Tegnap este történhetett, bár mostanában már sosem jön ki velünk, mert öreg, fáj a lába, melege van, stb. Valószínűleg mégis kislisszant az ajtón, mikor a barátnőmék megérkeztek úgy este hét körül. Ők sem vették észre, és én sem. Jóval később kerestük, vacsoraidőben, mert olyankor meg mindig sündörög, hirtelen felpörög, ha ennivalóról van szó. Naphosszat heverészik, horpaszt az emeleten a kosarában, szóval nem gondoltunk rosszra, de ott sem volt. Kerestük mindentütt a kertben, majd Farkas egész éjjel ment kocsival, gyalog, elemlámpával. Én közben megosztottam mindenhol a neten, ahol tudtam, hogy keressük, elveszett. Attól féltem a legjobban, hogy elüti egy autó, mert sötét van, fekete és nem hall már egyáltalán. Nünü így aludt el, hogy Róla kérdezgetett (érdekes, mostanában egészen közel került hozzá, sokat simogatta, tegnapelőtt este pedig felkeltett, hogy nézzem meg, milyen "cukin alszik az Alfi"), és mikor kinyototta a szemét, ez volt az első kérdése is, hogy hol van Alfi, megtaláltuk -e már.

Ekkor hívták Farkast (csacsi öreg medvénk hajlott korában kapott chippet) az állatkórházból, hogy este leadták a kutyát. Egy hölgy talált rá, jóval messzebb tőlünk, az autóúton hevert elütve......Felvette és elvitte a kórházba. Nagyon rossz állapotban van, s bár külső sérülései nincsenek, nem bír felállni a hátsó lábaira és sokkos állapotban van. Farkas berohant hozzá, megismerte Őt, de csovászni nem tudott (pedig a legnagyobb műtéte után is ezt tette).  Egész nap infúzión lesz, és ha egy kicsit jobban van, megröntgenezik (mert addig nem merik bódítani), mert az orvosok szerint valami belső sérülés van a lábánál, csipőjénél. Ami nagy baj lenne, mert műteni már nem akarják, mivel nagyon idős kutyus, 15 éves és nem bírná az altatást. Várjuk a híreket Róla, Nünü pedig feltétlenül meg akarja látogatni, de nem tudom, hogy mennyire tenne jót neki, meg egyáltalán Alfinak is. Én is próbálok lehiggadni Rózi miatt, aki valószínűleg érzi, hogy elsírtam egy lavórnyi könnyemet az éjszaka és reggel, és annyira fészkelődik, hogy soha nemlátott módon mozog a hasam és szerintem meg is fordulhatott egészen, vagy legalábbis bukfencezik odabent.

Szívem szakad és magamat hibáztatom, hogy miként lehet, hogy elkóborolhatott tőlünk, hiszen a 15 év alatt sosem fordult elő. Mit érezhetett szegény és hogy tudott ennyi kilómétert legyalogolni, Ő, aki itthon alig megy már pár métert, mert fáradt és fájdogál a lába???!!! És mit érezhetett, mit gondolhatott, ahogy ott fekdütd az út közepén, elütve, hangos autók suhantak el mellette....Csak ment, ment addig, míg el nem ütötték, remélve, hogy hazatalál. Annyira, de annyira rémes és úgy sajnálom!!!!!!!!!!!!