Pénteken töltöttük be a 28. hetet, szóval most már a 29. hét derekán járunk. Tegnap meg ma alig éreztem a mozgolódását, pedig annyit ficereg általában, hogy hullámzik a hasam. Milyen jól jön ilyenkor az itthoni szívhanghallgatozókészülék (köszi Kisfiam, azaz Meskebarátnőm!!!!). Pénteken voltunk ismét UHdoktornál az Istenhegyin, aki ezúttal nem talált semmi, de semmi aggódnivalót. Ilyen sem volt sűrűn. Persze a kéteres köldökzsinór mellé nem növesztettem egy harmadikat, de legalább szerinte nem kevés a magzatvíz. Na most vagy nem látja, vagy többet termelek azóta, mióta többen is megerősítették, hogy kevés. Már jóideje kicsit több mint egy héttel idősebbnek mérik a gépek a kicsi Rózit, ez mit sem változott, úgyhogy ezek szerint a fejlődési ütem egyenletes és kielégítő (a kéteres dolog miatt ugye mindig nézik, hogy nehogy kisebb legyen, soványkább, ilyesmi). Az adatok pedig:

Koponyavégi hosszfekvés.

BPD(fejátmérő): 76,4 mm

HC(fejkörfogat): 273,7 mm

AC(haskörfogat): 253,3 mm

FL(combcsonthossz): 56,9 mm

Jó szívműködés, jó életjelenségek. Koponya: oldalkamra tágassága: 5,9mm, cysterna: 8 mm TAD: 75,9 mm. Telt gyomor és hólyag. Mindkét oldalon épnek tűnő vesék. A lepény melső falon tapad, átlagos mennyiségű magzatvíz. Normális flow. Súlybecslés 1430 g

Biometriai adatok alapján a grav. s. 29 hét  és két naposnak felel meg.

Elvileg feküdnöm kell továbbra is, de azért most már sokat jövök-megyek. Bő egy hónapja újra dolgozom, mármint hogy egy-egy projekten. Belevágtunk egy régi tervembe, amivel most jó sok munka van, egyrészt fotózás (na az azért kimerítő ekkora hassal, 5 órán át), másrészt sok szervezés és utómunka, de remélem megéri. Próbálom a legtöbb részét fekve vagy félfekve végezni. 

Tünetek. Fáradt vagyok, nagyon. Napközben viszont dolgozgatok, igyekszem megcsinálni amit beígértem, cukrot mérek, inzulinozok, étleket állítom össze, szóval kiteszi az időm java részét. Este meg itt van Nünü, aki sokáig kukorékol, rajzolunk, kártáyzunk, mesélünk. Tíz körül általában Vele alszom el, aztán éjfél után kipattan a szemem és órákig fent is vagyok. A savasság nem múlt el, bár most, hogy ennyire diétásan eszem, nem olyan naygon erős (kivétel néhány alkalommal). Hányingerem nincs, inkább néha étvágytalan vagyok (persze, mert már unom azokat az ételeket, amiket ehetek....) és legszívesebben kihagynám az étkezéseket és az inzulint.....de a baba miatt nem lehet. A vérnyomásom most egy kicsit megszaladt, lehet, hogy a rossz idő teszi, remélem visszaáll, mert így is sok gyógyszert szedek rá....A pocakom szép nagy és kerek, szerencsére semmi jele annak, hogy csíkosodna vagy ilyesmi, viszont a köldökömben lévő heg miatt kicsit aggódom (az első lombik utáni méhen kívüli terhességnél ittt vágták többek között, hogy kivegyék a petevezetékemet), nehogy szétszakadjon, mert bár kicsi vágás, de elég sötétbarna és feszül.

Na és hogy legyen megint valami, torokfájással, köhögéssel és náthával küzdök két napja. Ez azért jó, mert terhesen kb. alig lehet valamit beszedni rá, és amit be is lehetne, azt cukrosok nem szedhetik, hurrá!!!!! Tehát pl. egy jó kis mézescitromos teát sem lehet, pedig annyira kívánom....

Annyiszor elképzelem, ahogy megszületik, a karomban tartom, szagolgatom és potyogtatom rá a mosolykönnyeimet.....Ilyenkor szárnyalnak a gondolataim, elöntenek az érzések, hogy teljesen beléjük fáradok....Ott sorakoznak a nevének betűi a szépséges díszzacskóban, finoman zörgő selyempapirba csomagolva, mintha csak fátyol ölelné át a rózsaszín, fa betűket. Még nem vettem ki a csomagolásból, de egyenként végigsimítottam őket, mielőtt a boltban becsomagolták nekem. Megöleltem egy kis fehér cipőcskét, amit megveszek neki a 30. héten. Marcikáék hoztak neki ruhácskákat, apró cipőket és egy angol mesekönyvet amerikából, így aztán meg is van az első pár új ruhája, ami csak az övé. Nünüvel pedig választottunk neki egy mályvaszínű zenélő madárkát, ugyanonnan, ahol a betűket is megvettük Neki és anno Nününek is, és ahonnét a kék madarát kapta Ő is.