Először megnéztem egyedül és végigzokogtam, majd hazaért Farkas és megnéztük ketten. Együtt zokogtunk. Egyszerűen gyönyörű. És itt most nem az otthonszülésre gondolok feltétlenül, hanem a meghittségre, az egymásrafigyelésre, a közelségre, a puhaságra, a szavak nélküli kommunikációra, az összhangra és minden másra, ami olyan megkapó ebben a kisfilmben. Lenyűgöző.
Itt tudjátok megnézni.