: 

-kb. 300 gramm eper és 1-2 szem korpovit

-vagy egy norbi fagyi, pár szem eper és két szelet korpovit

-vagy tehesKV fahéjjal, üresen vagy 1 édesítővel, 1-2 szelet diabetikus keksz (nagy bevásárlóközpontokban is kapható)

-vagy kefír és pár szem korpovit

Ebéd. Mivel a terhességi diabetes szigorú diétával jár, heti rendszerességgel kell menni a diabetológiára, folyton mérni kell a szénhidrátot, a cukorértékeket és ha még ez sem elég, akkor ugye jön az inzulin, amit meg időre kell beadni, majd utána 15-20 perccel közelező enni, az egész nap kb. erről szól, hogy a kismama mér és mér és számol és mér. Eleve nehéz kigondolni, hogy mit együnk, ami belefér a diétába, egészséges a kisbabának, tápláló mindkettőnknek és főleg van -e itthon hozzávaló. Kinek van kedve és ideje így főzni? Nekem nem nagyon van. Ráadásul tényleg egy csomó dolog felviszi a cukromat. Pl. bár a zsemlében csak 30 gramm van, nekem az sem jó, mert fehérlisztes, kihúztam. Pedig néha egyszerű lenne bekapni egy szendvicset és kész. Úgyhogy legtöbbször salátát eszem. Egy egész doboz vagy zacskó salátát kiteszek a tányéromra (megmosom, ha csak nem előmosott), arra vágok paradicsomot, reszelek sárgarépát, ha van retek meg uborka az is megy rá (kedvencem a rukkola és a madársaláta). Egy zacskó mozzarella, ha van akkor olivabogyó és szárított paradicsom. Na erre megy egy kis doboz tonhal, vagy ha van lesütve valami husi, akkor az. Találtam Dr Eisberg öntetet, ami ízlik és gyakorlatilag szénhidrát- és cukormentes, ez a french öntet. Ebből meglöttyintem a tetejét, aztán kön egy adag extraszűz olivaolaj rá és kész. MIvel ebben gyakorlatilag semmi szénhidrát nincs, vagy eszem még papirkenyeret, vagy adok hozzá barnarizst vagy durumtésztát (semmi fehér rizs vagy fehérlisztes tészta!). Ez jó nagy adag lesz, utána úgy érzem magam, mint egy kecske. Vagy csinálok töltött padlizsánt (sosem rakok bele rizst, csak magát a padlizsánt meg darálthúst, mert akkor a rizsadagot nem tudom kimérni. Vagy elő a fagyasztóból egy adag kelbimbóval, vagy más vegyeszöldséggel (ezeknek a zacskóján elvieg rajta van, hogy 100 gramm mennyit tartalmaz, és után persze az is, hogy a teljes zacskó tartalma hány gramm, úgyhogy csak szorozni kell). Mellé valami hús és tejföl pl. Semmi mást nem eszem ebédre, csak salátát és ezeket a zöldségeket variálom. Esetleg még néha főzelék. Ma pl. Anyika hoz át tökfőzeléket, cukor és liszt nélkül, keményítővel sűrítve. Valamelyik nap ettünk hazafelé egy gyrost, amit már annyira kívántam, hogy végre valami más íz......De nagyon felnyomta a cukromat sajnos, valószínűleg a fehérlisztes pita miatt. Másnap megpróbáltam megint, de ugyanez a helyzet, úgyhogy nem eszem többet ezt sem. Ugyanígy jártam a mekis sali plusz hússal, valószínűleg cukor lehet benne, mert 9,4-re ugrott tőle a cukrom, amit még sosem mértem, rémes. Hát igen, ha véletlenül ilyen helyre keveredik a cukros kismama, mint meki, és a többiek esznek, még salátát sem érdemes megkockáztatni...Tegnap este is ott beszélgettünk, míg a gyerekek játszottak, és én egy tejesKV-t kértem, meg vittem magammal a diabetikus kekszemet.

Uzsonna. Majdnem ugyanaz, mint a tízórai. Ha délelőtt KV-t ittam, akkor délután eszem epret. Kipróbáltam egy majdnem fél körtét is korpovit keksz társaságában, az sem vitte fel a cukromat, meg a fél alma sem, úgyhogy most ezeket is eszem néha. Vagy ha nagyon éhes lennék az ebéd után, akkor ilyenkor nagy ritkán eszem két tojást, currys tejföllel összekeverve. Ja! Nem mellesleg, mivel a vérnyomásom is magas, nem eszem sót. Vagyis nyilván de, mert mindent sóznak és cukroznak kb., de én nem sózok semmit. 

Vacsora. Ugyanaz váltakozik, mint ebédnél. Saláta salátával főleg. Most veszek majd sprárgát, mert szezon van, azt is megcsinálom párolva, levesnek. Meg szoktam párolni és csőbensütni brokkolit, karfiolt, kelbimbót, vagy csinálok francia lecsót cukkiniből, padlizsánból, paradicsomból. Hüvelyeseket egyáltalán nem eszem, mert sok a szénhidráttartalmuk, pedig imádom a borsót pl. Most már remélhetőleg jönnek a nyári zöldségek, azokat nagyon várom! És a gyümölcsöket is kipróbálom, bár ugye azokból csak keveset lehet enni.

Pótvacsora. Ez sem azért kell, mert éhes vagyok, csak egyszerűen kell. Állítólag nem lehet úgy lefeküdni, hogy 6,2 alatt van a cukrom. Marha jó. Ne menjen 6,9 fölé, de ne menjen 6,2 alá este. Hát nekem általában pótvacsora után 5,8 szokott lenni. Pótvacsoa mindig ugyanaz, mert így a legegyszerűbb meg már nem is vagyok éhes: kefír, korpovit keksz. Most készülök kipróbálni a Nününél bevált édességemet: egy adag tejfölös túró, tetején egy kis kanál cukormentes, édesítőmentes horrordrága lekvárral. Persze szigorúan kimérve. 

Hát így eszem én.

Először megnéztem egyedül és végigzokogtam, majd hazaért Farkas és megnéztük ketten. Együtt zokogtunk. Egyszerűen gyönyörű. És itt most nem az otthonszülésre gondolok feltétlenül, hanem a meghittségre, az egymásrafigyelésre, a közelségre, a puhaságra, a szavak nélküli kommunikációra, az összhangra és minden másra, ami olyan megkapó ebben a kisfilmben. Lenyűgöző.

Itt tudjátok megnézni.

Fekszem az ágyon, szokás szerint oldalt, mert Rózit zavarja, ha a hátamon lazulgatok. Esti lefekvéshez készülődünk Nünüvel, aki még lovacskásat játszik az apjával (egy nap megszámlálhatatlan mondata kezdődik így: "Játszuk azt, hogy.....). Aztán észreveszi, ahogy a hálóingből kikandikáló pocakomon pihentetem a kezemet. Odakkúszik, tölcsért formál kis kezeiből, a köldökömhöz tapasztja és énekelni kezd a kistestvérének. Majd rátapasztja a fülét a hasamra és hallgatózik. Érzem én is, ahogy a kicsi megrúgja Nünü arcát a hasfalamon keresztül. Fantasztikus. Angyali mosoly ül ki az arcára, mikor elmeséli, hogy mit érzett az imént. "Apaca! Gyere, énekeljük el Neki a badacsonyit, csináljunk kórust!" Már ketten térdelnek az ágyam mellett, tölcsértformáló kezekkel éneklik a hasamnak a "Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző" kezdetű dalt, aztán ketten fekszenek a pocakomon hallgatózva. Rózi rugdalózik belülről. Négyen vagyunk. Csodapillanat.

A planetárium előtt beugrottunk egy családi ultrahangmozira Nünüvel, hogy végre Ő is láthassa, milyen is egy ultrahang vizsgálat, és persze hogy hatalmas kivetítőn megfigyelhesse a testvérét. Azon kívül, hogy folyamatosan beszélt és volt ott minden mese, "doktornéni így meg úgy", amit látott a képernyőn, Ő is csinálta. Konkrétan a fotelban fetrengett égnek álló végtagokkal összegubancolódva, ahogy azt a monitoron látta a kistesótól, akit alig-alig sikerült elcsípni, megint annyira felpakolta kezét-lábát az arca elé. Jó érzés volt Szupercsirkével elmenni oda, akit szintén így nézegetett a doktornő bő 4 évvel ezelőtt.....Most látta Ő is először, és azon kívül, hogy megállapította, hogy milyen nagyon szépséges, úgy látja (ahogy mi is), hogy a kistesó teljesen Nünü kinézetű. Elfogultan hozzáteszem, hogy gyönyörűnek látjuk Rózit így pocakon belül!!!!:) Ezúton is köszönöm mindazoknak, akik megalkották ezt a fajta technikát, hogy mi, pánikolós, tulcsordulóslelkű anyukák már most nézegethetjük a gyerekünket a hasunkon belül! (a képeket sajnos csak a telefonommal fotóztam, szóval nem az igazi így, de kézben fogva, vagy a videót nézve tökéletes:)

Megint több mint egy héttel nagyobbnak mérték, mint a kora és megelégedésemre nem talált semmi kivetnivalót a doktornő, uh. Még a magzatvízre is azt mondta, hogy átlagos mennyiségű, sőt, a császáros hegemet is megmérte és azzal is elégedett volt.

Terhesség kora: 30 hét  1 nap

BPD: 77,4 mm

HC: 296,4 mm

AC: 274,2 mm

FL: 59,3 mm

Jó mozgás, szívműködés. Telt hólyag, gyomor, a vesék eltérés nélküliek. A köldökzsinórban két ér. Placenta a melső falon tapad. Átlagos mennyiségű magzatvíz. Hegvastagság 8,2 mm. Anyai vesékben pangás nincs.

A mért adatok alapán a grav.s. 31 hét és 5 nap.

Becsült súly: 1747 gramm.

Pénteken visszaadtam a vérnyomáskészüléket, amit úgy este nyolcig bírtam, mert annyira felpumpálta a karomat, hogy a végén már remegett a kézfejem és vörös volt, úgyhogy Farkas leszerelte rólam és inkább éjjel többször felkeltünk és megmértük a sajátunkkal. Az adatok nem voltak túl jók, de a doktornő szerint annyira nem vészes. Hát, azért most már szedek dopeghytből reggel 2 db, délben és este pedig 1,5 tablettát, amlodipinből pedig reggel 5 mg-ra emelte az adagomat, este marad a 2,5 gramm. Jó sok. Most nem mértem 130/90 fölött, úgyhogy ennek örülök.

A cukrosdiétát keményen tartom, mérek és inzulinozok. Szerencsére alig kellett emelni az adagokon, szinte a kezdő 3-2-2-t tartjuk. Azt viszont nem értem, hogy valamelyik nap megettem egy mekis salátát, natúr, csakúgy, és pár falat húst, és rá 60 perccel 9,4 lett az értékem, ami sosem volt még!!!????? Úgyhogy ezt sem eszem többet. Ugyanígy a kedvenc gyrosom is megdobta a cukromat, pedig elvileg az sem volt 50 gramm szénhidrát, de úgy látszik, a fehér lisztet egyáltalán nem bírom most. Hát, marad a sok sajátkeverésű saláta, zöldség, hús és  durumtészta......

A savasság néha durván előjön éjjel, vagy éppen szúr a köldököm, vagy hasogat az alvázam. Sokat kell pihennem, főleg feküdnöm, de azért cincálom magam, ha bírom, mert készülődik egy jó kis dolog, amiben aktívan részt kell vennem, mert megígértem, és mert én találtam ki, szóval nem hagyhatom cserben a csajokat.

Helyzet a babaszobában. A bútorok középre tolva, a fal várja a fehér festéket. Én meg az asztalosfiút, hogy bölcső ügyben egyeztessünk, mikor csinálja, én meg mikor fotózom be a munkálatokat. Ehhez vágyom még egy szép csipkés baldahinra, meg valami szépséges, natúr égősorra. A hatalmas natúr, régi-régi szekrény marad Rózinál, azt pedig még le kell festenem fehérre, úgy mint a kovácsoltvasutánzatú fekete ágykeretet is. Hétvégén megvettük a két falikart a szobába, meg kétsínes fehér, fa függönykarnist, hozzá áttetsző csipkefüggönyt, és készülök varrni egy sötétítő függönyt is, ami vagy rózsás lesz, vagy aprókockás, hozzá párnákkal. Meg még azon agyalok, hogy van egy régi képkeretem, amit egyszer kukák mellől mentettem meg, majd rendbehozattam, szóval most az a régi arany színű. Valahogy antikolnom kéne fehérre és bele pedig egy tükröt szeretnék a szobájába. Meeeeg még úgy találnék egy falra szerelhető régi polcocskát, olyan bögreakasztósat, amit szintén lefesthetnék...Ó, mennyi terv! Aztán jön Anyika, és mosunk, vasalunk, hajtogatunk. Meeeeg, kinéztem egy szép kis romantikus csillárt. Na és megérkezett a használt kiskád állvánnyal, meg készülök használtan megvenni a légzésfigyelőt és a rácsot az ajtókeretre, ami egyelőre ugye kutyakizáró funkcióval bír.

Nőorvosomnál tett tegnapi vizit bőgéssel indult. Ott kezdődött, hogy rögtön összetalálkoztam a szülésznőmmel a rendelőben, majd egy kiadós ölelgetést követően elmesélte (állítólag küldtek ki erről levelet, de én nem kaptam meg), hogy Dr Nullanullahét (sajátdoki) június egytől átteszi a székhelyét egy másik kórházba (röhej 1.: Nünüvel ott kezdtem a pályafutásomat anyukaként, majd a 20. hét környékén szakítattam az ottani mufurc dokival a nyitottgerinc ügy kapcsán...), vagyis ott, ahol most vagyok, ahol Nünü is született, már nem szülhetek Vele. Szülésznőm pedig csak július közepén követi, tehát ha előbb jön Rózi, akkor nélküle kell szülnöm az új helyen. Szeretem én ezt a régi, megszokott kórházat, ahol mindenki ismer, még a takarítónéni is messziről integet és ölelget, a nővérek mindent tudnak rólam, ismerem a szobákat, a szokásokat és nem utolsó sorban ott van Erika, aki a csecsemőosztályon pátyolgatta Szupercsirkét, és most is nagyon várja már Rózit, minden alkalommal megsimogatja és megbeszéljük, hol tartunk és hogy biztosan ott legyen, mikor szülök....Erre most a 30. héten átköltözhetek az új, ismeretlen helyre......De a legnagyobb gondom ezzel az, hogy az új helyen nem engedik be a műtőbe az apukát császárnál és az sem biztos, hogy szőrkontaktusra rávehetőek.....Dr Nullanullahét megnézte a kicsit UH-val, Ő pont akkorának mérte, mint amekkora 29 hetes 5 napos, ami miatt aggódom, mert eddig mindig bő egy héttel nagyobb volt, nehogy azért nem nő most olyan ütemben, mert 1. kéters a zsinórom, 2. kevés szénhidrátot eszem a cukor miatt.

Ma voltam diabetológián (egész kis csapattal, mert Farkas mellett Anyika is ragaszkodott hozzá, hogy elkísér). Picit emeltek az inzulinon, de egész jók az értékeim. VIszsont ott mértek egy 147/95 vérnyomást, ami miatt azonnal rámrakták a 24 órás kütyüt. Ezzel felbaktattam a szülészetre, mert a kéteres téma miatt nekem a 30. héten meg kell kezdeni az nst-t, ill. vért is kellett vetetnem. Az első nst-n, a sima beülősön már rögtön kitört a frász, mert kétszer is volt olyan, hogy a gyerek szívhangja lement 112-re, hallottam is, ahogy hirtelen pár másodpercre lelassul, mintha meg akarna állni, aztán hirtelen újra gyorsan ver. Engem meg a víz vert ki. Nővérke is felpattant, nézegette. Aztán elkezdtünk arról beszélni, hogy minden nap most már hozzam a kórházi felszerelésemet, meg hogy ha ilyen korán ki kéne venni a babát a rossz értékek miatt, akkor csak a klínikákon tudom megszülni, mert még pici......Fél óra múlva át kellett mennem a szülőszobára a másik nst gépre, ahol megint találtam egy szuperkedves nővérkét, aki régről ismer, s akinek az ölelgetésétől ellágyulva, meg mert be voltam gazolva, újra bőgtem egy sort. A fekvős gépen is elidőztem bő fél órát, majd megmutatta a nővérke egy dokinak a papiromat. Nem tetszettt neki. Újra felfektettek, megint egy fél órás papirtekercsgyártás. Kicsit jobban tetszett a dokinak, de kéne UH is megint. Viszont bedöglöttek az UH gépek (jó, nem?), csak egy volt, valami magán4d-s, amit nem tudnak kezelni. Nővérke (le a kalappal, kedves, segítőkész) próbált keresni valakit, hátha meg tudnak vizsgálni....Végül sikerült. Nem néztek semmit, csak áramlást, méhlepényt, adatokat nem tudok. Hazaengedtek, de holnap mennem kell vissza egy ugyanilyenre, valamint vissza kell adnom a vérnyomásmérőt (na, az gondolom most szép kis adatokat virít majd a délelőtti izgulás miatt.....). Diabetológiára úgy néz ki, hogy végig ide fogok járni, viszont ha valami van, akkor már az új helyre kell mennem vizsgálatokra. Azért egy rémes. De a lényeg, hogy izgulok Rózi miatt és nagyon de nagyon féltem Őt! Szerettem volna, ha lazán töltjük el ezeket a heteket, de úgy látszik, túl sokat kérek.....

Sok szállal kötődöm a filmhez, a zenéhez. Ez lett a közös muzsikánk. Neki és Nekem. Így együtt. 

Markolónézős, munkásbácsiknakintegetős, kócosfejű reggelizés a konyhaablakban.

Nagyika ahozta "ajándékba" ezt a hatalmas lepkét, amit a kertjében talált az egyik virágra lapulva. Szupercsirke egész nap csodálta, ellenőrizte, tanulmányozta, aztán este, pizsiben, az apja karján csimpaszkodva lementek és útjára engedték az éjszakában. Hatalmas volt, ekkorát még sosem láttam. Nünü simán megfogja, hagyja, hogy a méretes lábaival belecsimpaszkodjon az apró ujjaiba. Imádom, ahogy kinéz: búvárszemüveg, nutellásgofritól ragacsos arc, kunkorivégű copfok:)

A vérnyomásom napok óta nem nagyon akar lemenni 140/90 alá. Teljesen kivagyok akadva, mert már tele vagyok tömve a terhesség eleje óta vérnyomáscsökkentőkkel, és még így is most megugrott. Még mindig nagyon korán van, hiszen csak a 30. hét közepén járunk (Nününél a végén, a 38. héten ugrott ki a vérnyomásom, ezért is császároztak meg ugye, de akkor nem szedtem gyógyszert sem). Persze, legyek nyugodt, de annyi minden volt már, és én úgy igyekszem, de tényleg!!!??? Nem eszem sót, nem eszem semmit, amiben csak egy pici cukor is van. Már a falat kaparom időnként, annyira kívánok ételeket, amiket szintén nem ehetek (csinálom a többieknek a gofrit, a túrótortát, a borsófőzeléket (hüvelyeseket sem ehetek), stb. én meg eszem egy korpovit kekszet kefírrel....Kiborító. Meg szúrom az inzulint napi háromszor, és böködöm a vércukormérővel magam napi nyolcszor legalább, időre eszem és mérek, és erről szól az egész napom, és mérem a vérnyomásomat tízszer legalább, és tessék, mégis magas lesz. Rettegek, hogy nehogy idő előtt szülessen meg a Kisbaba, és egészséges legyen a sok-sok probléma ellenére, ami már eddig ért minket. Bőgnöm kell, de nem lehet, mert Nünü itt nyomul mellettem és mégsem tehetem. 

Keresek egy adag fotót, amit nem találok sehol (nem csoda, amennyi kép van Nünüről), de közben rábukkanok néhány régi gyöngyszemre:) Itt van pl. tavaly májusban készült ez a kép. A helyzet amúgy mit sem változott, csak éppen most a dinók a fürdőszobában vannak, mert egy hete ott vonul a "folyónál" az egész csapat (ha valaki sajnálni kezdené a gyereket, hogy ilyen kevés dinója van csak, megnyugtatom, hogy kb. háromszor ekkora műanyagdinókészlettben bővelkedik, csak azok nem kerültek kiállításra anno:).

A halványító zeller nekem sokáig nem mondott semmit, talán amerikai filmekben láttam rágcsálni, aztán kipróbáltam mártogatóshoz és azóta ropogtatjuk szívesen. Ezen kívül remek kis nyomdát lehet készíteni belőle, vagyis a megmaradt végéből. Ilyen gyönyörű rózsákat pingáltunk vele a papirra, és készülünk textilt is festeni vele.

Pénteken töltöttük be a 28. hetet, szóval most már a 29. hét derekán járunk. Tegnap meg ma alig éreztem a mozgolódását, pedig annyit ficereg általában, hogy hullámzik a hasam. Milyen jól jön ilyenkor az itthoni szívhanghallgatozókészülék (köszi Kisfiam, azaz Meskebarátnőm!!!!). Pénteken voltunk ismét UHdoktornál az Istenhegyin, aki ezúttal nem talált semmi, de semmi aggódnivalót. Ilyen sem volt sűrűn. Persze a kéteres köldökzsinór mellé nem növesztettem egy harmadikat, de legalább szerinte nem kevés a magzatvíz. Na most vagy nem látja, vagy többet termelek azóta, mióta többen is megerősítették, hogy kevés. Már jóideje kicsit több mint egy héttel idősebbnek mérik a gépek a kicsi Rózit, ez mit sem változott, úgyhogy ezek szerint a fejlődési ütem egyenletes és kielégítő (a kéteres dolog miatt ugye mindig nézik, hogy nehogy kisebb legyen, soványkább, ilyesmi). Az adatok pedig:

Koponyavégi hosszfekvés.

BPD(fejátmérő): 76,4 mm

HC(fejkörfogat): 273,7 mm

AC(haskörfogat): 253,3 mm

FL(combcsonthossz): 56,9 mm

Jó szívműködés, jó életjelenségek. Koponya: oldalkamra tágassága: 5,9mm, cysterna: 8 mm TAD: 75,9 mm. Telt gyomor és hólyag. Mindkét oldalon épnek tűnő vesék. A lepény melső falon tapad, átlagos mennyiségű magzatvíz. Normális flow. Súlybecslés 1430 g

Biometriai adatok alapján a grav. s. 29 hét  és két naposnak felel meg.

Elvileg feküdnöm kell továbbra is, de azért most már sokat jövök-megyek. Bő egy hónapja újra dolgozom, mármint hogy egy-egy projekten. Belevágtunk egy régi tervembe, amivel most jó sok munka van, egyrészt fotózás (na az azért kimerítő ekkora hassal, 5 órán át), másrészt sok szervezés és utómunka, de remélem megéri. Próbálom a legtöbb részét fekve vagy félfekve végezni. 

Tünetek. Fáradt vagyok, nagyon. Napközben viszont dolgozgatok, igyekszem megcsinálni amit beígértem, cukrot mérek, inzulinozok, étleket állítom össze, szóval kiteszi az időm java részét. Este meg itt van Nünü, aki sokáig kukorékol, rajzolunk, kártáyzunk, mesélünk. Tíz körül általában Vele alszom el, aztán éjfél után kipattan a szemem és órákig fent is vagyok. A savasság nem múlt el, bár most, hogy ennyire diétásan eszem, nem olyan naygon erős (kivétel néhány alkalommal). Hányingerem nincs, inkább néha étvágytalan vagyok (persze, mert már unom azokat az ételeket, amiket ehetek....) és legszívesebben kihagynám az étkezéseket és az inzulint.....de a baba miatt nem lehet. A vérnyomásom most egy kicsit megszaladt, lehet, hogy a rossz idő teszi, remélem visszaáll, mert így is sok gyógyszert szedek rá....A pocakom szép nagy és kerek, szerencsére semmi jele annak, hogy csíkosodna vagy ilyesmi, viszont a köldökömben lévő heg miatt kicsit aggódom (az első lombik utáni méhen kívüli terhességnél ittt vágták többek között, hogy kivegyék a petevezetékemet), nehogy szétszakadjon, mert bár kicsi vágás, de elég sötétbarna és feszül.

Na és hogy legyen megint valami, torokfájással, köhögéssel és náthával küzdök két napja. Ez azért jó, mert terhesen kb. alig lehet valamit beszedni rá, és amit be is lehetne, azt cukrosok nem szedhetik, hurrá!!!!! Tehát pl. egy jó kis mézescitromos teát sem lehet, pedig annyira kívánom....

Annyiszor elképzelem, ahogy megszületik, a karomban tartom, szagolgatom és potyogtatom rá a mosolykönnyeimet.....Ilyenkor szárnyalnak a gondolataim, elöntenek az érzések, hogy teljesen beléjük fáradok....Ott sorakoznak a nevének betűi a szépséges díszzacskóban, finoman zörgő selyempapirba csomagolva, mintha csak fátyol ölelné át a rózsaszín, fa betűket. Még nem vettem ki a csomagolásból, de egyenként végigsimítottam őket, mielőtt a boltban becsomagolták nekem. Megöleltem egy kis fehér cipőcskét, amit megveszek neki a 30. héten. Marcikáék hoztak neki ruhácskákat, apró cipőket és egy angol mesekönyvet amerikából, így aztán meg is van az első pár új ruhája, ami csak az övé. Nünüvel pedig választottunk neki egy mályvaszínű zenélő madárkát, ugyanonnan, ahol a betűket is megvettük Neki és anno Nününek is, és ahonnét a kék madarát kapta Ő is. 

Ma megvettük a betűket a szobája ajtajára, hogy kiírhassuk a nevét. Annyira jóóóóóóóóóóóó!!!!!!! Elkezdődött a 29. hét.

A válasz erre pedig: 

Papától.......:) (akit elnevezett Grimaszbarátnak:)

"Várj!" - mondja izgatottan, aztán berohan a házba, míg én üldögélek a terasz recsegő faborításán. Pár perc és megérkezik, felvonul, mintha kifutón lenne, forgatja az esernyőjét, majd meghajol. A pöttyös kabát kétéves méret, most vadásztam le Rózinak. A sapka téli, a gumicsizma szintén, vastag bélése van belül. Folyton beöltözik, hol régi ruhái közül válogat, máskor kendőket köt mindenhová magára, vagy papirból, zsinórokból kreaál valamit, esetleg felvesz egyez a jelmezei közül.

Pontosan húsz éve, hogy meglátott a villamoson, elkérte a telefonszámomat és azóta burjánzik a szerelmünk:) Tele van a szívem vele! Több időt töltöttünk el együtt, mint egymás nélkül. Csodálatos! A legszebb évfordulós ajándékunk Nünü és a gömböc pocakom, így, Anyák napján. Imádok Anya lenni és annyira jó, hogy ölelgethetem az Anyukámat! Ez egy össze-vissza örömködős bejegyzés egy nagyon boldog napon.

A mi saját kis paradicsomunk. Lenyűgöző a kert ilyenkor tavasszal. A bokrok roskadoznak a viráglabdáktól, mindenütt illatoznak a sárga, rózsaszín fehér szirmok, burjánzik a vadszőlő, a borostyán és a kerítésre felkapaszkodó egyéb  futónövények. Mikor éjjel nem tudok aludni és kibattyogok a kertbe, vagy reggel, mikor mezítláb, hálóingben végigsétálok a nedves füvön, megmosolyogtató boldogság fog el. Minden fűszálat mi  vetettünk el, minden bokrot és fát mi ültettünk, Ő meg én. Meg persze most már Nünü is szórja bőszen a virágmagokat, ültetgeti a palántákat. Meskebarátnőm papájának vezényletével elkészült az első, igazi veteményeskertünk is, csirkehálóval elkerítve, általa szögmérővel kijelölt ágyásokban katonás rendben sorakoznak a paradicsom-, paprika-, eper és egyéb palánták, rengeteg magot szórtunk el és várjuk, hogy hamarosan szüretelhessünk. Ültettünk gyümölcsfákat is: cseresznyét, kétféle meggyet, zöld- és pirosalmát, körtét. Befogadtunk pár málna- és ribizlibokrot és jön még majd egres és áfonya is. Hétvégén pedig megyünk beszerezni egy nagy szélforgót, ami eltereli majd az imádott irgóinkat a veteményesből, mert előszeretettel szedegetik ki az elszórt magokat. A hatalmas, öreg fügefánkat megviselték az elmúlt telek fogvacogtató hideg szelei, így egy hatalmas ágát le kellett fűrészelnünk, majd lekentük fagéllel. Most már bontogatja a leveleit és ha minden igaz sok gyümölcsöt érlel majd idén, úgyhogy megint főzhetek lekvárt. Nünü valamelyik nap azt mondta, hogy Ő már a pocakomban ilyen házra és kertre vágyott, csak akkor még pontosan nem tudta, hogy milyen is ez:))))

Tegnap oviba indult, gumicsizmában és esernyővel (Ő állította össze a szerkóját), mikor lekaptam telefonnal az illatos bangita előtt (óóóó, hogy ez a bokor milyen csuda gyönyörű és mennyire illatos!!! viszi a szél az illatát az egész kertbe, még éjjel a résnyire nyitott tetőablakon át is érezni). Minden nap többször bejárja a kertet, megnézi és megszaglássza az összes virágot, megsimogatja a leveleket, rácsodálkozik a bogarakra és mozdulatlanul figyeli a két saját gyíkunkat, Farkatlant és Zöldikét, akik folyton itt bújkálnak a faborítás alatt, vagy sütkéreznek a tóparti sziklákon. Olyan jó itt lenni, ide hazajönni.....

Az oviban van úszás, minden héten egyszer délelőtt. Busszal viszik Őket, ami már magában nagy kaland, ott pedig edző foglalkozik velük. De a Migyerekünk nem akar úszni, felöltözve üldögél a parton egy kisfiúval. Mi meg nem erőltetjük, majd megy, ha akar. Mondtam, hogy szóljon, mikor készült fel és akkor elmegyünk venni egy jó kis úszósapkát (nem tudom, létezik -e valami jópofa darab, vagy csak hellomacskások...). Pár napja tett egy javaslatot: "Anyaca! Én az oivival nem szeretnék úszni, de vegyünk egy úszósapkát és menjünk el Apacával meg Veled egy folyamatosságra, ahol együtt úszunk majd, jó?" Kérdeztem, hogy mégis mi az a folyamatosság, mire elmagyarázta: "A folyamatosság tudod, ahol megtanítanak úszni, van edző meg minden." Szóval tanfolyamra:)

Azt hiszem éppen azért nyüszögött, mert szoknyát akart felvenni, amikor kértem, hogy legyen szíves hagyja abba a hisztizést, üljünk le és megbeszéljük a lehetőségeket. Mire Ő: "Jól van Anya, de nem tudom visszatartani a könnyeimet. Te ülj le, várj egy kicsit még megboldogulok és akkor jobbkedvretérek."

Meg van egy csomó ilyen apró cukiság, amit nem mond mindig így, mint pl. "Anyaca! Képzeld, a lábamon apró piros foltok türemkednek ki, mintha ribizli nőne a bokoron, de ezek rajtamok vannak."

Pisigyűjtés. Szerintem rekordot töntöttem a napi folyadékbevitelemmel és annak távozása során felfogott mennyiséggel, ugyanis 5,5 litert ittam 24 óra alatt és 5,8 litert pisiltem. Ha egy kismamáról kiderül, hogy terhességi cukorbetegségben érintett, akkor előbb-utóbb elvégeztetik vele (később rendszeresen) az egynapos vizeletgyűjtést. Én már rutinos vagyok, mert Nününél is csináltam, tudom már, hogy mire van szükségem: eldobható műanyagpoharak, tölcsér, 2 literes ásványvizesüvegek, lavór vagy vödör (utóbbi azért, hogy a felfogott és így az ásványvizesüvegekbe töltve megmért pisit később összeöntsük, és a teljes mennyiség keverékéből gyűjtsünk a kis üveg fiolába, amit átadunk a nővérkének). Nem kell mondanom, hogy ilyenkor nem lehet kimozdulni itthonról (mi átruccantunk azárt vadasozni Anyikáékhoz, ahová vittem a pisicsomagomat, majd hoztam vissza az eredményt). A Margitban mindig úgy kérték tőlem, hogy reggel 7 és este 7 között gyűjtsem a nappalit, abból fogjak fel, és volt egy este 7 és reggel 7 közötti fiolám is, de itt egyben kellett leadnom az egész napot. Két hete a diabetológián levettek egy adag vért a cukorra koncentrálva (nem terhelés, valami mást néztek), állítólag az jó lett. 

Szintén két hete javasolták, hogy a 90 perces cukormérés helyett (mert eddig a terhesség eleje óta mértem evés után 90 perccel a cukorértékeket és mindig jók voltak) álljak át 60 percesre, így aztán kiderült, hogy nekem ott van a csúcs és a 60 perces értékek nem igazán fényesek. Még úgy is felmegy néha 7 fölé, hogy csak salit eszem egy fél szelet teljeskiörlésű kenyérrel és így kevesebb is az adagom, mint a megengedett szénhidrát ebédre. Főleg a reggelivel van gondom, ott mindig 7 fölött van sajnos. 

Mit eszem általában egy nap? 130 gramm szénhidráton vagyok, ami a legkevesebb állítólag, amit még csinálni lehet. 

Reggeli: fél teljes kiörlésű kenyér, retek, juhtúró, paradicsom, uborka, sajt

Tízórai: egy pohár tej, 2 db korpovit keksz

Ebéd: Egy zacskó saláta (általában madársali, vagy valami más puhább salátaféle, de ezekből a teljes zacskót megeszem), paradicsom, mozzarella, olajbocsó, szárított paradicsom, tonhal konzerv. Vagy valami párolt zöldség hússal, és hogy meglegyen a kellő szénhidrát, még egy kis teljes kiörlésű kenyér vagy picike durum tészta.

Uzsonna: Mint a tízórai általában, vagy tejesKV

Vacsora. Megint saláta, vagy tejföl tojással, vagy egy pohár tej korpovittal, vagy valami zöldség sajttal és barnakenyérrel, vagy kaukázusi kefír.

Pótvacsora: mert ezt is kell.....2 szelet korpovit.

Hát ennyi. Nem mondom, hogy nagy a választék, mert ugye az édességek teljesen kiesnek (ó fagyi!!!), helyette néha megiszom egy tejesKV-t, de azt édesítővel, szóval ezt azért nem iszom gyakran, mert nem egészséges a mesterséges édesítő, a sima cukrokat meg nem ehetem. A gyümölcsöket teljesen le kellett húznom, egy falatot sem ehetek mert rögtön megdobja a cukromat, ezért aztán néha bőgök, annyira kívánom. Rizs, krumpli teljesen elfelejtve, tészta is max 2 hetente egy kis marékkal, de inkább azt sem eszem, kenyérféle meg csak teljeskiörlésű és abból is kevés, inkább zöldségekből igyekszem kihozni a szénhidrátmennyiséget, amit előírtak. De még ezzel az étkezéssel is néha 7 fölött volt a 60 perces (a 90-es továbbra is jó), úgyhogy ma a diabetológián a doktornő felírta az első inzulin adagot. Reggel 3-, ebédre és vacsorára 2-2 egységgel. Nününél a combom felső részébe adtam, itt azt javasolták, hogy próbáljam meg a hasam oldalába szúrni, de ez nem hiszem, hogy menni fog.......Innentől hetente kell mennem kontrolra, napi 6-8-szor vércukormérés, 3-szor inzulin evés előtt negyed órával, és marad a hatszori étkezés kb. 3 óránként. Nem egyszerű. Csak Rozi legyen makkegészséges és szép!!!!!

Ha már úgyis a kórházban jártam, bekuncsorogtam magam egy UHra, hogy megnézzék a magzatvizet. Szerencsére nem Dr Strandgatya volt, hanem Dr Szótlanmogorva, aki ugyan alig beszél, de legalább pár percig nézte a kicsit és nem pár másodpercig, ez is valami.

Egy élő magzat, jelenleg medence végű fekvésben.

BPD: 72mm

HC:263 mm

AC: 221mm

FL: 54mm

Ép magzati anatómia, ritmusos szívműködés, gyomor és hólyagtelitődés látható. Követhető gerinc. A köldökzsinórban két érkeresztmetszet. Lepény a melső falon és jobb oldalon. G-I. Kevesebb magzatvíz.

Vélemény: Grav S. 26 plusz 6 napos, Biometria szerint 27 plusz 3 napos. Becsült súly: 1100 gramm.

Ő mocorog, fészkelődik (istenem, micsoda fantasztikus érzés!), Apaca halkanszuszogva horkol, Nünü forgolódik és folyton kitakarózik (hiába, tiszta nyár, le kell cserélni a télit nyári takarókra) és pedig éjfél óta kipattant szemmel tevékenykedem (konkrétan sorozatot nézek a gépemen, mert nem bírok aludni).

Jövök itt a 25 hetes UH vizsgálat eredményeivel, amit nem dokumentáltam, Őt pedig kb. 3 hete már mindig egy héttel nagyobbnak mérik. A lényeg, hogy ma pont 26 hetes. Múlthét szombaton látták először, hogy kevesebb egy kicsit a magzatvíz, ami miatt persze aggódom.

BPD: 63,7 mm

HC: 239 mm

AC: 221,4 mm

FL: 49 mm

Jó mozgás, szívműködés. Telt hólyag, gyomor, a vesék eltérés nélküliek. A köldökzsinórban két ér, szabályos koponyaszerkezet, 4 rekeszes szív, a bal kamrában egy hyperechogen papillaris izom. Placenta mellső falon tapad. Az átlagosnál kissé kevesebb a magzatvíz mennyisége. 

A mért adatok alapján grav. s. 26 hét és két nap. Becsült súly: 943 gramm.

Most pedig megyek a szemészetre, ahová a diabetológus doktornő utalt be a cukor miatt.....Kapok pupillatágítót, amitől régebben sem láttam két órán át. Dejó.

Végre, délután hat körül megérkezett a PHcsík. Este csináltam meg (előtte megígérve -ám keresztbetettujjal- Farkasnak, hogy ha magas érték jön ki, nem fogok egész éjjel pánikolni, és telefonon Meskebarátnőmmel -Farkas nem érti, hogy miről tudunk naponta többször beszélni, telefonon, meg mailen, meg mindenhogy- egyeztetve, hogy utána beszámolok Neki természetesenpersze), egészen egyszerű (igaz, a dobozra rá van írva, hogy még engedélyeztetés előtt áll vagy valami ilyesmi). Remélem jól csináltam, de egészen tökéletes színre váltott, pontosan az első sárga jelzésre, ami 4,0 PH értéket mutat. Majd még csinálgatok párszor, és össze is gyűjtöm majd itt a lelőhelyeket, hátha másnak is megnyugtató lenne, ha tudná az alvázában lévő értékeket.

Igy nevezte el a kerti játszóteret, ami egy hete üzemel a készülő veteményeskert mellett, és jelentem, ha elvinné egy szél, már így is megérte. Le sem lehet vakarni ról a gyereket. Maga a szerkezet szuper, gondosan összeszerelt, kitalált, kreatív és végtelenségig bővíthető (már ha bírjuk pénztárcával). Nem a játszóterezés kiváltására van, mert oda szerencsére Nünü továbbra is lelkesen megy, vonzza a bandázás, ami jó. Viszont mikor utána hazaérünk, még ki kell ülni a toronyba, vagy csúszdászni, vagy olvasni, vacsorázni, repülőket megfigyelni, stb. A reggelek pedig mindig ott kezdődnek, többször vittem már ki Neki és Farkasnak is a reggelit a Pandabázisra.

A nyúlvágya semmit sem csillapodott, pedig azt hittem, hogy csak az ovis húsvéti versek, az ünnepre való készülődés és a sok, ilyenkor megjelenő hirdetés meg fotó gerjeszti benne. De nem, továbbra is reméli, hogy kap egy nyuszit, akit szeretgethet. Ez pedig Farkas ellenállásába ütközik, amin azért nem csodálkozom, mert mostanában én félgázzal üzemelek, így sokkal több feladat hárul rá, ami azt jelenti, hogy a nyúlgondozás is az Ő vállát nyomná. Nagyikáéknál, két házzal odébb egy hároméves állagribedliscukipofa kisfiú kapott egy törpe fehér nyuszit, oroszlános fejjel, fekete karikákkal a szeme körül, majd pedig pár napja egy szuper kerti lakot vásároltak hozzá és áthívták Nünüt nyulazni. A gyerekem teljesen megvadult, visongott és ugrált, ölelgette, simogatta a nyuszit és igyekezett rávenni Apacát egy saját nyúl befogadására. Hosszúra nyúúúlt (höhö) a bevezető, de oda akartam kilyukadni, hogy mikor jöttünk el, visszaszaladt a kisfiúhoz, azt hittem, meg akarja ölelni: "Zsombi, Zsombi, mondani szeretnék Neked valamit!"......Mikor odaért, egészen közel hajolt hozzá: "Képzeld, lesz Kistesóm!....aztán visszarohant hozzám, átölelte a hasamat, rányomott egy puszit és a mutatóujjával böködni kezdte: "Még egyelőre itt van anyukám hasában!" - újságolta nagy boldogan.

Tegnap este pedig elalvás előtt kitúrta magát a takaróból, hogy felmásszon hozzám az ágyba, megpuszilja a hasamat és kis tölcsért formálva üzenjen Kisbabának: "Te vagy a legaranyosabb kistesó a világon!" -visszabújt, betakarózott és egy pillanat alatt elaludt........(mostanában annyira kifárasztja magát az itthoni kerti rohangálással, meg tegnap még játszótereztünk is, hogy alig éri a párnát a feje, már alszik is).

Kisbaba most már Rozi néven fut, némi félreértést követően. Történt ugyanis, hogy Farkas, magát csöppet sem visszafogva nevetett és poénkodott rajtam a múltheti, szombati UH-n, mikor a doktornő próbálta megtalálni Kisbabát a 4D monitoron, vagyis az arcát, mert a kicsi folyton felhúzza a lábait, de úgy, hogy csak a két combja között lehetett róla elkapni egy-egy részletet. Vagy tízszer kért meg, hogy forogjak el jobbra vagy balra, majd középre. Mivel már hatalmas a hasam, nem megy ez olyan könnyen. Farkas kifejtette, hogy a rozmárokra emlékeztetem, amikor hömpölyögnek a parton.....Hát szép:))) De valóban, én is látok hasonlatosságot a mozgásunkban, ahogy hempergőzök az asztalon. Aztán másnap hallom tőle, hogy "mi van Rozi, hogy aludtál Rozi, stb." Elfelejtve az előző napi rámaggatot rozmáros dolgot, teljesen azt hittem, hogy Kisbabát becézgeti, úgyhogy magam is így hívtam párszor, mikor kiderült, hogy Ő bizony rám gondolt, mint rozmár rövidítésére. De most már Nünü is átvette, szóval marad a Rozi becenév kistesón:)

A csík még nem érkezett meg, bár mára ígérte a futárszolgálat. Voltam Dr Sajátnőgyógyásznál, aki megnézte Kisbabát és mindent rendben talált, ám a magzatvíz szerinte is kevesebb az tálagosnál. Az a véleménye, hogy továbbra sem magzatvizet szivárogtatok, úgyhogy levett egy kis kenetet az alvázamból. Arra a kérdésemre, hogy mitől kevesebb a magzatvizem azt mondta, hogy van ilyen, kevesebb termelődik......Kisbaba pénteken tölti be a 26. hetet a szívem alatt, és ma 27 hetesnek mérték UH-n, ami gondolom jó, mert továbbra is jó ütemben fejlődik, legalábbis és ezt remélem. Jó lenne már úgy kijönni a vizsgálatokról, hogy minden rendben, minden átlagos és jó.

Reggel megkaptam az általános laboromat is, ahol a vizeletben az acetonra két pluszjelet is kaptam. Majd jövő héten rákérdezek a diabetológián. Azért ma az orvostól hazafeléjövet kiugrottam a kocsiból és vettem két pólót meg egy ruház Nününek és egy nyári rugdalozót Kisbabának.