Olyan cipőt, ami nem egyforma. Na jó, nem túlfeltűnően, hogy az egyik piros a másik meg kék (de végülis miért ne), hanem pont ennyire különbözőt, mint amilyen ez a kis történetelmesélős topánka.
Nekem tetszik. Fekete lenvászon nadrággal, hátul mellalattmegkötős romantikus fehér felsővel (vagy egyszerű szabású, térd felett végződős ingruhával, de azt úgysem venném fel).
Anyiék még egészen kicsik voltak, mikor a szüleik megvették a telket, majd hosszú évek alatt felépítették a házat, rendezték a kertet, de már a legelején felállították a vasból készült hatalmas hintaágyat, a tér közepére, almafákkal és futórózsával övezve.
Boldog születésnapot Kispofám!!!!:-)
Sok-sok szeretettel ölelgetünk: Mi
Most bukkantam rá erre a filmlelőhelyre, a bájosrajzos, csigásmadaras beharangozó vezetésével, s kedvem lett kipróbálni a filmnézés ezen módját.
A hogykell még nem teljesen tiszta, igyekszem átbogarászni a leírást, hátha nekem is menni fog.
A KVfőzőhasználat megvonása után úgy gondoltam, már nem lehet megnyírbálni a költségeket, de persze ez csak azért van, mert úgy látszik, nem vagyok tulajdonosiszemléletűgondolkodású, meg elég leleményes meg aprólékos sem ezen a téren.
Mikor elszegődtem ide, ehhez a piacon ismert, jónevű és jólmenő céghez okoskodni, s tolni a szekeret nagy lelkesedéssel és teljes odaadással, egy öreg KVfőzőnk volt csupán, amely olyan vészjoslóan szörcsögte ki magából a fekete levet, hogy lassan már csak bukósisakban lehetett megközelíteni a konyhát, ha bekapcsoltuk rajta a piros gombot. Ekkor összedobtunk egy kis pénzt a kollégákkal (mert a cégnek erre nincs kerete...), becsületkassza alapon, aki szokott KVzni a cégnél jelentkezett, s annyi felé osztottuk a költségeket (így vettünk vízforralót is), s vettünk egy új ébrentartólöttykészítőt.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Kert végében megbújó nyárilak vagy dolgozó, sorakozó gömbböcbokrok ugyanolyan kaspóban, rózsaszín muskátlik egyforma emelvényekre ültetve, zöldekkel dúsan körülölelt üldögélős, oszlopokba fűzött vastagkötelekkel szegélyezett terasz, hívogató bejárat, titkos kisfehér kertilak romantikus lányregények olvasására. Tetszik.
Mindet megvalósítani nem lehet (dekár.....talán következő életemben kertész leszek, vagy ráerőltetem a gyerekemre, hogy az legyen:-), de apró ötletek ellesése, azok integrálása sajátunkba kifejezetten üdítő tevékenység:-)
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»
Éjszakára gombnyomással leengedhető rács, mint amilyen az áruházak előtt záráskor legördül, kertben leszúrt lézeres oszlopok, interneten követhető piroskaesfarkasvalóvilág kamerákkal, mozgásérzékelős gigateljesítményű reflektor, amire ugyan rámegy a gatyánk is, ha túl gyakran sétál arra egy macska, aki hirtelen díszkivilágítást kap, amitől majd még kiég a szeme is....Kinek jó ez? Nem akarunk az Alcatrazban élni.
A riasztós kedvesember átálította a rendszerünket úgy, hogy a nyílászárók bemozdulásánál azonnal a fülsiketítő hangot adjon ki (vagyis csak a bejárati ajtónál maradt meg a harminc másodperces várakozási idő, amikor csak sípol, hogy legyen időnk kikódolni hazaérkezéskor), amitől remélhetőleg (bár kívánom, sose jöjjenek betolakodók) kiesünk az ágyból, s azonnal reagálunk rá (arra azért figyelt, hogy a külső egység legyen visítósabb, hogy ha nem vagyunk otthon, a kutyák ne feküdjenek ki a folyamatos vijjogástól a lakásban).
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Várom a furmányos ötleteket, vajon ezmiez???? De nem ér ám megnézni, kikutatni, had szárnyaljon az a fantázia:-) Raaaaajta!
Vastag, képeslapszerű papirra készült, rajta kávéfolt, tollfirka. Óvatosan simítottam végig, ujjaimat lassan áthúztam az apró kis sérüléseken, papirfelkunkorodásokon. Ő lenne a dédnagymamám? Fürkészem a vonásait, ismerkedem az arcával, hiszen még sosem láttam.
Joepapa anyukája, Dagimama hamar elárvult, így sajnos apu sem ismerhette meg a nagyszüleit, képet is csak kisfiúként látott róluk, s csupán mostanában kerültek elő újra ezek a fotók, melyeket mama magával hozott, mikor megszökött a mostohájától Pestre.
Fel kell készülnöm rá, hogy egyszer elfogy a kertben beültethető terület, s nem terjeszkedhetek tovább anélkül, hogy bozótvágót ne kelljen a vendégek kezébe nyomni a bejáratnál, hogy elérjék a házat, s ésszerű lenne meghagyni a még szabad füves területeket is. Nyilván, nem akkora probléma ez, mint az esőerdők helyzete, de igenis fontos kérdés.
Megelőzvén a nemes elbozótosodásunkat, szépen lassan nyomakodom a teraszok irányába is, s csupán egyetlen érintetlen területünk maradt, a felső nagyterasz, ami csakis azért menekült meg idáig, mivel vájtjozef nem készítette el a ládáimat.....Az alsót már benépesítettem kaspókkal, kőitatókkal, vesszőkosarakkal, fémdobozkákkal, lyukas vizeskannával, s mindent begyűjtök, amibe ültetni lehet, s beleolvad abba a szeretnivaló kuszaságba.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Fenyődeszkák ujjnyi hézagokkal lerakva, párnafákon támaszkodva, hogy az eső akadály nélkül elfolyhasson, s ha a kósza őszi levelek elbújnak alatta, könnyedén kipórszívózhassuk, s az alápottyanó kisebb tárgyakat egyszerű legyen kihorgászni.
A mesternek annyit mondtunk, olyan faburkolatot szeretnénk, úgy nézzen ki, mint egy öreg stég. Imádom a kifakult, beérett színét, kellemes mezítláb mászkálni rajta, s kedvelem a fa különleges hangját, amikor lépdelünk rajta.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Felfedezték, milyen jó móka a teraszt burkoló deszkák között bújkálni, s ugyan még mindig visítok, ha a lakásban futok össze velük, a kertben nagyon szeretem őket megfigyelni, s ezt majd minden nap megtehetem.
Azt hiszem, ez a zöld gyík lesz, s még a nemét is be lehet azonosítani a leírások alapján, mivel a hímek a nászidőszak környékén gyönyörű kék színt öltenek fel a szájuk és a torkuk körül. Védett állatok, az eszmei értékük tízezer forint. Kedvenc élőhelyük a fákkal, bokrokkal tarkított domboldal, amit mi biztosítunk is nekik itt a Nyúldombunk tetején:-)
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Lila is, gömbölyű is, hagyma is, mégsem zsírosdeszkára való, vagy görögsalátába aprítva. Magas, vékony zöld száron ott csücsül a pirinyó csillagvirágocskákból álló pompás labdavirága, kiemelkedve alacsonyabbra növő virágtársai közül.
Ő a díszhagyma. A méheket és engem is lenyűgöz.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Sötét ruházatuk alapján nem tudjuk megkülönböztetni őket, így nem állítom, hogy mindig ugyanaz a párocska érkezik hozzánk, de az biztos, hogy otthonosan, magabiztosan mozognak a kertünkben, s csak akkor rebbennek el, ha túlságosan közel merészkedünk hozzájuk, vagy a kutyáknak hirtelen késztetésük támad az őrködésre, és elraisztják őket.
Reggelente a nyirkos fűben kutakodnak giliszták után, majd egész nap járnak a tópartra inni, fürdőznek a sziklákra röppenve, lubickolnak a csörgedező csobogónál, önfeledten mókáznak a locsoló vízpermetében.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Befőttbejegyzésként lapult ez, a fehérhez kapcsolódós hangulatösszeollózásom, amit ezúton ide is biggyesztek a kertifehérek után.
Bár kifejtettem, mennyire szeretem a fehér színt, a falakon belül mégsem alkalmaztam igazán (vannak hófehér törölközőim levendula hímzéssel, fehér horgoltcsipkés díszpárnám, tejfehér kecses- és bumszli gyertyák, kopottfehér falitükröm, amely még a emgfelelő helyre vár, s a kincses szekrényemben lapul, és szívesen vásárolok bájos, sokszoknyás erdélyi nénikéktől kézzel hímzett, csupafehér terítőket az étkezőasztalra).
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»A vakító, tiszta hófehér a természetben a déli napsugárban fordul elő, amely minden színt magábafoglal, máshol többnyire keverten találkozhatunk vele. Az egyik legtöbb jelentéssel felruházott szín, s ugyanígy az egyik legellentmondásosabb is (születés, tisztaság, béke, ártatlanság stb. - más kultúrákban viszont a gyász színe, vagy a világi lemondásé).
Nekem az egyik kedvenc színem, mert vidám, pozitív, álmodozó, nyitott, befogadó, puha, könnyű, simogató, egyszerű, egyenes és tiszta. A kertifotózgatás közben vettem észre, mennyi fehér virággal díszítő növénykét, bokrot, fácskát gyűjtöttem már be, holott nem jellemző, hogy színek szerint vadászom le őket, mégis mindenütt körülvesznek.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Kikeltek a kisgólyák, ott pelyhesednek a fékszekben!!!!
Nekik adjuk az egy százalékot. Sok kutyusnak biztosítanak átmeneti otthont, élelmet, gondoskodnak az orvosi ellátásukról, szerető gazdikat kutatnak, éjjel-nappal mentenek, ha kell.
Rengeteg kutyus kóborol az utcákon, a mi hibánkból. Teljesen egyedül vannak. Nem állhatnak sorba támogatásért, nem kopoghatnak segélyekért, csak egy simogatást, egy falat élelemet szeretnének, de közeledésükre gyakran kődobálás, "takardojbüdösdög" a válasz.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Konyharuha, asztalterítő, függőny, napozóágybetét huzata, trendi retróságynemű, régi oviszsák megmaradt anyaga a múltból....... Dehogyis.
Végülis bármelyik lehetne, de egyik sem talált. S hiába rettenet nagy mintás, rikítósszínű, feltűnő, gyűrődös és lenge, nekem bizony tetszik. És nagyon sajnáltam, hogy rövidke esti parádézást követően vissza kellett adnom.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Több halmazt különböztetek meg a füzetemben, köztük a sokat emlegetett kertijegyzeteket, s külön fejezetet érdemelnek a kellnekemilyen vágyakozós bejegyzéseim is. Persze, a kettőnek van egy erős metszete, az erreanövényrefeltétlenülszükségemvan.
Ha hűsítő kortyolgatnivalóra vágyom, legszívesebben limonádét iszom, megnyomkorászott majd benne úszkáló zöldcitromból, a teraszon ládában terjeszkedő mentával (nem a kertbe ültettem, hanem az aprólevelű bazsalikom mellé, ládába, mivel erőszakosan terjeszkedő típusú, legalábbis nálam, s hamar kiszorítja a körülöttevirágzókat), jégkásával és ásványvízzel összekutyulva.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Bedörmögték közös kedvencüket gazdival, a túrórudit, majd leheveredtek a fűbe, koradélutáni ejtőzésre. Szenvedik az életet ezek a pucckutyák:-)
Bár éles helyzetben házőrzésből megbuktak, egyébként minden alig hallható kerti neszre felkapják a fejüket, körbeloholják a házat libasorban, s elijesztik a félelmetes rigókat és a rémületes tücsköket......
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Anyika kertjében is pompás tulipánok nyílnak, de mind különbözik a nálam bókolóktól. Na nem azért, mert teljesen más az ízlésünk, sőt, szívesen cserélgetünk egymás között mindenféle zöldeket, gyökereztetünk hajtásokat, kiásunk elburjánzott sziklakertieket, s általában mindenből veszünk kettőt, hogy legyen egy plusz a másiknak meglepibe.
Amikor két éve megrendeltem az első tulipánhagymáimat, ahogy mondani szokás, kicsit elszaladt velem a ló, s csak jelölgettem izgatottan a tulipánvilágos oldalon a szebbnél szebb hagymásokat, amit úgy hat hét múlva kaptam kézhez, ill. a postás bedobta a levélládánkba az értesítőt, hogy csomagom érkezett. Alig bírtam el a hatalmas dobozt, amit a postáskisasszony átpréselt az ajtón, s flegmán rábökött, hogy emeljem meg én. A különböző fajtákat kis papirzacskóba csomagolták, rajta színes képpel, milyen lesz majd a végeredmény, ha a hagymácskáim kibontakoznak tavasszal.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Meglehet, új füzetet kéne nyitnom a kerti feljegyzéseimnek, de egyelőre nem teszem. Főleg energiatakarékosságból, mert kedvem bizony lenne, s lefirkantanivalóm is. Eszetlenül hozom haza az újabb és újabb növénykéket, anélkül, hogy tudnám, mekkorára nő, milyen talajt szeret, bírja -e a tűző napot, vagy árnyékban hűsöl szívesen. "Beteg vagy."- jelentette ki Mici kolléganőm, mikor az irodában megpillantotta a hátam mögé elbújtatott friss szerzeményeimet.
Két pici bokrocskát lőttem, melyek még elültetésre várnak a teraszon, de a megfelelő hely kiváasztásához utána kell járnom az igényeiknek, s meg kell ismerkednem velük.
Karcsú gyöngyvirágcserje. Japánból származik, apró fehér virágai 4-9 cm-es felálló fürtőkben sorakoznak, májusban és júniusban gyönyörködhetünk bennük. 50-70 cm magasra nyújtózik majd, s ágai mereven felfelé állnak majd. Szereti a jó talajt, a közepes vízellátást, és az öntözött kertet. Napot és félárnyékot egyaránt bírja.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»A nyomozó elsők között kívánt boldogat Neki, mikor felvette az adatokat, s először azt hitte, a sértett nem értette a kérdést, mikor Farkas bediktálta a születési időhöz az aznapi dátumot. Pedig nem tévedés, a születésnapja hajnalán raboltak ki minket.
Távolról hallottam a sípoló hangot, s mikor megráztam a mellettem hortyogó pasi vállát, még akkor sem voltam biztos benne, hogy nem álmodom: "Nem a riasztónk szól?"
Felcsapta a paplant, lerohant a lépcsőn, utána a kutyák ügettek, majd hirtelen kitisztulva én loholtam. A lépcső tetején jártam, mikor kiabált, hogy nyitva van az erkélyajtó a nappaliban, s felkapcsolta a villanyokat. Pár másodperc telhetett el csupán, de mégis rettentő hosszúnak tűnt, míg leértem a földszintre, s addig bíztattam magam, biztos csak nem fordítottuk el rendesen a kilincset, s csak a szél játszik velünk.......
Remegő ujjakkal nehéz gépelni. Hajnalban betörtek a házba. Mi fönt aludtunk.
Elvitték a három táskánkat, benne a fél életünkkel: kártyák, pénz szerződések, napszemüveg, laptop, kulcsok, számlatömb, személyi, teljes smink felszerelés, zenelejátszó, fényképezőm, meg miegymás.
Várjuk a helyszínelőket.
Laza, lenvászon nadrágkosztümben, otthoni papucsba bújtattott mezítlábasan szorongtam az anyósülésen, mert a sötétbarna- és a halványkékalapon rózsaszínvirágos zoknikat gondosan behajtogattam a táskámba.
Az előbbit a klínika előtt húztam fel (mert az elegáns szerkóhoz mégsem megy a bohókás mintás, és azért nem otthon vettem fel, hogy véletlenül se maradjon nyoma a térdem alatt, mert az rettentes lett volna), ami színben megegyezett az öltözékemmel meg cipőmmel, s ezzel mentem be, míg a rózsásat átvettem a vizságalat előtt elfüggönyözve (mert mégsem feszítek ott térdzokniba, úgyhogy belebújtam a kedvesbájos bokaváltozatba).
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Furán nézett volna ki, ráadásul komolyan sem vesznek, ha mindketten azzal állítunk be a sebészetre, hogy sajog a nagylábujjunk (neki a bal, nekem meg a jobb), s mivel az enyém már lassan egy éve hasogat, Farkasé meg újekeletű kellemetlenség, úgy döntöttem, én csupán társaságot nyújtok neki a váróban.
Négy órán át senyvedtünk a zsúfolt folyosón, ahová hol mentővel hoztak kartöréses asszonyságot, majd szipogó, betörtfejű kislány érkezett, aztán heveskedő verekedősúr, aki jókora balegyenest kapott a szeme alá, s mikor elhagytuk a kórházat, megkönnyebbültem, hogy a a türelmetlenkedő várakozók közül senki nem kérdezett rá, mi milyen panasszal érkeztünk...
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»A tavasz beköszöntével az ebeket is szíventalálják a nyilak, hajtja őket az ösztönös belső tűz, amelytől kissé megzavarodva udvarolnak, s hol természetes irányba mutatják ki érzelmeiket és Szőrtündérre nyomakodnak (aki egy hete tüzel), máskor pedig kigubancolhatatlanul csapják a szelet egymásnak, nemre való tekintet nélkül.
Bendőz időnként hangos morgással próbálja Alfit letaszítani a trónról kanapéról, komoly vetélytársat látva benne, s védi a sarokba menekülő Fügit, aki már igen nehezen viseli ezt a heves érdeklődést... Máskor meg Alfi lesz szereleme célpontja, figyeli minden lépését, s fekete barátja hiába próbál lepihenni az étkezőben található fonott foteljába, oda is követi és üldözi a puszijaival (zabálnivaló, ahogy a vállára teszi a mancsát, úgy puszilgatja a fülét:-)
Az út mellett széles margarétasáv kanyarogna, a kert egyik szegletében csupa rózsaszínek, máshol meg tiszta sárga virágok pompáznának, amott meg mindenféle fehérek lépcsőzetes erlrendezésben, s megint másol romantikus összevisszaságban keverednének a színek. Ha a kertem hatalmas lenne.
Az én kertem senem nagy, és nem is éppen apró, de mivel nem tudtam egyetlen stílus mellett sem leragadni, s színekben sem köteleztem el magam, ráadásul majd minden növényt átölelnék és hazahúznám a kerítésen belülre, marad a vegyesgyüjtögetős változat. De azért nagyon kedvelem a színek, formák, típusok rajongóit, akik ezen keretek között tervezgetik, szépítgetik a birtokukat, s csak csodálom, hogy például ez a kéklilarózsaszíntündérkertes néni miként tud ellenállni a pirosrózsának, vagy az aranysárga kúpvirágnak:-)
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Hónom alatt a vaskos, sötétbarna borítású Havronyina kötettel szaporáztam lépteimet a villamos végálomása felé. Arcomat csiklandozta a korareggeli napsugár, bokáig érő, saját magam által varrt ruhában (akkoriban futószalagon gyártottam a romantikus, hátulmegkötős kisvvirágosokat), vékonyka farmerkabátkában, álmosan szeltem át a kereszteződést, majd felkapaszkodtam a várakozó tizennyolcasra, lehuppantam az ajtóval szemben lévő ülésre, s elővettem a jegyzeteket, hogy hozzálássak a nulladik órára előírt házifeladat megírásához.
A kipontozott részeket töltögettem, miközben hangos dudálásra lettem figyelmes, majd egy fehérruhás alak futott el az ablakom alatt, aztán hirtelen felpattant a villamosra, megállt az ajtóban, a korlátba kapaszkodva, fél lábbal a lépcsőn.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Felkapaszkodtunk a dombtetőre, hogy közelről megnézzük a szélmotorokat (vagy szélgenerátor, szélmalom, nem tudom pontosan, hogy ez melyik, vagy talán mindegyik igaz rá), melyeket eddig csupán utak mentén, átsuhanóban láttunk.
Húúúú! Hát alatta állni félelmetes, libabőrfutkorásztató egy érzés! Iszonyatosan nagy (a fenti képem nem adja vissza az arányokat, egybe pedig nem fért rá a fotóra), sokkal hatalmasabb, mint ahogy gondoltuk volna. Emlékeztetett minket rovarra, valamiféle fantasztikus filmbeli kellékre, s elméláztunk azon, milyen lehet a belső lépcsőjén felmenni a tetejére, ha ellenőrizni kell, meg azon, vajon hozzászoknék -e, ha lenne egy ilyen a környékünkön, tekintve, hogy a szélkakasunkat is leszedettem a kémény tetejéről, nehogy egyszercsak elrepüljön (1. tervezem visszarakatni egy megbízható bádogossal, 2. az építkezés előtt elmentünk egy napelemes céghez, ahol érdeklődtünk a kisebb, kerti szélmotorokkal kapcsolatban is, de túl drágának bizonyult, így nem is gondoltuk tovább, pedig nyilván ez lenne a jövő...).
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Anyáknapi kirándulással leptük meg az érintetteket, s célpontnak az Alcsúti Arborétumot választottuk, mivel szemgyönyörködtető is, meg közel is van, így nem kellett órákat az autóban tölteni.
Alcsút az 1800-as évek elején került Habsburg József nádor tulajdonába, aki Pollack Mihály tervei alapján felépítette azt a klasszicista kastélyt, melynek mára csupán a homlokzati része maradt meg, a többi a tűz martalékává lett a háborúban. Negyven hektáros park veszi körül, benne békáktól hemzsegő tóval, ráérősen tekergő patak felett átívelő hidakkal és rengeteg növénnyel.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Telefonáltak a klínikáról, ahogy a múltkor is, egy nappal a konzultációs időpontunk előtt, hogy emlékeztessenek a találkozó dátumára, s rákérdeztek, biztosan megyünk -e (teljesen meglepődtem, hogy ilyen is van, milyen egy figyelmes, gondos társaság), így azt hittem, most is csak ezért jelentkeztek. Tévedtem. Lemondták a másnap délelőtti átjárhatóságom vizsgálatát, mert a doktorúrnak megszült a felesége. Éreztem némi fintort a dologban.
Még nem tartozunk a teljesenrápörgős halmazba, hiszen éppen csak belecsöppentünk, de azért szeretnék megbizonyosodni róla, hogy minden rendben van, és a lehető leghamarabb kipróbálni, hogy működünk -e rendesen. De mit érezhet vajon az, aki évek óta sikertelenül próbálkozik, s most lett volna a következő lombik beültetése, és egy ilyen lemondással hívják fel.....De hát Ők is emberek, hogy előhúzzam ezt a közhelyet, mert így is van.
Ennek ellenére magam is meglepődtem, mennyire elkenődtem ezen. Egy hónapot kellett volna várni, de addig alkudoztam és kérleltem az asszisztens hölgyet, míg végül megadta magát, hatottak az érveim és az elcsukló hangom, és kaptam egy új időpontot a jövő hétre.
Farkas vígasztalós kampányba kezdett, melynek részeként javasolta, vegyünk egy peteérést kimutató tesztet, úgyis félúton járok lajosügyben, nézzük meg milyen az, úgysem csináltunk még ilyet. A gyógyszertárban kérdezték, melyiket, de fogalmunk sem volt róla, így rábíztuk magunkat a pult mögött bájosan mosolygó fehérruhás lányra, aki a kezünkbenyomott egy dobozt, melyen tüneményes kisbaba könyököl. Meg egy gólya, aki első ránézésre éppen fejbelőni készül magát. Meg másodikra is.
A tájékoztatóban megjelölt színek és jelzések nem egyeznek meg a dobozban található csíkokéval, így az első darabot szétszedtem, a megadott jelzéseket keresve, de hiába. A második teszthez segítséget kértem pasitól, aki szintén vakargatta a fejét, majd ezt ünepélyesen felavattam . Rossz értelmezés miatt be kellett vetnem a harmadikat is (ekkor rájöttem, hogy a másodiknál tévesen minősítettem értelmezhetetlennek az eredményt, mert jó volt az), ami megállapította, hogy nem érlelek petét a következő órákban. Mondjuk ezt eddig is tudtam, mert elvileg volt még pár napom a félidőig, meg érezni is szoktam a szurkálódásból.
Én hőmérsékleti görbét vezetek, immáron kiegészítve érlelődésteszttel, Ő pedig a vérnyomásáról készít jegyzeteket:-) Most már ebben is van tapasztalatunk.
Mintha egy tündérmesébe csöppentünk volna -amelyben az óperenciás tengeren is túl, az öreg hegy tetején, a szorgos legény kétkezi munkájával építette csodálatos várát bálványozott kedvesének, s ott éltek boldogan, míg meg nem haltak....-, olyan lenyűgöző és mesébeillő az építmény, az ódon kert, s meghallgatva a történetét, lengendáját, tovább erősödik ez az érzés.
Bory Jenő építészmérnők, szobrászművész, és minden bizonnyal egy érzelemdús lélek, aki megvalósította mindazt, amit megálmodott. 1912-ben megvásárolt egy darabka földet Székesfehérváron, az Öreg-hegyen, amelyen akkoriban még csak egy présház állt. Negyven éven keresztül építgette saját tervei alapján a monumentális, romantikus várat, ezt a csodálatos művészeti alkotást. A Bory-várban jártunk, ahol megállt az idő.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Étvágygerjesztő és boltbabecsalogatós ez az odabuggyantott tojás darálthúskupacon....
Mintha egy zsíroskenyeret lógattak volna az orrunk elé csalinak, újhagymával, olyan zsenge hagymaillat lengte be a környéket. Az utak mentén, a fák között, mindenütt virágzott a medvehagyma, összefüggő fehér habtengerbe borítva az aljnövényzetet.
Egy vidám nyugdíjasokból álló csapaton kívül senki sem volt a Zirci Arborétumban, mikor ott jártunk, velük is csak egyszer futottunk össze. Csendben sétálgattunk a madárdalos parkban, megpróbáltuk megszámlálni az évgyűrűket egy hatalmas, kivágott fatörzsön, megfigyeltük, ahogy egy hangyacsapat indián szertartás szerint a vállukon cipel egy kipurcant méretes bogarat, tanulmányoztuk a táblácskákra írt növényneveket, megöleltük a legöregebb, 350-400 évesnek mondott helyi fát, futottunk egy mókus után, és nem tudtuk meg, mire való egy fára szögelt zöld dobozka "denevér védelem" felirattal.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Az 1500-as évek közepén a szultán tulipánhagymákat adott a bécsi nagykövetének, amit az ottani holland botanikusra bíztak, aki több helyre is elküldette ezeket. Állítólag, híre ment a különleges növénynek, s az éj leple alatt kiásták és elcsenték a hagymákat, ezáltal került sor szabad termesztésükre és gyors elterjedésükre kontinensünkön, ún. tulpománia indult tújára.
A vadon élő tulipánokat Közép-Ázsiából származtatják, ahol 125 fajtáját ismerik.
A rózsa mellett a tulipán a magyar népi kultúra legkedveltebb virága. Főként a tulipános láda virágmotívumaként ismerjük, pedig megjelent mindenüt: festett bútorokon, kályhacsempéken, keámiákon, fejfákon, szerelmi ajándéktárgyakon.
Nézzük már meg, hátha a vége jobb! Tovább, akarom!!»Nem is fértek bele a képbe, annyi vot belőlük. Tíz daru, lógó betontömbbel!!!??? Egy dugóba szorulva cammogtunk el mellettük. Rémületes volt.
A nézzünk szembe félelmeinkkel szöveg nem jött be. Lehet azért, mert a szélvédő közénk állt? Még mindig félelemet keltenek bennem.
