Pötty kora óta a nyári szezon Nünüindönájt programmal indul. Régen, mikor még le tudtam fektetni délután (most iszonyú ritka, pedig az oviban alszik), és hosszabbat aludt, az esték pedig melegedni kezdtek, fogtuk magunkat és csináltunk egy-egy késő esti programot Szupercsirkével és felfedeztük Budapestet esti kivilágításban. Imádta. Voltunk a Gellért-hegyen, lófráltunk a Váci utcában, stb. Tegnap pedig a Dunával indítottunk, mert annyit meséltünk Neki az árvízről, hogy napok óta megállapodtunk, megnézzük a vízállást közelről. Utána elhaladtunk a kivilágított óriáskerék mellett, amire azonnal fel akart ülni, de tekintve, hogy este 10 is elmúlt már, ezt elnapoltunk, viszont megálltunk és sültkrumpliztunk még egyet (én persze nem ehetek ilyesmit). Hát bizony, ezzel a copfosnégyévessel már az éjszakában is lehet bandázni (igaz, már kétévesen is ezt tette időnként).

Burgonyamajszolás közben az égre nézett, boldogan újságolta, hogy tele van csillagokkal, úgyhogy lehet kívánni, majd gyorsan el is mondta, hogy Ő mire vágyik: "Azt kívánom, hogy Anyaca örökre maradjon velem." Hhhhhhhh........