A mi saját kis paradicsomunk. Lenyűgöző a kert ilyenkor tavasszal. A bokrok roskadoznak a viráglabdáktól, mindenütt illatoznak a sárga, rózsaszín fehér szirmok, burjánzik a vadszőlő, a borostyán és a kerítésre felkapaszkodó egyéb futónövények. Mikor éjjel nem tudok aludni és kibattyogok a kertbe, vagy reggel, mikor mezítláb, hálóingben végigsétálok a nedves füvön, megmosolyogtató boldogság fog el. Minden fűszálat mi vetettünk el, minden bokrot és fát mi ültettünk, Ő meg én. Meg persze most már Nünü is szórja bőszen a virágmagokat, ültetgeti a palántákat. Meskebarátnőm papájának vezényletével elkészült az első, igazi veteményeskertünk is, csirkehálóval elkerítve, általa szögmérővel kijelölt ágyásokban katonás rendben sorakoznak a paradicsom-, paprika-, eper és egyéb palánták, rengeteg magot szórtunk el és várjuk, hogy hamarosan szüretelhessünk. Ültettünk gyümölcsfákat is: cseresznyét, kétféle meggyet, zöld- és pirosalmát, körtét. Befogadtunk pár málna- és ribizlibokrot és jön még majd egres és áfonya is. Hétvégén pedig megyünk beszerezni egy nagy szélforgót, ami eltereli majd az imádott irgóinkat a veteményesből, mert előszeretettel szedegetik ki az elszórt magokat. A hatalmas, öreg fügefánkat megviselték az elmúlt telek fogvacogtató hideg szelei, így egy hatalmas ágát le kellett fűrészelnünk, majd lekentük fagéllel. Most már bontogatja a leveleit és ha minden igaz sok gyümölcsöt érlel majd idén, úgyhogy megint főzhetek lekvárt. Nünü valamelyik nap azt mondta, hogy Ő már a pocakomban ilyen házra és kertre vágyott, csak akkor még pontosan nem tudta, hogy milyen is ez:))))
Tegnap oviba indult, gumicsizmában és esernyővel (Ő állította össze a szerkóját), mikor lekaptam telefonnal az illatos bangita előtt (óóóó, hogy ez a bokor milyen csuda gyönyörű és mennyire illatos!!! viszi a szél az illatát az egész kertbe, még éjjel a résnyire nyitott tetőablakon át is érezni). Minden nap többször bejárja a kertet, megnézi és megszaglássza az összes virágot, megsimogatja a leveleket, rácsodálkozik a bogarakra és mozdulatlanul figyeli a két saját gyíkunkat, Farkatlant és Zöldikét, akik folyton itt bújkálnak a faborítás alatt, vagy sütkéreznek a tóparti sziklákon. Olyan jó itt lenni, ide hazajönni.....
