Az 1500-as évek közepén a szultán tulipánhagymákat adott a bécsi nagykövetének, amit az ottani holland botanikusra bíztak, aki több helyre is elküldette ezeket. Állítólag, híre ment a különleges növénynek, s az éj leple alatt kiásták és elcsenték a hagymákat, ezáltal került sor szabad termesztésükre és gyors elterjedésükre kontinensünkön, ún. tulpománia indult tújára.

A vadon élő tulipánokat Közép-Ázsiából származtatják, ahol 125 fajtáját ismerik.

A rózsa mellett a tulipán a magyar népi kultúra legkedveltebb virága. Főként a tulipános láda virágmotívumaként ismerjük, pedig megjelent mindenüt: festett bútorokon, kályhacsempéken, keámiákon, fejfákon, szerelmi ajándéktárgyakon.

Nagy múltra nem tekint vissza a tulipánkodásom, tekintve, hogy csak néhány éve vagyunk földbirtokosok (igaz, a csináltatott faládába is nyomkodtam párat, a lombhullató bokrok tövébe, gyönyörűen virítanak onnan is), s hiába határozom el, hogy feljegyzem melyik milyen fajta, mielőtt ősszel a föld alá nyomkodom, valahogy elfelejtődik....Pedig már elég szép gyűjteményem van belőlük, s persze eszemben sincs leállni az újak becserkészésével.

Most a késői tulipánok örvendeztetnek meg sokszínűségükkel, változatos formáikkal.