Kidőlési sorrendben a hányosók a következők:
1. Farkas. Hétfő éjjel hányinger, majd alulról meginduló áradat, levertség, később láz.
2. Én. Aki szerda reggel szülői unszolásra visszatértem a gyökerekhez, vagyis átjöttem Anyikáékhoz, hogy Pasi nyugodtan szenvedhessen egyedül, valamint kialudja magát, ill. nehogy a gyerek elkapja. Délutánra sugárban érkeztek a rókák belőlem, és leutánoztam Farkas tüneteit is. Csak a gyerek el ne kapja! Éjjel Papa szobájában aludt a Nagyival, én Nagyi szobájában jajgattam, és félóránként rohangáltam a vécére a sárga lavórommal. Papa szívósan állta a sarat, tartotta a fejemet, fertőtlenített mindent utánam. Mindezek közben a gyerek háromszor sírt fel, megciciztettem. Rémesen érzem magam. De nem érek rá jajgatni, mert....
3. Gyerek. Ma délben, mikor beültettük az etetőszékbe, rémületes mennyiséget hányt (én éppen a vécén produkáltam magam) magára, Anyikára, földre. Nem tűnt levertnek, csak meglepődött. Később megismételte még kétszer. Nagyon ijesztő. Kapott béhatvitamint teában, és ha nem javul, este értekezünk a doktorokkal megint. Most itt piheg mellettem, végre elaludt szegénykém.
