Készül a szobája. Pöti és Farkas kifestették hófehérre (jaj imádtam volna szaglászni a festéket, de nem igazán mertem...), aztán a héten jött Papa és Nagyika és felszerelték a lámpát (rosszul:), majd tegnap megint jöttek és felszerelték Farkassal újfent. Átkerült Nünütől a pelenkázó (ami Nála komóddá lett alakítva, most pedig megint rácsavarozták a pelenkázós részt), bement a hintaszék és a kiságy. Annyira megható bemenni oda.......A fekete kovácsoltvas ágyat jövő héten lekenjük fehérre, és azt hiszem, a hatalmas, régi szekrény is fehér lesz, bár imádom így nyersenkopottan is, de valahogy fehérre kívánkozik. Meg kell szereznem még a csillárt és megvettem használtan a rácsot is az ajtóra. Kell még egy-két falra szerelhető polc és ha lesz energiám és időm, akkor antikolom a hatalmas, aranyozott képkeretet is fehérre és tetetek bele tükröt.

Járunk nst-re, egyelőre az eddigi kórházba (ott folytatom a diabetológiát is), aztán jövő héten egyeztetek az orvosommal, hogy mikor nézhetek körül az új helyen.....És valószínű, hogy fogadok egy B szülésznőt is, ha nem július 15. után szülök, akkor legyen mellettem egy megbízható, ismerős arc. Ráadásul ugye lobbiznom kell azért, hogy ha Farkas nem is szivároghat be a műtőbe, legalább a szőrkontaktus meglegyen, és egy fotósismerőskedveslány ott lehessen végig a gépével és megörökíthesse a pillanatokat, ami nekem nagyon fontos lenne (Ő is annyira, de annyira készül:).

A savasság még mindig eléggé kínoz, meg mostanában időnként rámjön, hogy alig bírok menni, annyira fáj lent a csontom az alvázam fölött. Vannak még ilyen-olyan szúrkálások, kisebb görcsök, ilyesmik. És hatalmas rugdosások. Azt hiszem, még mindig faros fekvésben nyomul kisbaba, amit a mellalatti rúgásokból következtetek ki:)

Próbálok sokat pihenni, ahogy előírták, de nem mindig sikerül.

Szivacslabdaszaglászás. Ahogy Nününél is előjött, most is megveszek a szivacslabdaszagért. De annyira, hogy a falat tudnám kaparni egy-egy új labdáért (alig lehet kapni...a múltkor bementünk bicajt próbálni Nününek, és elkaptam egy eladólányt, akitől kérdeztem, hogy van -e szivacslabdájuk. Mutatott is párat, de az nem az eredeti típus, inkább valami fura, tömör szivacsból lehet, és így el kellett magyaráznom neki, hogy miért is van erre azonnal szükségem....Ekkor új erőre kapott, mindenkit végighívott és átrohant az áruházon, de sajnos nem volt...pedig addigra már Őt is érdekelte a szaga:)))) Ahogy az öcsém szokta mondani, egyszerűen annyira akarom azt a szagot, olyan megkellölnömfrenkdrebint módon. Kb. két hónapja jött ki rajtam és azóta üldöz ez a nevetséges dolog:) Vettünk Nününek új pasztelkrétákat és amikr kibontottam, a tetején volt egy hosszú, szivacs borítás, amit azonnal teszteltem és pont olyan volt, mint a szivacslabdaszag. Hát én ott leültem, és belemerültem a szaglászásba, ami olyan határtalan örömérzést okozott:))) Persze nem merem annyira és annyit szaglászni, mint amennyire kívánom (konkrétan egész nap az orromra kötném), mert félek, hogy esetleg ártalmas lehet, bár elég gyenge a szaga (és hogy a fene vigye el, marha hamar kiszagolom, még így is, hogy spórolok vele:))). És ami bosszantó, hogy alig lehet kapni. A bútorboltos piros bohócorr meg kicsi és tényleg hamar kifogy a szaga...Erről ennyit, ez is sok:)

Biztosan kívánnék ételeket is (mint pl. friss kiflit tejjel), de nem tehetem a cukordiéta miatt, így aztán leállítottam az ilyen irányú vágyaimat. Mondjuk tegnap direkt azért kerekedtünk fel, hogy vegyünk nekem egy pohár Norbi fagyit, abból is a meggyesjoghurtosat szeretem csak, és erre egyetlen darab sem volt a boltban, egyikben sem. Mikor pedig az eladóhölgytől megtudtam, hogy nem is lesz egy darabig fagyi, mert Norbiék éppen fagyit fejlesztgetnek, pont most, mikor én a nyolcadik hónapba lépek és ez az egyetlen édesség, amit kb. kívánhatok és megengedek néha magamnak, na azt személyes bántásnak vettem:)