Vastag, képeslapszerű papirra készült, rajta kávéfolt, tollfirka. Óvatosan simítottam végig, ujjaimat lassan áthúztam az apró kis sérüléseken, papirfelkunkorodásokon. Ő lenne a dédnagymamám? Fürkészem a vonásait, ismerkedem az arcával, hiszen még sosem láttam.
Joepapa anyukája, Dagimama hamar elárvult, így sajnos apu sem ismerhette meg a nagyszüleit, képet is csak kisfiúként látott róluk, s csupán mostanában kerültek elő újra ezek a fotók, melyeket mama magával hozott, mikor megszökött a mostohájától Pestre.
Mindkét képen állítólag a Dédmama látható, fent még nagyon fiatalon, hihetetlen darázsderékkal (hogy ezt miért nem örököltem???) lent pedig már idősebben, a hetykebajuszos Dédpapa oldalán.
