A hétvégén begyűjtött harci sérülések: 1. az ovis bulin a legnagyobb lovascsaj lábára lépett rá a ló, vagyis Nünü szandáljából kilógó nagyujját célozta be. Legalább kicsi póni volt, mondjuk abból a vaskodabb fajta, és a gyereknek volt annyi lélekjeneléte, hogy azonnal odébblökte magáról. Lett egy kis ordítás, sírás, szipogás ás kicsit be is dagadt, de vasárnap már ment a lovardába edzeni. 2. Másnap bandáztunk, tele voltunk programokkal, de a nap elején meglátott egy hatalmas ugrálóvárat egy zárt rendezvényen, ahová beengedtek minket (közölte, hogy a másik, ami az Ő méretének megfelelő lett volna szerintünk, az "Nekem túl kicsi, olyan kajla fajta!", úgyhogy a nagyra mászott rá), úgyhogy azonnal bevetette magát. Engem a hideg is kirázott tőle, mert szinte merőleges gumifalon esett alá, ráadásul az egész ugráló magas volt, viszont nem volt korlátja. Éppen szóvátettem Farkasnak az aggodalmamat, mikor abban a pillanatban Nünü arccal előre landolt az apja lába előtt. Azt kell mondanom, hogy marha nagy szerencse, hogy csak a szája repedt fel (ömlött a vér, amitől persze kikészültünk, mert szerencsére eddig nem volt ilyen balesetünk, ahol a gyerek vére hullott volna) és nem a nagykát törte ki.....Kicsit fodros lett a csőre, a fogai is megmaradtak szerencsére, de a kedve elszállt és lefújta az aznapi programot, majd a kocsiban közölte, hogy "Ma ne fotózz Anya, mert nem tudok boldog arcot vágni!" (bár sosem kértem, hogy azt vágjon:) 3. Tegnap volt lovagolni, aztán szomszédovisbarátnőnél mocsoklevest főzni szirmokból és sárból, majd gombászni a Papával. Este a kád előtt átnéztük és találtunk benne egy ici-pici kullancsot, amitől pánikolt, de ahogy utána Papának beszámolt a telefonba, "Volt kullancs ügy Papa, úgyhogy Te is nézd át magad, de Anya profin kiszedte."  Itt pedig egy mezős sorozat Róla, a kis fodrosszájúról, aki éppen állítása szerint aznap nem tudott boldog arcot vágni.