Laza, lenvászon nadrágkosztümben, otthoni papucsba bújtattott mezítlábasan szorongtam az anyósülésen, mert a sötétbarna- és a halványkékalapon rózsaszínvirágos zoknikat gondosan behajtogattam a táskámba.

Az előbbit a klínika előtt húztam fel (mert az elegáns szerkóhoz mégsem megy a bohókás mintás, és azért nem otthon vettem fel, hogy véletlenül se maradjon nyoma a térdem alatt, mert az rettentes lett volna), ami színben megegyezett az öltözékemmel meg cipőmmel, s ezzel mentem be, míg a rózsásat átvettem a vizságalat előtt elfüggönyözve (mert mégsem feszítek ott térdzokniba, úgyhogy belebújtam a kedvesbájos bokaváltozatba).

Alig öt perces várakozás után (ami azzal telt, hogy pasi a térdemet markolászta, s azt hajtogatta, hogy nyugodjak meg, s melengette az izgulászástól bezúzmarásodott kezemet) már hallottam is a nevemet, s a kedves szőke kishölgy kérte, kövessem a vizsgálóba. Érdeklődött, pisiltem -e mikor megérkeztem, s bár igennel válaszoltam, hozzátettem, hogy tulajdonképpen mindegy, mert az ilyen stresszes szituációkban folyamatos ingert érzek....

A vizsgáló -ahogy az asszisztens lány is- kifejezetten barátságos és visszafogott volt, nem olyan szűk, hogy mikor leszállok, biztosan fennakadok egy orvosi műszeren, vagy lerántok egy szikét, de nem is túl nagy, hogy az ember úgy érezze, a semmi közepén tárogat a nagyvilágba. A függöny mögött megejtettem a zoknicserét és lepucérodtam alulról, majd magam elé terítettem az erre kikészített papirtörölközőt, s felkászálódtam az ágyra. A kishölgy megigazgatott (szólt, hogy majd csak akkor tegyem fel a lábam a rémületes tartókba, ha bejön a doktorúr), mindent megmutatott (a képernyőn már ott állta a nevem), elmagyarázott, megkérdezte, nem vagyok -e tejcukor érzékeny, ismertette, miként zajlik majd az alvázfestés (rákérdeztem, mi a tapasztalata zokni ügyben, leveszik, vagy cikisen térdzokniba jönnek, vagy átveszik, mint én), s mikor Ő is elkészült a fecskendők feltöltésével, megkérdezte, én is készen állok -e, s ekkor résnyire kinyitotta a vizsgáló és az orvosi szoba közötti ajtót. A jelzést észlelve megérkezett doktor Csillagszemű.

Egész vizsgálat alatt folyamatosan beszéltek hozzám (halkan, megnyugtatóan), végig magyarázta a doktorúr, hogy éppen mit fog csinálni (még azt is jelezte, mikor húz gumikesztyűt), mindent megmutatott a monitoron, ha nem láttam jól, akkor megállt, s türelmesen elmagyarázta mégegyszer, mit kell figyelnem. A tüneményes asszisztens és Ő is többször érdeklődtek, nem vagyok -e rosszul, nem feszít -e a hasam, mit érzek, rendben vagyok -e.

A petevezetékek átjárhatóságának megállapításához kellett elvégezni a méh és a petevezeték kontrasztanyagos vizsgálatát. Egy vékonyka csövön kersztül juttatják fel a folyadékot, majd felpumpálnak valami kis bigyót, ami elzárja az utat kifelé. Közben bekerült az ultrahangos készülék is az alvázamba (még sosem voltam ilyen vizsgálaton, s rémületesen vastag nak tűnt, amikor még csak várakozva ültem, figyeltem a berendezést, s felmértem, hogy melyik része lehet a bekukkantós, de használat közben aztán nem is éreztem), amellyel a monitoron keresztül láthatóvá válik a folyamat.

Egy szürke, zavaros, mozgolódó masszán kívül nem sokat láttam, még akkor sem, mikor mutogatták, hogy az a méhüreg, meg jé ott egy tüsző, pedig nagyon igyekeztem, de a folyadék útját egészen jól ki lehetett venni, mert amerre ment, fehérre változott a kép.

Az egész nem tartott tovább tíz percnél, Csillagszemű egy szempillantás alatt eltűnt az ajtón ahol bejött, s a függöny mögött már cserélhettem is vissza a világoskék zoknimat a sötétbarnára, majd a folyosón Farkassal kiegészülve kopogtattunk a doktorúr ajtaján.

Elővette a dossziémat, megmutatta és elmagyarázta az imént készült felvételeket, megnyugtatott minket, hogy mindent a legnagyobb rendben talált, majd a kis képek alá megjegyzéseket biggyesztett és lefűzte azokat. Elénk tolta a két héttel ezelőtti vérvétel eredményét, ahol a hormonjaimat ellenőrizték, soronként végigvette az adatokat, s mindegyikkel elégdedett volt. A hirtelenbelecsöppenésünk miatt nem igazán vagyok szakértő a témában, s csupán Meske barátnőm által meséltek ragadnak rám valamelyest, de azt láttam, hogy az FSH adat 6,6 a fölötte lévő másik meg 5,9, s a magyarázatból leszűrtem, hogy mindkettőnek 10 alatt kell lennie, és az a megfelelő, ha az előbbi mindig magasabb mint az általam nem felidézhető utóbbi.

Átnyújtott egy, már általa megírt receptet (clostilbegyt tabletta), majd egy külön fejléces papirra ráírta, hogy a 3.-7. nap közötti időszakban kell bevennem belőle egyet-egyet, amikor lajos megérkezik, telefonáljak az intézetbe és kérjek egy ultrahang időpontot a 9.-11. napra, és ha minden rendben, kapok valami beszúrósat, és a következő peteérlelésnél megpróbálkozunk az inszeminációval, ha úgy gondoljuk, és készen állunk.

Úgy érezzük, igen.