Nőorvosomnál tett tegnapi vizit bőgéssel indult. Ott kezdődött, hogy rögtön összetalálkoztam a szülésznőmmel a rendelőben, majd egy kiadós ölelgetést követően elmesélte (állítólag küldtek ki erről levelet, de én nem kaptam meg), hogy Dr Nullanullahét (sajátdoki) június egytől átteszi a székhelyét egy másik kórházba (röhej 1.: Nünüvel ott kezdtem a pályafutásomat anyukaként, majd a 20. hét környékén szakítattam az ottani mufurc dokival a nyitottgerinc ügy kapcsán...), vagyis ott, ahol most vagyok, ahol Nünü is született, már nem szülhetek Vele. Szülésznőm pedig csak július közepén követi, tehát ha előbb jön Rózi, akkor nélküle kell szülnöm az új helyen. Szeretem én ezt a régi, megszokott kórházat, ahol mindenki ismer, még a takarítónéni is messziről integet és ölelget, a nővérek mindent tudnak rólam, ismerem a szobákat, a szokásokat és nem utolsó sorban ott van Erika, aki a csecsemőosztályon pátyolgatta Szupercsirkét, és most is nagyon várja már Rózit, minden alkalommal megsimogatja és megbeszéljük, hol tartunk és hogy biztosan ott legyen, mikor szülök....Erre most a 30. héten átköltözhetek az új, ismeretlen helyre......De a legnagyobb gondom ezzel az, hogy az új helyen nem engedik be a műtőbe az apukát császárnál és az sem biztos, hogy szőrkontaktusra rávehetőek.....Dr Nullanullahét megnézte a kicsit UH-val, Ő pont akkorának mérte, mint amekkora 29 hetes 5 napos, ami miatt aggódom, mert eddig mindig bő egy héttel nagyobb volt, nehogy azért nem nő most olyan ütemben, mert 1. kéters a zsinórom, 2. kevés szénhidrátot eszem a cukor miatt.
Ma voltam diabetológián (egész kis csapattal, mert Farkas mellett Anyika is ragaszkodott hozzá, hogy elkísér). Picit emeltek az inzulinon, de egész jók az értékeim. VIszsont ott mértek egy 147/95 vérnyomást, ami miatt azonnal rámrakták a 24 órás kütyüt. Ezzel felbaktattam a szülészetre, mert a kéteres téma miatt nekem a 30. héten meg kell kezdeni az nst-t, ill. vért is kellett vetetnem. Az első nst-n, a sima beülősön már rögtön kitört a frász, mert kétszer is volt olyan, hogy a gyerek szívhangja lement 112-re, hallottam is, ahogy hirtelen pár másodpercre lelassul, mintha meg akarna állni, aztán hirtelen újra gyorsan ver. Engem meg a víz vert ki. Nővérke is felpattant, nézegette. Aztán elkezdtünk arról beszélni, hogy minden nap most már hozzam a kórházi felszerelésemet, meg hogy ha ilyen korán ki kéne venni a babát a rossz értékek miatt, akkor csak a klínikákon tudom megszülni, mert még pici......Fél óra múlva át kellett mennem a szülőszobára a másik nst gépre, ahol megint találtam egy szuperkedves nővérkét, aki régről ismer, s akinek az ölelgetésétől ellágyulva, meg mert be voltam gazolva, újra bőgtem egy sort. A fekvős gépen is elidőztem bő fél órát, majd megmutatta a nővérke egy dokinak a papiromat. Nem tetszettt neki. Újra felfektettek, megint egy fél órás papirtekercsgyártás. Kicsit jobban tetszett a dokinak, de kéne UH is megint. Viszont bedöglöttek az UH gépek (jó, nem?), csak egy volt, valami magán4d-s, amit nem tudnak kezelni. Nővérke (le a kalappal, kedves, segítőkész) próbált keresni valakit, hátha meg tudnak vizsgálni....Végül sikerült. Nem néztek semmit, csak áramlást, méhlepényt, adatokat nem tudok. Hazaengedtek, de holnap mennem kell vissza egy ugyanilyenre, valamint vissza kell adnom a vérnyomásmérőt (na, az gondolom most szép kis adatokat virít majd a délelőtti izgulás miatt.....). Diabetológiára úgy néz ki, hogy végig ide fogok járni, viszont ha valami van, akkor már az új helyre kell mennem vizsgálatokra. Azért egy rémes. De a lényeg, hogy izgulok Rózi miatt és nagyon de nagyon féltem Őt! Szerettem volna, ha lazán töltjük el ezeket a heteket, de úgy látszik, túl sokat kérek.....
