Piroska és Farkas

Zöldjelzést kapott a glutén, a túró, a joghurt, a kefír és a tojás. A védőlány és a doktornő szerint a fehérje és a sárgája is mehet fokozatosan, nekem viszont kétségeim vannak a fehérjével kapcsolatban, és azt egyelőre még nem adom. Mivel ezeket is mind bioboltban kívánjuk beszerezni, néhány napot igényel, míg Nünü étlapjára felkerülnek.

Ma reggel viszont már háromgabonás pépet nyammogott körtével összeturmixolva, úgyhogy a glutén már ott figyel a bélrendszerében. Keresem viszont a megfelelő tápszert, anyatej helyettesítésére, ami a leginkább természetes (nyilván bio ebből nem nagyon lesz), nem cukros, és nem tehéntejes. Szeretném kikérni a véleményeteket, tehát mi a véleményetek, javaslatotok?

Mózeskosaras babakocsiban toligálva azt gondoltam, hogy "ó, az egyéves babák már mennyire nagyok, milyen messze van az még nekünk", most meg lassan szaladgál, és ugyan nem "anyázik", de sok szót tud és használ is. Hhhhhhhhhh........

A legnagyobb fejlődés -legalábbis ami kívülről látható- a kommunikációjában figyelhető meg, ahogy az akaratát igyekszik érvényesíteni, és ahogy formálja és alkalmazza a szavakat a megfelelő helyen. Ami a mozgását illeti, azt hittem, hogy ilyenkorra már futkorászik, de csak akkor tesz meg pár lépést kapaszkodás nélkül, ha megfeledkezik arról, hogy Ő akkor most egyedül megy (általában mindkét kezében szorongat valamit, és arra figyel). Aztán megretten és mászik tovább. Viszont ha csak egy ujjunkat is fogja, akkor olyan gyorsan teper, hogy alig győzzük szusszal mellette.

Felugrott egy ablak, aztán leokéztam, és megalapítottam a piroskaesfarkas közösséget??!!! Hogy az mi? Mire jó? Minek? Hülyeség? Fogalmam sincs. Ma rámentem egy fényképre a kommentek alapján, és odakavarodtam ezen oldalamra, ami tavaly óta szunnyad. Na majd megnézem jól, hogy mi ez a valami megint.

A felugró ablakokról meg csak annyit, hogy én vagyok a rendszergazdák és a számítógéphezértők (pl. Pöti) rémálmában felderengő felhasználó, aki minden ilyen üzenetet vállrándítással elolvasás nélkül leokéz, vagy benyomja a kisikszet és ezzel kikapcsolja, gondolván, abból baj nem lehet. Mikor meg mégis baj van a géppel, annyi információt bírok átadni, hogy "jaaa, pár napja feljött valami ablak, nem tudom mit írtak, becsuktam....".

Fogyókúrázom. Nevetségesen kicsi adagokat eszem naponta ötször. Nem vallom be a kezdősúlyomat, de talán hetente szembenézek a mérleggel, vagy inkább letekintek a számlálójára, és felírom a csökkenés mértékét. 

Hátha ezúttal sikeres lesz a cérnulásprojectem.

A karantén alatt készült, pár napja, mikor a vírus miatt beszorultunk a babaszobába. Megveszek a sonkalábaiért, a mosolyáért, a roggyantós visítozásáért........

Na jó. Mostanra már én is kigyönyörködtem magam a bánatos esőfelhőkben, tüzetesen megvizsgáltam a gyerekkel minden erretekeredő gilisztát, úgyhogy köszönöm szépen, már nekem is elég! Jöhet a jóidő.

Amikor Nünüt csak kitolom a kertbe, és akkorákat alszik, hogy csak az ott szorgoskodó, tévedésből a szomszéd ház gerendáján kopácsoló -ezzel az egész fatároló tetőszerkezetet megkongató- harkály ébreszti csak fel. 

Anyika vígan integett nekünk szkájpon két nappal ezelőtt, hogy Ők milyen jól tartják magukat, sehol semmi tünet, annak ellenére, hogy a gyerek ott tette ki az összes premier rókáját, és én is ott lettem rosszul. Aznap éjjel Ő is kidőlt. Tegnap már csak az erkélyajtó üvegén keresztül beszélgettünk Vele, mikor átmentünk, hogy visszahozzuk a babakocsit, és átadjuk a nekünk már úgysemkell gyógybogyókat, meg pár csomag ropit. Papa még tartja magát, rettentő büszke is rá, és hangoztatja, hogy naugye, hogy Ő ez ERŐ (van egy ilyen játékuk a gyerekkel, hogy "jön az erőőőő", Ő fejlesztette ki, és azóta Ő az erő, így hívjuk...többek között).

Mi már jobban, bár Szupercsirkét tegnap hasmenés gyötörte egész nap, de eszik és iszik rendesen. Ami aggaszt, az a popóján és az alváza alsó részén megjelent apró piros pöttyök, fehér kis végződéssel, mintha pattanások lennének??!! Talán a hasmenés miatt....De az idő jó, tegnap már tettünk is egy nagy sétát a környéken, majd lemenőnapfényes kerti bóklászással, haletetéssel, virágtanulmányozással zártuk a napot.

Picibbként csak nézte a szánkat figyelmesen, ahogy énekeltünk neki, formáltuk a szavakat, majd úgy félévesen megpróbálkozott a halacskát utánozni, és tökéletesre fejlesztette. Később jöttek az állathangok, a "búú", "beebee", "kárkár" és a többi, s azóta olyan lelkesedéssel tanulja a szavakat, mintha befizetett volna egy méregdrága nyelviskolába, és a pénzért cserébe nyelvizsgát is akar.

Egyes szavakat folyamatosan ismételtet velünk, míg más szavakat egyszerűen csak kimond, a legnagyobb meglepetésünkre. Ilyen volt a minap a dudál, amit akkor ejtett ki, mikor Joepapa hazaért, és dudált a garázs előtt, majd Nagyi megjegyezte, hogy papa dudál. Ekkor Nünü kijelentette "dudá(l)".Valamelyikből csak az első szótag marad, valamelyikből az utolsó. Megint más szavak sajátos átalakításon mennek át. 

Lássuk, miért örül a gyerek a doboz csokinak, ha nem is ehet belőle?

Drága Melikém! Innen is nagyon szépen köszönjük a bonbont és többi szívmelengető, szépséges meglepetést!!! 

Amit a heti kosztpénzen megspórolunk -mert hogy az említett tünetek miatt nem eszünk-, elköltjük papirtörlőkre, és a vízfogyasztásunk is megnövekedett. Nünü tegnap óta nem kapott mást, csak teát, benne rókavisszafogó patásbogyóval és egy kis frissen préselt almalével, valamint elalvás előtt már összecsatlakozhattunk (patásdoktornővel még este konzultáltunk, és mivel a háromfelvonásos rókát nem követte több, engedélyt kaptunk), és egész éjjel anyatejet kívánt. 

Délután többször is bepróbálkozott, és hol mosolyogva, hol pedig szomorú szemekkel mondta, hogy "cicci" (igen, igen, két hete már ezt is mondja....), és a mellkasomra hajtotta a fejét, de ki kellett böjtölni a napot csakteával. Ma szinte ki sem bújunk az ágyból, mindhárman bevackolódtunk a babaszobába. Csak fürdeni, teát készíteni és a népes állatsereget megetetni, legeltetni dugtuk ki az orrunkat.

Kidőlési sorrendben a hányosók a következők: 

1. Farkas. Hétfő éjjel hányinger, majd alulról meginduló áradat, levertség, később láz.

2. Én. Aki szerda reggel szülői unszolásra visszatértem a gyökerekhez, vagyis átjöttem Anyikáékhoz, hogy Pasi nyugodtan szenvedhessen egyedül, valamint kialudja magát, ill. nehogy a gyerek elkapja. Délutánra sugárban érkeztek a rókák belőlem, és leutánoztam Farkas tüneteit is. Csak a gyerek el ne kapja! Éjjel Papa szobájában aludt a Nagyival, én Nagyi szobájában jajgattam, és félóránként rohangáltam a vécére a sárga lavórommal. Papa szívósan állta a sarat, tartotta a fejemet, fertőtlenített mindent utánam. Mindezek közben a gyerek háromszor sírt fel, megciciztettem. Rémesen érzem magam. De nem érek rá jajgatni, mert....

3. Gyerek. Ma délben, mikor beültettük az etetőszékbe, rémületes mennyiséget hányt (én éppen a vécén produkáltam magam) magára, Anyikára, földre. Nem tűnt levertnek, csak meglepődött. Később megismételte még kétszer. Nagyon ijesztő. Kapott béhatvitamint teában, és ha nem javul, este értekezünk a doktorokkal megint. Most itt piheg mellettem, végre elaludt szegénykém.

Folyton szaglásszuk a gyereket. A belőle áradó édes illattal nem lehet betelni. Bódító. A haja meg....hhhhaj....Nem tudom hogy csinálja, de akkor is orrcsiklandozósan jó az illata, hogy sosem mostuk még samponnal, csak a fürdővízzel, amiben úszkál esténként. Semmihez sem fogható, angyali babaillata van.

No és lassan már nem elég, ha fürdetés után alaposan megdörzsöljük a törölközővel, már saját hajszárító kell neki. Már nem is látszik a kikopott folt a tarkóján (amiért szintén bezabáltuk), s megjelentek a kis fürtöcskék, melyek kikunkorodnak a füle mögül. A sonkái meg......Minden nap megcsócsáljuk. Rág rajta a Nagyi, a Papa, az Apja és én is. Amíg még fodrozódik a husi rajta. Imádnivaló kunkorisonkásunk!

Szemöldökfelhúzást váltott ki belőlem az alábbi tárgy is, mikor megláttam, majd rájöttem, hogy mi is ez. Mit ki nem találnak??!!!!  Lehet tippelni. Aztán majd jól elárulom a végén.

Raaaajtaaaaaa!

MEGOLDÁS PEDIG:

Imádtam babázni. Most is szeretek. Élvezem, hogy ismét nézegethetem a játékbabákat a gyereknek. Meg persze én is odavagyok értük, és ha beszerzek egyet, ráfoghatom Nünüre. Mert neki már kell, ugyanis minden babára, legyen az igazi, vagy játék, mondja, hogy "baba".  Indok kipipálva. Legeslegjobbannagyon waldorf babákat szeretnék, és itt találtam rá a legszebbekre.

Ezekkel a gyönyörűségekkel csak az a bajom, hogy 1. iszonyú drágák, és mivel kintről érkeznének, még a postaköltség is terheli a pénztárcát, 2. ha ezen túllépnék, akkor sem lehet szerezni, mert ahogy feltölti Őket a készítő, egy percen belül elviszik mindet!!??? Itthon is találtam kedves babákat, de nagyon szívesen készíteném el magam Őket, ha valaki megmutatná a titkos hogyankellt.

 Pár hete kaptam el ezt a kis szösszenetet......

Olyan, mint egy mesebeli kastély, ahol megállt az idő, és nyitogatni kéne az ajtókat, hogy megkeressük, melyik szobában alszik a királylány hosszú-hosszú évek óta. A pókok háborítatlanul szövögethetik hálójukat, a borostyánok bekúszhatnak a faltól elvált ablakkeretek közötti réseken át.

Eddig nem is hallottam erről a kastélyról, pedig gyönyörű. Valószínű, sokan vannak így, mert rajtunk kívül csak egy kis társaság bóklászott a kertjében. Elszomorító, mennyire elhanyagolták, milyen rossz állapotban van. Elképzeltem, milyen lehetne. Ha mondjuk nyernék egy szekérnyi pénzt, olyan nagyon szívesen felújítanám, kicsinosítanám, és akár ott is lakhatnánk, mert barátságos a mérete, kellemes a beosztása, és meseszép!!!!!

A temérdek csudajódolog közül, melyek Szupercsirke érkezésével megszínezik a mindennapjainkat, az egyik legjobb a világmegmutatás. Mindazonáltal hatalmas felelősség is, milyen képet mutatunk neki. De ez egy másik, kimeríthetetlen téma, amibe most nem is gubancolódok bele. 

Megmutatni Neki mindent, kavicsokat, virágokat, méhecskéket, madarakat, embereket. Együtt bárányfelhőket bámulni, holdat kémlelni, csillagokat lesni, kutyákat simogatni, nénikre mosolyogni, kirándulni, dalolászni, hintázni...... Annyi színt és hangot használni, amennyit csak lehet. Úgy érzem, mindennek súlya van, amit teszünk, vagy nem teszünk meg. Most rakja össze a képet, alakul a kis világa. Persze tudom, később gyúrnak rajta, eltorzulhat, vagy sokkalta szebb is lehet. De most a mi feladatunk a világmegmutatás.

Túl két diplomán, jónéhány természetfilmen meglepő, de a gyerek okosbaba könyvét lapozgatva  jöttem rá, hogy a tarajos sün, valójában tarajos sül. No és mikor ezt a felfedezésemet megosztottam a gyerekem tanult apjával, neki is meg kellett mutatnom a könyveben, hogy hiába a sünös kinézet, ez bizony ellel van írva. Sül. Pedig sünös.

Nem elég, hogy a képeskönyveknél lefagyunk a hogycsinálaló-nyihaha után, mikor jön a zsiráf, meg a viziló, az orrszarvú, a zebra, az elefánt, pláne a kagyló, meg a homár és társaik (bármelyikről tudja valaki, hogycsinál?), ha nincs odaírva a tarajos sün alá, hogy tarajos sül, rosszul előbbiként rögzítettük volna a gyerek agyában, ezzel talán generációkon keresztül (sültesztemen kiderült, Anyikáék sülként ismerik, tehát nálunk a hiba) elültetve a tévedést. Mégjóhogynem.

Két napja fáj. Csak az egyik. De ami aggasztóbb, hogy egyre jobban lilul és pirosodik egy tenyérnyi helyen. Rákerestem a neten, és rögtön ezt az oldalt találtam. Nem is kezdek bele, mi minden átsuhant, mit átsuhant, befészkelődött az agyamba. Délben rosszabb lett, így felkerestem a helyi nődoktort, aki némi alakelemzést követően felküldött ultrahangra (júniusra lett volna időpont, de voltak olyan kedvesek, és sürgősségit biggyesztettek a papiromra és megvizsgáltak). Ott szerencsére nem találtak semmi gyanusat, de fogalmuk sincs, mitől lehet a fájdalom és a piroslilaszíneződés. Mondtam, mit találtam a neten. Nem is hallottak róla......Figyeljem. Ha nem javul, jöjjek. Jó.

Bridzsitdzsonszt nézek. Az Apja meg pókerezik. Szép. Lump szülők.

A járássegítő és a négykerekes rózsaszínjárgány is sokkal izgalmasabb, ha kint a fűben lehet játszani velük. A felvételekről úgy tűnhet, hogy utóbbival nem nagyon halad a gyerek, mindig a fügefa alatt látható.

Mer' igen. Egyelőre csak ugrál rajta, "tütütütü"-zve oda-vissza halad ötcentiket, majd megtapsolja magát. Mi meg lelkesedünk, hogy milyenügyes, mert kell a megerősítés....:-)

Forgolódott, nyekergett egy kicsit, majd odagurult az apjához, szorosan hozzábújt, s kis húsos kezét a nyakára fonta. Mindketten felébredtünk a mocorgására. Kint még korom sötétség, a tetőablakon beköszönt a holdfény. 

Olyanjó, hogy sokági világos van. Olyanjó, hogy süt a nap. Olyanjó, hogy ha hazaér, csak felkapunk valamit, és kilépünk a kertbe. Olyanjó nézni őket, ahogy a lemenő nap cirógató narancssárga fényében nevetgélnek Ők ketten. Olyanjó, hogy, nem csak én vagyok, hanem mivagyunk. Olyanjó ez a fájdalmasan gyönyörű szeretet. Olyanjó, hogy telis-tele van a lelkem olyanjókkal...................

Annak a kórháznak a falait díszítik majd a képek, ahol Lulu is született, s talán a többi csodaszép fotóval együtt mosolyt csal majd az arcokra. Felejthetetlen élményeket éltünk meg ott......Nagyon örülünk, hogy részesei lehetünk a sütistündérkedésnek! Köszönjük szépen Hajni!

A kert oldalában, a vízelvezetést szolgáló kavicságy új funkciót kapott. Játszóhely. Remek móka vödrökbe (kiürült savanyúságos vödrök....egyébként kerestem a gyereknek jópofa vödröket, de nem nagyon találtam olyat, ami nagy is, szép is....) bepakolni a különféle formájú kavicsokat, majd kiönteni, átrámolni, dobolni, zörögni velük.

S mindeközben jól meg lehet figyelni a Papát, miként metszi a kerítésüket szegélyező orgonákat, s micsoda jó játék lecsipegetni a rügyeket a lehullott ágakról. 

Kartonpapirból kivágtam a formát, ezt körberajzoltam egy félbehajtott anyagon, hogy egy ilyen ovális, majdnem kör formát kapjak, ha kihajtom. Először felvarrtam a szemeket filcből, ill. valamelyik madárka (pl. ez a piros itt lent) fekete hímzőfonalból kapta a pislogóját. Kétoldalt felvarrtam a szárnyakat (lent a virágos kis levélformák), és mivel nem két külön darabból áll össze a teste, hanem egybe vágtam ki, középen bevágtam az anyagot, hogy ott dugjam be a szalagot, akasztónak.

A csőre egy filcből kivágott háromszög, amely a körbevarrás előtt a szalaggal bekerül a két félkör közé. Mikor végigszaladtam rajta a varrógéppel, a végén hagytam egy lyukat, azon keresztül tömtem ki a testet (lehet vattával, de most már van erre a célra tömőanyagom). Pelenkaöltésre állítottam a varrógépet, de kézzel is simán meg lehet csinálni. Holnap vár rám is még pár madárka, bárány és nyúl, kiszabva.

A sorsolóbizottság elnökének igen késői érkezésére tekintettel, ma hajnalban, félhomályostapogatózós sötétségben került sor a nyertesek kihúzására. Ebből kifolyólag a húzónk igen nyűgös volt, az elnök öltözéke pedig hiányos, ám lelkesedésben így sem szűkölködtünk. Íme a nevek (mindenki ott van ám, csak nem látszik).

No és a sorsolás, valamint a nyertesek neve itt látható a kisfilmen. Gratulálunk szeretettel, és kérem a kedves kihúzottakat, legyenek szívesek gyorsan megírni a címüket levélben! 

Fáj a fejem, és széldzsekit kell venni. Meg lábszárvédőt, hogy ne fázzon a lábszárunk. De attól még a fejem fáj.

Nagyi az unokájával. Nünü a nagymamájával. Az Anyukám a kislányommal. Annyiranagyon.........

Elcsent félórákban, míg Nünü kint szundikál odakint, zakatolok az öreg varrópemen, készülnek a húsvéti madárkák a barkaágra. Van már kosárkája is, amelybe -ha szép idő lesz- megkeressük és összegyűjtjük ezeket a kertből.

Miközben varrtam őket sorra, eszembejutottatok, így elkészült Nektek három vegyespöttyös. Ha van kedvetek játszani, és befogadjátok az itt látható bolondos csirkéket, akkor nosza! Kedd délután hatig várom a hozzászólásokat, játékoskedvű bekukkantókat, így ha szerda reggel postára kerülnek, még odaérnek péntekre. Egy kalapból húzom majd ki a nyertest (bár lehet, hogy csak én csípem őket:), akihez elreppentem e három jómadarat. Raaaajta!

A virágtépés jó játék, de a nemszabad kategóriába tartozik. Úgy ahogy a fűrágás, kavicsízlelés, virágföldnyalogatás, hangyaszétnyomkodás, miciszőrhúzogatás.....Pedig megannyi sárga primula hívogat sziromcincálásra Nagyiék kertjében, és még csak most nyílnak majd a nárciszok, tulipánok, jácintok....

Micsoda tavaszelő!!!!??? Háromórás alvás a babakocsiban, friss levegőn, majd játék a kertben késődélutánig.

Még az ebédjét is a teraszon szolgáltuk fel, nehogy lemaradjon valamiről. Majd sietett tovább óriáshangyákat, előmerészkedő bogarakat megfigyelni a fűben (csak az a makacs nátha, ami egy hete tart már, az ne lenne.....).