Amit a heti kosztpénzen megspórolunk -mert hogy az említett tünetek miatt nem eszünk-, elköltjük papirtörlőkre, és a vízfogyasztásunk is megnövekedett. Nünü tegnap óta nem kapott mást, csak teát, benne rókavisszafogó patásbogyóval és egy kis frissen préselt almalével, valamint elalvás előtt már összecsatlakozhattunk (patásdoktornővel még este konzultáltunk, és mivel a háromfelvonásos rókát nem követte több, engedélyt kaptunk), és egész éjjel anyatejet kívánt. 

Délután többször is bepróbálkozott, és hol mosolyogva, hol pedig szomorú szemekkel mondta, hogy "cicci" (igen, igen, két hete már ezt is mondja....), és a mellkasomra hajtotta a fejét, de ki kellett böjtölni a napot csakteával. Ma szinte ki sem bújunk az ágyból, mindhárman bevackolódtunk a babaszobába. Csak fürdeni, teát készíteni és a népes állatsereget megetetni, legeltetni dugtuk ki az orrunkat.

Reggel is értekeztünk a doktornővel, és javaslatára ebédre pároltam krumplit a gyereknek. Nem fogadta ováció a menüt, fintorogva bekanalaztam neki pár falatot, aztán nem erőltettem tovább.

Egy órákat van fent, aztán odabújik valamelyikünkhöz, hízeleg mint egy cica, és élvezi, hogy simogatjuk a hátát, fejét. Kókadt, de jó a kedve. Végigolvastuk a fenti könyveit kitudjahányszor. A képek még tegnap készültek, mikor még én sem kezdtem el a műsort, de mindketten levertek voltunk már, és Papával elővették az ottani könyvállományt leltározni.

A tejcsatlakozóm kezd lemerülni, csodálkozom is, mire képes a természet, hogy koplalás mellett is termelem a tejet. Az imént beszéltünk Anyikáékkal szkájpon, s megmutattam a fejemet a kamerának, s dárga anyukám szerint tisztára úgy nézek ki ezzel a berasztásodott, kócos, copfa összepréselt hajammal, mely a fejem tetején kezelhetetlenül púposodik, mint Beethoven.